Kultúra minden mennyiségben

KultúrSokk

Furcsaságok Sherlock Holmes megálmodójáról

2018. május 21. - Péntek Tünde

A krimi műfajának megalapozója és máig örökzöld történetek szerzője, Sir Arthur Conan Doyle 152 éve ezen a napon született.

Sir Arthur Ignatius Conan Doyle 1859. május 22-én Edinburgh-ben született, ír szülők gyermekeként. Apja Charles Altamont Doyle, anyja Mary Doyle. A Conan név eredetileg harmadik keresztneve volt, de idős korában már vezetékneve részeként használta. 1876-tól 1881-ig orvostant tanult az Edinburgh-i Egyetemen, miközben az Aston kisvárosban dolgozott. Egyetemi tanulmányait folytatva hajóorvosként szolgált a nyugat-afrikai partokra tartó úton, s végül 1882-ben, Plymouthban kezdte meg praxisát, ami nem volt igazán sikeres. Így mialatt a betegeket várta, történetek írására is maradt ideje.

1_8.jpg

Az irodalom már fiatalon is vonzotta: még húsz éves sem volt, amikor első irodalmi alkotása a Chambers's Edinburgh Journal újságban megjelent. Miután praxisát átköltöztette Southsea-be, kezdett el mélyebben foglalkozni az irodalommal. Első jelentős alkotása A bíborvörös dolgozószoba volt, amely az 1887-es Beeton's Christmas Annualben jelent meg, s egyben Sherlock Holmes – akit Doyle egyetemi tanáráról, Joseph Bellről mintázott – is ebben a műben tűnt fel először. Érdekesség, hogy Rudyard Kipling gratulációja közben ezt kérdezte: „Ez nem dr. Joe, az én öreg barátom?”

Sokan élő embernek gondolták Sherlock Holmest. Ez a szemléletesen megformált regényalak erényeivel és kifogásolható tulajdonságaival nagyon is hihető lény volt. Magas, rideg, látszólag szórakozott ember, aki egy feladat előtt hirtelen lázasan gondolkodó, példátlanul logikus lénnyé frissült. Szinte látható férfi volt: szenvedélyes pipázó, egy kissé morfinista, zeneértő tudós, született rejtvényfejtő, aki rejtvényként fogja fel a bűneseteket. A bűnös felismerése jelenti számára a megfejtést. Ezért lettek nyomozási eredményei rejtvényfeladatok, amelyeket művészi ábrázolással fejt ki az író. Méghozzá úgy, hogy van egy jó barát, az íróhajlamú Doktor Watson, aki az olvasók számára elmondja Doktor Holmes bűnügyi eseteit és a leleplezések logikai útját. Ezt az orvosbarátot Doyle saját magáról mintázta, némileg saját paródiáját fogalmazta meg benne.

1891 novemberében ezt írta anyjának: „Erősen gondolkozom Holmes meggyilkolásán… azt hiszem sorsára hagyom. Nem hagy fontosabb dolgokon elmélkedni.” 1893 decemberében így is tett – hogy a „fontosabb” dolgokra (történelmi regényeire) koncentrálhasson –, s legfőbb ellenségével, Moriarty professzorral együtt elveszejtette. Legalábbis nyilván halálukat lelték a vízesésbe ugrásban, ahogy azt Az utolsó esetben olvashatjuk. A tömeges panaszoknak köszönhetően azonban Doyle egy frappáns megoldással visszahozta hősét A lakatlan ház című novellában: valójában csak Moriarty zuhant le, de mivel csapata óhatatlanul megbosszulta volna ezt Holmeson, úgy döntött, inkább hagyja, hogy halottnak higgyék. Sherlock Holmes összesen 56 novellában és négy regényben szerepel (valamint természetesen számtalan, más írók tollából származó történetben is).

