Skóciáról számtalan érdekesség és misztikum kering a köztudatban, mindezt személyesen megtapasztalva egy életre szóló élménnyel gazdagítja az odalátogatókat.

Budapestről már közvetlen repülőjárattal eljuthatunk Skócia fővárosába, Edinburgh-ba. Már a repülőn megtapasztalhatjuk, hogy a skót akcentus nem éppen olyan, amilyet az angolórákon tanulunk – és az amúgy is állandó kiejtési problémát okozó város nevét a helyiek ’Edinbró’-nak mondják, ami igazán elgondolkodtató, hogy mégis melyik a helyes verzió egy magyar számára. Mindenesetre a skótok rendkívül barátságos emberek és kedvesen segítenek, ha bármilyen nyelvi problémánk akadna.

Első célállomásunk egy edinburgh-i városnézést takart. A repülőtérről közvetlen buszjárattal bejuthatunk a város szívébe, Skócia legnépszerűbb bevásárló utcájára. A számtalan parkkal és monumentális emlékművekkel tarkított város leglátványosabb pontja a vár, amely egy vulkanikus sziklán állva magaslik ki a történelmi belvárosból. A várból páratlan kilátás nyílik Edinburgh-ra: Észak felé tekintve a Firth of Forth tengeröbölt láthatjuk sejtelmesen ködbe burkolózó hegyekkel a túlpartján, Délen pedig a végtelen zöld lankákban gyönyörködhetünk.

Edinburgh után egy bérelt (jobbkormányos!) autóval Dél-Skóciába vezetett utunk. A Da Vinci-kódból is ismert, a Szent Grál egykori lelőhelyének tartott Rosslyn Kápolna mindössze 12 mérföldre található a skót fővárostól. A lenyűgöző szépségű kápolna misztikus légköre számtalan turistát vonz a könyv és film megjelenése óta és az egyik legnépszerűbb skót látványossággá nőtte ki magát pár év alatt. Roslin után Ayr-be (ejtsd ’Ér’) igyekeztünk egy festői kerülőutat választva: a skót mellékutak igazán természet közeli élményt nyújtanak és kiderült, hogy nemcsak egy filmes trükk, amikor a védtelen autózó egy birkacsordába fut, akik az út közepén sétálgatnak. Skócia a kastélyairól is méltán híres: a Culzean Castle az ország legősibb vadasparkjában helyezkedik az Atlanti-óceán partján.

Egy igazi skót körútból a Felföld sem maradhat ki. Glasgow-t kikerülve az A82-es főúton haladtunk Északra. Első állomásunk a Loch Lomond Nemzeti Park volt, ahol Skócia és egyáltalán a Brit-szigetek legnagyobb édesvizű tava található. A tó helyenként eléri a 190 méteres mélységet, így egészen feketének tűnik – viszont a látottak alapján alkalmas fürdésre és egyéb vízi sportokra is. A Glencoe-völgyön átvágva páratlan élményben volt részünk: a kissé borongós időjárásnak köszönhetően szemtanúi lehettünk, ahogy a napsugarak átszűrődnek a felhőkön. Érdekes módon a völgyben látott óriási hegyek mégsem a legmagasabbak e vidéken: kicsit Északabbra, Forth Williamnél található a Ben Nevis, amely a legnagyobb brit hegycsúcs a maga 1344 méterével. Innen pedig alig pár mérföldre helyezkedik el Skócia legmélyebb és egyben legrejtélyesebb tava, a Loch Ness. A skótok szerint nem kérdés, hogy létezik a híres szörny, Nessie – és az esti félhomályban egy azonosíthatatlan, gyorsan úszó élőlényt látva már számomra sem kétséges.

A Felföldről az Északi-tenger partján jutottunk vissza kiindulópontunkra. Aberdeen és Dundee között találhatjuk Arbroath vörös szikláit. A végtelen tenger látványa és a mélységben alattunk lévő mini sziklácskákon megtörő hullámok akár örökre is le tudnák kötni az ember figyelmét, annyira gyönyörű hatást keltenek. Edinburgh-i visszatérésünk előtti utolsó állomást St. Andrews volt, ahol egy romos kastély helyezkedik el a vadregényes tengerparton.

Skóciai utunk során számtalan tapasztalattal váltunk gazdagabbá. Igaz, az nem derült ki, hogy a skót férfiak hordanak-e valamit a skótszoknya alatt – viszont azt igenis hordják és a turisták is barátságos áron vásárolhatnak maguknak. A skótok skótságával – már amiről a viccek szólnak – nem találkoztam, inkább kifejezetten nagylelkűnek tűntek a szállások felszereltsége, a vásárlás mellé járó ajándékok, az ingyenes autópályák, mellékhelységek és az egyet fizetsz, többet kapsz akciók révén. Annak ellenére, hogy Nagy-Britannia egyik legszegényebb régiójáról van szó, boldog és nyitott emberekkel találkoztunk, akik teljesen ismeretlenül mosolyogva ránk köszöntek és elkezdtek beszélni a szép időjárásról (ami valóban nemcsak esős és ködös – legalábbis nyáron - a közhiedelemmel ellentétben). Skócia természeti adottságait tekintve a világ egyik leggyönyörűbb helye, amelyet bátran ajánlok a vadregényes tájak szerelmeseinek.