Az év legjobb filmje címért is harcol az Oscar-gálán a Fekete hattyú, amely egy fiatal balerina megpróbáltatásait mutatja be A hattyúk tava próbafolyamatán keresztül. Darren Aronofsky rendezésének és Natalie Portman bravúros játékának eredménye egy valódi pszichodráma.
„Őrült dolgot álmodtam éjjel: a fehér hattyút táncoltam” – hangzik Nina szájából a film első mondata, in medias res. A fiatal balerina álma hihetetlen gyorsasággal válik valóra: elnyeri A hattyúk tava főszerepét, azt a kiugrási lehetőséget, amelyre sokan egy életen át várnak. Feladata viszont nemcsak az ártatlanság és a kecsesség megformálásából áll, hanem a fekete hattyú érzékiségét és csalfaságát is be kell mutatnia. A francia művészeti vezető biztos benne, hogy technikailag tökéletes alakítást kap Ninától, viszont a fekete hattyú egyéniségét csak foltokban látja felvillanni a lányban – de tudja, hogy képes rá. Ninát igen gyorsan kezdi a szerep felemészteni, végül teljesen a hatása alá kerül és elveszti a kontrollt önmaga felett.
Darren Aronofsky a kortárs lélektani drámák mestere, a Rekviem egy álomért című filmjének párja a Fekete hattyú. A kábítószer- és gyógyszerfüggőség mocskos világával szemben ezúttal az éterinek és tisztának tűnő balettművészetbe nyerhetünk betekintést. Ám kiderül, hogy a felszín alatt nincs sok különbség. Egyrészt az ember hihetetlen sok módon tudja tönkretenni sajátmagát és eltaszítani a segítséget akárhonnan jöjjön is. Másrészt az emberi természet nem a külsőségek függvénye, a lelke mélyén ugyanolyan problémák emésztenek egy drogost, mint egy balett-táncost. Mindenki meg akar felelni valakinek vagy valaminek és Aronofsky filmjei az ebből fakadó kisiklásokra világítanak rá – akár tudomásul vesszük, akár nem, ezek létező problémák.
Aronofsky legújabb munkája ezúttal nem a nyersség bemutatására épül, hanem sokkal kifinomultabb és művészibb eszközökkel interpretálja a megőrülés folyamatát: a balett szépséget visz a sötét gondolatok közé. A Fekete hattyú egyszerre gyönyörű és megdöbbentő, magasztos és hátborzongató, természetesen egy hatalmas katarzissal a végén. Teljes mértékben mellőzi a sablonos hatásvadász eszközöket, a néző úgy vonódik a film bűvkörébe, hogy jóformán észre sem veszi – és minden bizonnyal még a zárójelenet után is ott marad egy ideig. Nem véletlen a számtalan jelölés a különböző filmes díjátadókon.
Natalie Portman pedig már díjra váltotta Golden Globe nominációját – amit az Oscar előszobájának is szoktak nevezni. Natalie fiatalkorában tanult balettozni, viszont még így is kemény munkával jutott el arra a szintre, amit a Fekete hattyúban láthatunk. A táncórák mellett szigorú diétát kellett betartania és speciális edzésekre járnia, hogy fizikailag is egy valódi balerinának tűnjön. Nina megformálása az eddigi legnehezebb feladat volt a színésznő számára. Egyik nyilatkozatában elárulta, hogy tinédzserként egy édesanyjával történt veszekedés után megvágta saját csuklóját és ez az emlék sokat segített neki karaktere megértésében – viszont sok negatív gondolata is támadt a forgatás közben, nagyon megszenvedett ezzel a szereppel testi és lelki értelemben egyaránt. Ám a végeredmény magáért beszél, a Fekete hattyúban lenyűgöző alakítást nyújtott.
A hattyúk tava előadás áll a film középpontjában: minden esemény ekörül forog, maga a filmzene is ebből áll. A táncos és a zene összhangján áll vagy bukik minden, Nina olyan mesterien táncolja a premieren a fekete hattyút, hogy a fehéret már elrontja. Hogyan jutott idáig? Milyen árat kellett fizetnie az álmaiért? És vajon megérte-e? A választ már a néző logikájára bízza a rendező, viszont egy dolgot nem: a Fekete hattyú zárómondata egyértelmű véleménynyilvánítás az egész alkotással kapcsolatban. „Tökéletes volt.”
Fekete hattyú (Black Swan)
amerikai filmdráma, 108 perc
Rendező: Darren Aronofsky
Főszereplők: Natalie Portman, Vincent Cassel, Winona Ryder
Forgalmazó: Budapest Film
A cikk eredeti megjelenése: 2014. 01. 16. www.nembulvar.hu