2.png

Doyle 1885-ben elvette Louisa Hawkinst, aki tuberkulózisban szenvedett, s 1906-ban meghalt. 1907-ben új feleségre lelt Jean Leckie-t személyében, akibe még 1897-ben szeretett bele, s azóta plátói kapcsolatot tartottak fenn. Doyle-nak öt gyereke született, kettő az első feleségétől (Mary és Kingsley) és három a másodiktól (Jean, Denis és Adrian). A századfordulón, a dél-afrikai búr háborút követően, aminek következtében a világ elutasítóan viszonyult az Egyesült Királyság magatartásához, Doyle írt egy röpiratot The War in South Africa: Its Cause and Conduct (a dél-afrikai háború: oka és lefolyása) címmel, amivel igazolta Nagy-Britannia szerepét a búr háborúban, s amit több nyelvre is lefordítottak. Doyle úgy hitte, ennek a röpiratnak köszönhető, hogy 1902-ben lovaggá ütötték.

Doyle az igazság buzgó szószólója volt: személyesen nyomozott két lezárt ügyben, ennek köszönhető, hogy két bebörtönzött ember kiszabadult. Az egyik esetben George Edalji, egy félénk, félig brit, félig indiai ügyvéd volt érintett, aki állítólag fenyegető leveleket írt, s állatokat csonkított. Edaljit elítélték, s annak ellenére benn tartották, hogy a csonkítások a lecsukatása után is folytatódtak. Részben ennek az ügynek köszönhető, hogy 1907-ben megalapult a Court of Criminal Appeal, tehát Doyle nem csak George Edaljinek segített, munkája esélyt adott egyéb bírói tévedések jóvátételére is.

Feleségének 1906-os, valamint fia, testvére, két sógora és két unokaöccse I. világháború-beli halála miatt Doyle depresszióba esett. Vigaszt a spiritualizmusban, s a túlvilág létezésének állítólagos tudományos bizonyításában talált. Tökéletesen meggyőződött arról, hogy a cottingley-i tündéreket mutató fényképek valódiak, s a természetről, valamint tündérekről és szellemekről szóló elméletekkel állt elő. Doyle a híres mágussal, Harry Houdinivel is barátkozott. Bár Houdini azt bizonygatta, hogy a spiritualisták trükköket alkalmaznak (és következetesen csalónak állította őket), Doyle azt hitte, barátja maga is természetfeletti erővel rendelkezik, amely nézetét a The Edge of the Unknown-ban ki is fejtette. Houdini képtelen volt meggyőzni Doyle-t arról, hogy az ő mutatványai valójában egyszerű trükkök, ami barátságuk keserű, nyilvános megszakadásához vezetett. Sir Arthur Conan Doyle 1930. július 7-én, életének 71. évében halt meg, szívrohamban. A New Forestben található minsteadi temetőben temették el, az angliai Hampshire-ben.

A cikk eredeti megjelenése: 2011. 05. 22. www.nembulvar.hu

A Terror bűvöletében - nagy sarkkutatók 2.

Barents sarkkutató megpróbáltatásai

Willem Barents sarkkutató nevét őrzi számos földrajzi egység, ám a több mint 400 éve élt felfedező tevékenysége már kevésbé köztudott. Életéről keveset tudunk, ám expedícióinak nyoma maradt egy részletesen és rendszeresen vezetett naplónak köszönhetően.

Willem Barents életéről nem sok adat maradt az utókorra. Feltehetően 1550-ben született Hollandiában és fiatal kora óta a hajózás tudományában igyekezett jártasságot szerezni. Barentset 1594-ben bízták meg egy nagyobb feladattal a Németalföldön: meg kellett keresnie a Kína felé vezető északkeleti átjárót. Első útján Barents átkutatta Novaja Zemlja nyugati partjait, majd azt északi irányban követte, de végül vissza kellett fordulnia, mielőtt elérte volna a legészakibb pontját. Viszont délen két hajója áthaladt a Vajgacs (Jugor)-hasadékon és ekkor úgy gondolta, hogy társaival együtt megnyitotta az utat Kína felé. Visszatérésük után a kormányzat hét kereskedelmi áruval megrakott hajót indított útnak.

b1_2.jpg

Barents feladata volt a navigáció. A Vajgacs-hasadékot azonban jéggel elzárva találták, így vissza kellett fordulniuk. 1596-ban a harmadik kísérletnél fedezte fel Barents a Medve-szigeteket és a Spitzbergákat. Ezen az úton két hajója volt, amelyek egy idő után szétváltak.

