Meglepő módon a még 2012-ben forgatott Serena csak most került a filmszínházakba, pedig éppen akkoriban került az érdeklődés középpontjába a szinte legendássá vált színészpáros, Jennifer Lawrence és Bradley Cooper. Persze, amihez ők adják a nevüket, akár három év késéssel is robbanhat egy nagyot. Vagy mégsem?
A Napos oldal befejezése után jóformán azonnal el is kezdték a Serena előkészületeit, így 2012-ben talán még kicsit unta is egymást Jennifer Lawrence és Bradley Cooper, annyit dolgoztak együtt. A bipoláris zavarokkal küzdő férfiről szóló romantikus dráma egyöntetű sikernek bizonyult a kritikusok és a nézők részéről is, például Jennifer Lawrence szinte minden létező díjat (köztük az Oscart is) bezsebelt alakításáért. Bradley Coopert is nominálták számos kitüntetésre, és ha nem is járt akkora sikerrel, mint kolléganője, de egyértelműen az A-kategóriás színészek sorába emelkedett, akikre érdemes odafigyelni a későbbiekben. Így akár a sikerpáros együttműködésének megkoronázása lehetett volna, ha ekkoriban mutatják be a következő közös alkotásukat, a Serenát. Állítólag azért csúszott el ennyire a premier, mert a friss Oscar-díjas színésznő naptára annyira zsúfolt volt, hogy az utószinkronizálásra nem jutott egyetlen szabad napja sem egy éven keresztül. Mindazonáltal az eltelt idő alatt a nézőknek hasonló elvárásaik születhettek, mint amilyenek egy borral szemben vannak: minél tovább érlelődik, annál jobb lesz.
A történet a nagy gazdasági világválság idején zajlik Észak-Karolina ködös erdeiben. Az egykor menő faipari vállalkozó a tragikus múltú Serena személyében nem csak szerelmére, de üzleti partnerére is lel, kinek segítségével próbálja életben tartani a döglődő bizniszt. Befolyásukat és hatalmukat kihasználva a friss házasok senkit nem engednek közel magukhoz, s ettől egyre bonyolultabbá válnak a dolgok. A szenvedélyes szerelem és a fokozódó konfliktusok egyre drámaibb tettekre sarkalják őket – és ezzel még csak finoman fogalmaztunk. A Serena tulajdonképpen egy olyan szerelmi kapcsolatot mutat be, ami már azelőtt tönkrement, mielőtt egyáltalán megszületett volna. A boldogság csak pillanatokra adatik meg főhőseinknek és néző a lelke mélyén már a kezdetektől tudja, hogy ennek nem lesz jó vége. Annyi szörnyűnél szörnyűbb történéssel terhelt ez a film, hogy ilyet ritkán látni.
Elvileg minden együtt lett volna egy nagyszerű drámához, de a gyakorlatban csak egyik hiba követi a másikat. A mű első komoly gyengesége, hogy túlzottan komoly. Nyilván nem egy vígjátékról van szó, de 109 percig egyetlen nevetést sem hallhatunk, mindenki olyan komoly, mint egy vakbélgyulladás. Persze miért is nevessenek, hiszen annyi tragédia sújtja főhőseinket, amelyet nézőként is nehéz elviselni… A második probléma a dialógusokhoz kapcsolódik. Ha már a szereplők nem adnak okot a mosolygásra, azért a szájukba adott mondatok néha igen. Kedvenc részem, amikor a szerelmesek találkoznak: a férfi meglátja egy díjugrató versenyen álmai asszonyát, utána lovagol az erdőbe, majd a köszönés után szinte azonnal, csak annyit mond neki, hogy „szerintem össze kellene házasodnunk”. Persze a jóképű Bradley Coopernek nehéz ellenállni, na de akkor is… Illetve Serena reakciója is páratlan, amikor meglátja férje volt szeretőjét, aki történetesen terhes: „Nem számít, mit tettél ezelőtt. A mi szerelmünk előtt nem létezett semmi.” Végül a harmadik végzetes tévedés az, hogy nincs semmi szerethető a film karaktereiben. Két önző figurát látunk, akik az első adandó alkalommal a bűn útjára lépnek, a legrosszabb pedig az, hogy ezek meg sem rázzák őket. A címadó Serena kapcsán felmerül a kérdés, hogy mégis miért róla kapta a nevét a film, annyira semmilyen. Nincs a karakterében semmi hangsúlyos, habár próbál szimpatikus, gonosz, félelmetes vagy zsarnoki lenni, de egyik sem sikerül neki. A férje sem éppen kidolgozott karakter: néha nagyon kemény, például minden vágya, hogy meglőjön egy pumát, néha meg felesége kérésére, akarata ellenére gyilkossá válik. Törvénytelen gyereke csak azután lesz érdekes, miután megszületett és elég egyetlen álmatlan éjszaka azért, hogy végre önálló döntést hozzon feleségével szemben.
A Serena óriási bukásnak bizonyul, Amerikában a nyitóhétvégén 42 milliót hozott – ami még magyar viszonylatban is kevésnek számít. Hollywoodi elvárás szerint legalább a forgatás költségeinek meg kellene térülnie egy ilyen nevekkel bíró filmnél, de ez esetben nagyon félrement minden. Talán az a legborzasztóbb az egész alkotásban, hogy rossz érzéseket kelt a nézőkben. Olyan főhősöket látunk, akiket nem szeretnénk, ezáltal sajnálni sem tudjuk őket, nem hat meg tragédiájuk. Bradley Cooper karaktere és kiváltképp az utolsó nagy jelenete egyszerűen röhejes, Jennifer Lawrence pedig sosem volt ennyire átlagos és felejthető. Néha a legnagyobb sztárok is hibáznak, netán épp a karrierjük csúcsán.
Serena
amerikai-francia romantikus dráma, 109 perc, 2014 (16)
Rendező: Susanne Bier
Főszereplők: Bradley Cooper, Jennifer Lawrence
