Kultúra minden mennyiségben

KultúrSokk

Európa nagymamája: Viktória királynő

2018. június 14. - Péntek Tünde

A brit királynők már több ízben megmutatták az egész világnak, hogy egy asszony is lehet sikeres és elismert uralkodó – akiről akár egy egész történelmi korszakot neveznek el. 1837. június 20-án került trónra minden idők leghosszabban uralkodó angol királynője, Viktória.

Edward kenti herceg már 50 éves volt, amikor feleségül vette az özvegy Viktória szász–coburg–saalfeldi hercegnőt. Kettőjük egyetlen gyermeke, Alexandrina Viktória 1819. május 24-én született a Kensington Palotában és ötödik volt a trón várományosainak sorában. A „konkurencia” azonban hamar eltűnt a kis Viktória útjából: apja rákban elhunyt, majd meghalt nagyapja, III. György király is. A következő király, IV. György gyermektelenül halt meg, IV. Vilmos uralkodónak nem voltak törvényes gyermekei, így a kis Viktória a trón örököseként lépett elő. Állítólag mikor nevelőnőjétől, Louise Lehzen bárónőtől megtudta, hogy ő lesz Anglia következő uralkodója, azt mondta: „Nagyon jó leszek.” A visszaemlékezések szerint a kis Viktória kedves játékos, gyermek volt, aki egy szinte csak nőkből álló háztartásban nőtt fel. Édesanyja Lehzen bárónő segítségével poroszos nevelést biztosított a számára, és nagy hangsúlyt fektetett a vallásoktatásra is. A család szoros kapcsolatot ápolt a coburgi rokonokkal, így ismerte meg Viktória 1836-ban az unokatestvérét, és későbbi férjét, Albert herceget, akit szinte rögtön szimpatikusnak talált.

21_11.jpg

Viktória 1837 májusában betöltötte a 18. évét, így már nem lehetett szükség egy régens segítségére, ha trónra kerül. Alig egy hónappal később, 1837. június 20-án éjjel Viktóriát anyja ébresztette a hírrel: IV. Vilmos szívinfarktusban elhunyt, és Canterbury érseke a fogadószobában immár térdet hajtva üdvözölte Anglia új királynőjét. A koronázást 1837.június 28-án tartották. Az ifjú királynő uralkodását whig kormányzat alatt kezdte, melynek vezére Lord Melbourne volt. A lord hamar Viktória mentora lett, nagyban befolyásolta politikai és társadalmi gondolkodását, véleményét a királynő nélkülözhetetlennek érezte.

Viktória uralkodása alatt Anglia a világ egyik meghatározó nagyhatalmává vált, elsősorban az ún. „egyensúly politika” sikeres alkalmazása miatt. A Krími háborúban sikerült Oroszország befolyását visszaszorítania. Uralkodása alatt jött létre Olaszország és Németország is. Az ő segítségével sikerült több balkáni államnak függetlenednie Törökországtól (Románia, Szerbia, Bulgária). Viktória öregkorára a brit nagyság jelképévé vált, főként azt követően, hogy India császárnőjévé kiáltották ki. Kulturálisan is sokat fejlődött az ország, hála elsősorban Albert herceg tevékenységének, aki a tudomány és a művészet kérdéseit mindig a szívén viselte. Az ő szervezésében rendezték meg 1851-ben a nagy londoni világkiállítást, amelyen számos ország vett részt, és több ezer tudományos, művészeti, és kulturális tárgy került bemutatásra.

22_11.jpg

Albertet mentora, Stockmar báró (akit Európa egyik legjobb politikusának is tartottak) tudatosan készítette az angol társuralkodói posztra, Viktóriára gyakorolt befolyása révén igyekezett hatni Európa politikájára. Albert szorgalmas, poroszos mentalitású ember volt, érdekelte a tudomány és az irodalom. Nem kereste a kalandokat, a házasságában hűséges és elkötelezett férj volt, nem szeretett vadászni és nem ivott, így eléggé kilógott az angol úri társaságból. Talán ezek a tulajdonságai nyűgözték le Viktóriát is; bár az a tény sem volt elhanyagolható, hogy Albert rendkívül jóképű férfinak számított.

A pár 1840. február 10-én házasodott össze, és ettől a naptól kezdve Viktória élete is gyökeresen megváltozott: leste férje minden kívánságát. Albert nem szimpatizált Lehzen bárónő udvari befolyásával és Lord Melbourne politikai elképzelésével, így az egykori nevelőnőnek és a miniszterelnöknek mennie kellett. A nyugalmat kedvelő Albert leszoktatta Viktóriát a szüntelen bálokba járásról: ők ketten sokat ültek otthon, könyvekből olvastak fel, vagy sétáltak a parkban. A házasságból kilenc gyermekük született. 1861. december 14-én váratlanul elhunyt Albert. A királynő teljesen összetört, hónapokig nem jelent meg a nyilvánosság előtt, és ettől kezdve élete végéig gyászruhát hordott. Haláláig őrizte a férje emlékét, és rengeteget tett annak érdekében, hogy Albertet méltó módon megőrizze az angol emlékezet: háromezer emlékművet emeltetett neki, s az ő nevét viseli a londoni Royal Albert Hall.

23_11.jpg

A csapás ellenére politikailag és a magánéletben is aktív maradt: vasszigorral irányította gyermekei minden lépését, beleszólt még a legszemélyesebb ügyeikbe is. Kilenc gyermeke révén, akiket királyi vagy hercegi házakba házasított ki, Európa szinte valamennyi királyi családjával rokonságba került, ezért nevezték „Európa nagymamájának” is. (Halálakor 37 unokája élt világszerte). Az 1900-as évben azonban ereje rohamosan hanyatlott, végül 1901. január 22-én halt meg agyvérzés következtében 82 esztendős korában. Temetése egy egész korszak záróakkordja volt, vele búcsúzott a 19. század is.

Viktória volt eddig a leghosszabb ideig uralkodó brit királynő. 63 évnyi és 7 hónapos uralkodása alatt Nagy-Britannia gyarmatbirodalma megháromszorozódott: ekkor brit zászló lobogott Kanada, Ausztrália, Dél-Afrika, Új-Zéland, valamint rengeteg afrikai, ázsiai és dél-amerikai ország felett, ráadásul a királynő egyben India császárnője is volt. Amikor híre ment halálának, nem akadt olyan kontinens, ahol ne gyászolták volna. Az ő uralkodásának idejét nevezik viktoriánus korszaknak, amelyet az angol történészek Nagy-Britannia fénykorának tekintenek.

A cikk eredeti megjelenése: 2011. 06. 20. www.nembulvar.hu

A bejegyzés trackback címe:

http://expertin.blog.hu/api/trackback/id/tr2914047822

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.