b3.png

Barents hajója – miután észak felől megkerülte Novaja Zemlját – átjárót keresett a Kara-tengerre, de a jég fogságába esett, teljesen körülzárta az expedíciót. Novaja Zemlján kellett telelniük. Ők voltak az első európaiak, akik túlélték a sarki telet. A hajó egy részét szétszedték, és a fájából építettek menedéket maguknak. Mivel a jég még 1597 első felében is fogva tartotta a hajót, úgy ítélték meg, hogy nem maradhatnak tovább, ezért a legénység június 13-án két fedélzet nélküli csónakon útnak indult. Megpróbáltak eljutni a legközelebbi településig, ám Barents már túl gyenge volt ahhoz, hogy a megpróbáltatásokat elviselje. A sarkkutató meghalt skorbutban a Jeges-tengeren 1597. június végén, a Novaja Zemlja szigetcsoport nyugati partjainál, de a legénységet orosz halászok megmentették.

b2_2.jpg

A Novaja Zemlján töltött szörnyű tél történetét Gerrit de Veer, a hajó ácsa örökítette meg naplójában. Ő volt, aki először számolt be a Novaja Zemlja jelenségként ismert légköri anomáliáról.1871-ben háborítatlanul megtalálták a faházat, amelyben Barents és legénysége átvészelte a telet, számos otthagyott tárggyal együtt, amelyeket ma Hágában őriznek. A felfedezőútján életét áldozó hajósról nevezték el a Barents-tengert és Barents régiót.

b5.jpg

A cikk eredeti megjelenése: 2010. 07. 12. www.nembulvar.hu 

 

A Terror bűvöletében - nagy sarkkutatók 1.

Amundsen, a sarkvidékek ura

Roald Amundsen érte el elsőként a déli sarkpontot, ám sikerének nem tudott maradéktalanul örülni, mivel őt az Északi-sark tartotta bűvöletében. „Ehelyett ott találtam magam a Déli-Sarkon” – mondta a norvég felfedező.

A történelemben előforduló érdekes véletlen egybeesések egyike, hogy a sarkvidékek két legjelentősebb norvég felfedezője, Nansen és Amundsen egyazon korban élt. Roald Engelbregt Gravning Amundsen tizenegy évvel Fridtjof Nansen után, 1872. július 16-án született a délkelet-norvégiai Sarpsborg városának közelében. Eredetileg orvosi pályára készült, de ez irányú terveit feladva úgy döntött, hogy inkább a sarkkutatásnak szenteli életét. Képzett tengerészként először egy, az Északi-sark felé tartó kereskedőhajó fedélzetén szolgált, majd a Belgica első tisztje lett. Ez a hajó 1897 és 1899 között elsőként telelt át az Antarktiszon.

a1_3.jpg

A sarkköri utazásokon szerzett tapasztalatok elegendő magabiztossággal vértezték fel Amundsent, hogy megkísérelje azt, ami 300 év leforgása alatt még senkinek sem sikerült: útra készült, hogy megtalálja az északnyugati-átjárót. A felfedezők régóta sejtették, hogy az észak-amerikai kontinenstől északra létezik egy átjáró, amely összeköti Európát és Ázsiát, de addig egyetlen hajósnak sem sikerült teljes hosszában végighaladni rajta. Amundsen erre az útra egy 45 tonnás, robusztus konstrukciójú hajót vásárolt, amely a Gjöa nevet kapta. 1903 nyarán indult útnak az Oslo-fjordból, hatfős legénysége készen állt arra, hogy átszelje az úszó jégtáblákkal borított északnyugati-átjárót. Az expedíció sikeresnek bizonyult, és 1906 nyarán a Gjöa elérte az átjáró legtávolabbi pontját is. Útközben a legénység rengeteg tudományos megfigyelést végzett, a legfontosabb adatokat a Föld mágnesességével, valamint a mágneses Északi-sark pontos helyével kapcsolatban gyűjtötték. Ezenkívül néprajzi anyagot állítottak össze az átjáró mentén élő eszkimó népességről is.

a4_2.jpg

Az expedíció sikerén felbuzdulva Amundsen figyelme az Északi-sark felé fordult. Eredetileg úgy tervezte, hogy hajójával a jégbe fagyva telel át a Berring-szorostól északra fekvő területen, de vállalkozásához nehezen talált anyagi támogatót. 1909 szeptemberében érkezett a hír, hogy két amerikai, Robert Peary és Frederick Cook elérték az Északi-sarkot. Ezután Amundsen ugyan elhalasztotta az északi-sarki expedíció tervét, ám eközben már újabb ambíciózus tervet dédelgetett: elszánta magát, hogy elsőként jut el a Déli-sarkra, megelőzve Robert Falcon Scottot, aki ekkor már úton volt egy nagy déli-sarki expedíció élén. Augusztusban Amundsen délnek indult a Fram fedélzetén, melyet Nansen bocsájtott felfedezőtársa rendelkezésére. Ebben az időben a hajóknak még meg kellett kerülniük a Horn-fokot, hogy áthaladhassanak a Berring-szoroson, így senki sem sejtette, hogy Amundsen tervei alapjaiban megváltoztak. Amikor a hajó kikötött Madeira szigetén, Amundsen közölte az expedíció tagjaival, hogy észak helyett délnek tartanak. Scott táviratban értesült arról, hogy a norvég csapat is a Déli-sark elérését tűzte ki célul. Amundsen négy társával, négy szánnal és 52 kutyával 1911. október 19-én hagyta el a bázistábort, útján egyetlen cél vezérelte: mielőbb el kell érnie a Déli-sarkot. Ez két hónappal később valósult meg, az öt héttel utána érkező Scott már csak Amundsen és kimerült társai sátrát és a norvég zászlót pillanthatta meg elsőként. A norvég zászlót 1911. december 14-én tűzték ki a Déli-sarkra.

a2_3.jpg

A déli-sarki expedíciót követően Amundsen számára már nem maradt más, hasonlóan jelentős kihívás, de még egy nagy feladat teljesítése várt rá: repülőgéppel szeretett volna felfedezőútra indulni a Jeges-tenger felett. Az álom 1925-ben valósult meg, amikor merész expedícióra indult két hidroplánnal. Az út során mindkét gépnek kényszerleszállást kellett végrehajtania, de az egyiket a csapat tagjainak sikerült megjavítania, így három héttel később épségben visszatérhettek a Spitzbergákra. Amundsen hidroplán-expedíciójának anyagi hátterét az amerikai Lincoln Ellsworth biztosította, aki egyben részt is vett a felfedezőúton. A következő évben Amundsen Ellsworthszel és az olasz Umberto Nobilével együtt újabb expedícióra indult a Norge léghajó fedélzetén, útjuk a Spitzbergáktól az Északi-sark érintésével egészen Alaszkáig vezetett. A felfedezők addig ismeretlen területek felett repültek céljuk felé, és ezzel az utolsó fehér folt is eltűnt a világtérképről.

Amundsen egész életét a sarkkutatásnak szentelte, melyhez még halálával is hű maradt. 1928-ban Nobile újabb sarkvidéki léghajóútra indult, ezúttal a Norge testvérhajója, az Italia fedélzetén, expedíciójának azonban nyoma veszett, valószínűleg a Medve-szigetek fölött lezuhant. Nemzetközi mentőakció indult keresésére: 16 hajó, 21 repülőgép, több szánexpedíció - összesen 1500 fő - kutatott Nobile és a legénysége után. Amundsen csatlakozott a keresőcsapathoz, de az olasz léghajót végül egy másik csapat találta meg. Nobilét megmentették, ám Amundsen és társai soha többé nem tértek vissza, 1928. június 18-án nyomuk veszett.

A cikk eredeti megjelenése: 2011. 06. 20. www.nembulvar.hu

Kincsem

A valaha készült legdrágább magyar film -  így vonult be a köztudatba a Kincsem, amelyet nemzeti ünnepünk másodnapján, március 16-án mutattak be. Hogy mi köze a filmnek az 1848-as szabadságharchoz? És vajon meglátszik rajta az a hárommilliárd forintos költségvetés? Lássuk csak!

Kincsem, a legyőzhetetlen csodakanca, a magyar csoda. Nem túlzás ilyen jelzőkkel illetni nemzetünk büszkeségét, aki világhírnévre tett szert, hiszen egész életében nem talált legyőzőre, karrierje során 54 futamon indult és mindegyiket meg is nyerte. Kincsem 1874. március 17-én látta meg a napvilágot Blaskovich Ernő tápiószentmártoni birtokán. 2 évesen kezdték el trenírozni és már fiatal korától kezdve rendkívül kényes jószágnak tűnt, válogatós volt étkezésében és érzékeny az ivóvízre. Például legendák szólnak arról, hogy a baden-badeni versenypálya közelében embert próbáló feladat volt számára ivóvizet találni, mivel a futama előtt egy teljes napon át nem volt hajlandó inni az addig felkínált ivóvízből. Kincsemmel kapcsolatban az sem mese, hogy legkedvesebb társa egy fekete-fehér nőstény macska volt. Csalogány nélkül egyetlen versenyén sem volt hajlandó elindulni, így mindenhová az istállóval együtt utazott a doromboló négylábút is, aki például Boulogne-ban nagy fejtörést okozott elcsatangolásával, a teljes személyzet kétségbeesetten kutatta őt a kikötőben, végül szerencsére előkerült a kis kóborló. Kincsem talán legnevezetesebb futása 1878. szeptember 9-én történt Baden-Badenben. Mindenki meglepetésére a futam holtversennyel zárult, azonban Blaskovich Ernő nem fogadta el ezt az eredményt, és az akkori szabályok szerint igényelhette az újrafutást. Ez meg is történt, ahol Kincsem hat hosszt rávert kihívójára. Minden rigolyája ellenére ez a ló valóban egy csoda volt.

k1.jpeg

És hogyan emlékezik meg erről a fantasztikus paripáról minden idők legdrágább magyar filmje? Nos, az előző bekezdésben olvasható tények nagyrészt a mozivászonról is visszaköszönnek. Minden más viszont fikció. Herendi Gábor művének Blaskovich Ernőjével a 48-as szabadságharc leverése után találkozunk, szemtanúi lehetünk, ahogy árulónak minősített édesapját kivégzik, a kisfiút pedig kisemmizik a grófságból. 25 évvel később látjuk újra főhősünket, aki elég léha életet folytat, de minden vágya megbosszulni régi sérelmeit. Lelkesedése a lovak után semmit sem csökkent gyerekkora óta és úgy próbál visszavágni apja gyilkosának, hogy a versenypályán indított jószágokkal szeretné kivívni a győzelmet. Miután Kincsem a birtokába kerül, új távlatok nyílnak meg előtte, azonban szívét egy másik nő is elrabolja ez időben, aki történetesen a megátalkodott báró egyetlen lánya. A romantikus filmek kedvelői biztosan sejtik, micsoda bonyodalmakra lehet itt számítani. Összességében kicsit klisésre sikerült a szerelmi szál, viszont természetesen jelen írásból nem derül ki, hogyan is végződik a történet: dráma lesz avagy happy end.

k2_3.jpg

A Kincsem látványvilágát tekintve is egy sosem volt világot jelenít meg, amelynek a XIX. század második fele adja a hátteret, viszont az eszközkészletét tekintve rendkívül alternatív: félelmetes fémszerkezetek, színpompás bőrcuccok és fekete napszemüvegek mutatják, hogy a „boldog békeidők” fogalom új értelmezést nyert jelen műben. Ráadásul az alkotás kortalanságát aktuális utalásokkal és poénokkal toldották meg: a fogadáson hiphopot táncolnak; a báró kisasszony Fluor Tomi slágerét dúdolja („álljunk össze, mint két kicsi legó”), Blaskovich társa pedig a vasárnapi boltzárral viccelődik. És ha már elszakadtunk a valóságtól, Ferenc Józsefet is olyan gazemberként ábrázolja a film, amit eddig legfeljebb csak magunkban gondoltunk róla: a történet szerint a császár erkölcstelen zsarnok és aljas gyilkos, aki egész életében retteg a magyarok erejétől.

k3_3.jpg

A Kincsem ezek alapján nem mondható történelmi filmnek. Felvillantja a forradalmat, megidézi a dicső lovat, amely minden magyar győzelmi vágyát kielégíti – ám ezentúl egy romantikus kalandfilmet kapunk, amelyben Kincsem nem több, mint háttér. Nem sokat tudunk meg Kincsem és gazdája közti kapcsolatról, nem ismerjük meg a ló egyéniségét, nem látjuk, hogyan élte meg a győzelmet, mi történt vele, miután beért a célba. Amikor Blaskovich megszerezte Kincsemet és „megszelídítette”, úgy látszott, hogy a gróf is afféle suttogó, mint amit Robert Redford filmjében láthattunk – azonban egy idő után eltűnt Kincsem lelke a vászonról, csak a nyerésre kiképzett állatot kaptuk meg.

k4.JPG

A fenti kritikától eltekintve persze a Kincsem még elérheti a célját, nyújthat két óra felhőtlen szórakozást. Hiszen ehhez minden adott: egy következetes forgatókönyv, könnyen befogadható karakterek, lenyűgöző látvány, ízléses humor és szerelem. És fontos megjegyezni, mennyire alapos és minőségi munkát végeztek a készítők: a casting tökéletes és igazán frappánsan stimmel minden apró részlet. A főszerepet játszó Nagy Ervin hiteles és felejthetetlen alakítást nyújt, számomra a legemlékezetesebb az a jelenete, amikor Kincsem célba ér – érdemes figyelni az arcjátékát. Az apróságokkal kapcsolatban pedig elég csak a zenére visszagondolni: amikor a még léha életet élő főhősünket rajta kapják az Operaházban, amint egy menyasszonnyal kokettál, és a vőlegény kihívja párbajra – a háttérben éppen Sasvári Sándor énekli a Rigoletto-ból a Bosszú áriát. Vagy, amikor kilátástalannak tűnő helyzetében Blaskovich gróf belép a bálba, éppen azt a Strauss keringőt játsszák, amivel Szabó István világhírű filmje, a Mephisto is zárult.

k6.jpg

A magyar filmipar egyértelműen felemelkedőben van, hiszen az elmúlt két évben 2 Oscar-díjat és egy Berlini Aranymedvét is megnyertünk, egyre növekszik a nemzetközi elismeréseink száma. A Kincsem azonban nem az a típusú film, ami díjakra tör, hanem a közönséget szeretné megszólítani – méghozzá minél szélesebb körben. Így csodát ne várjunk tőle, viszont rendkívül bíztató, hogy ilyen minőségű magyar szórakoztató filmek készülnek, amikért megéri moziba járni.

 k5.jpg

Kincsem

Magyar romantikus kalandfilm, 121 perc, 2017

Főszereplők: Nagy Ervin, Petrik Andrea

Rendező: Herendi Gábor

Forgalmazó: Fórum Hungary

A cikk eredeti megjelenése: 2017. 03. 18. www.nembulvar.hu

Amerikai botrány

Minden évnek van valamilyen tematikája a filmvilágban – idén egyértelműen a retró hódít. Diszkózene, csillogó és flitteres ruhák, sok hajlakk és dauerolt haj. De hogyan is lesz ebből nem kevesebb, mint 10 darab Oscar-jelölés? Mindjárt kiderül!

Az Amerikai botrány megtörtént eseményeken alapul: a 70-es években egy bizonyos Mel Weinberg nevű szélhámost felkért az FBI, hogy alapítson egy arab sejk által birtokolt kamucéget és a nevében kínáljon pénzt politikusoknak bizonyos előnyökért cserébe – így leleplezve a korrupt hivatalnokokat. Ezt a történetet már többen szerették volna a mozivászonra vinni, végül David O. Russell tervei valósulhattak meg. Akinek ismerősen cseng a rendező neve, sejtheti, hogy a filmbeli karakterek ábrázolása lesz az igazi ütőkártyája – ez az Amerikai botrány esetében is teljesen így van.

h1_3.jpg

David O. Russell tavaly, sőt már azelőtt is megjárta a legrangosabb díjkiosztókat, idén sem lesz másképp. 2010-ben jelentkezett A harcos című filmjével, melyért nemcsak őt, de a főszereplőket, Christian Bale-t, Melissa Leo-t és Amy Adams-t is Oscarra jelöltek. Tavaly ugyanez megismétlődött a Napos oldallal is: Jennifer Lawrence, Bradley Cooper, Jacki Weaver és Robert De Niro szintén ott voltak a nomináltak között minden jelentős gálán a rendező mellett. Az Amerikai botrány csapatát sem bízta a véletlenre David O. Russell: Christian Bale, Amy Adams, Bradley Cooper és Jennifer Lawrence idén újból megtalálhatók az Akadémia jelöltjei között. Ráadásul olyan szempontból is fedezhetünk fel összefüggést a filmek között, hogy olyan embereket láthatunk a főszerepekben, akik valaki mássá szeretnének válni, nem elégedettek önmagukkal. A rendező trilógiaként tekint erre a három művére és az emberi természet legkülönbözőbb aspektusait mutatja meg, ki hogyan alkalmazkodik saját és mások elvárásaihoz.

h6.png

Az Amerikai botrányban tulajdonképpen maga a cselekmény másodlagos, sokkal nagyobb hangsúly van a karakterek egyéni indíttatásainak ábrázolásán. Adott egy szélhámos, akinek felesége és szeretője van. A feleség a gyerekével zsarolja a férjét, a szeretőnek pedig az FBI ügynök kezdi csapni a szelet, de nála csak a szakmai előrelépést akarja jobban. A szélhámos rendezni akarja életét, a feleség szeretné megtartani a férjét, a szerető szeretne nemcsak szerető lenni, az FBI ügynök pedig előléptetést akar és kitörni sivár életéből. Tanulságos a film, hogy kinek mennyire éri meg magát megjátszania és milyen árat fizet hazugságaiért.

Másrészt az Amerikai botrány különlegessége abban rejlik, hogyan mutatja be a 70-es éveket. Egyszerűen zseniális díszletekkel, ruhákkal, sminkekkel, frizurákkal és zenével turbózták fel a filmet. Ritkán látni olyan alkotást, ami ennyire képes megragadni egy adott kor hangulatát. Annak ellenére, hogy nem zenés film, néha nagyon kifejező értéke van a benne felcsendülő daloknak. Egyik kedvenc részem a filmben, amikor Amy Adams a diszkó wc-jében ülve felordít és a zene hirtelen átcsap Tom Jones Delilah-jába. Az Amerikai botrány hangkeverése eszméletlen jól sikerült.

h5.jpg

David O. Russell egy igazi zseni, szerintem nincs még egy ilyen rendező, aki ennyire inspirálni tudná a vele együtt dolgozó színészeket. Mellette bontakozott ki Jennifer Lawrence és lett belőle Hollywood egyik legfoglalkoztatottabb színésznője és vele együtt kapott igazi szakmai elismertséget Christian Bale, Bradley Cooper és Amy Adams is. Ráadásul akármiről is szóljon a filmje, élvezet nézni a bemutatott karakterek megformálásakor hogyan lubickolnak szerepeikben a színészek és alkotnak valami emlékezeteset. Ebben a filmben is hemzsegnek a pillanatok, Jennifer Lawrence takarítása vagy Amy Adamsszel közös nagy jelenete biztosan mindenkinek megmarad. David O. Russell filmjeinek műfaját nehéz belőni, mert hol drámaibb, hol könnyedebb a hangvétel, de semmi esetre sem akarja megváltani velük a világot, bár azért többet ad szimpla szórakoztatásnál. Az Amerikai botrány pedig eddigi pályafutása csúcspontja, ne hagyjuk ki véletlenül sem!

 h4_3.jpg

Amerikai botrány (American Hustle, 2013)

Amerikai – angol krimi, 137 perc

Főszereplők: Christian Bale, Amy Adams, Bradley Cooper, Jennifer Lawrence

Rendező: David O. Russell

Forgalmazó: InterCom

A cikk eredeti megjelenése: 2014. 02. 07. www.nembulvar.hu

Joy

Valószínűleg kevesen gondolkodnak el azon, hogy a mindennapok során használt eszközeink kifejlesztése milyen módon történhetett. Most, itt egy film az önkicsavaró felmosó megszületéséről – amelyet nem mellesleg az utóbbi idők legsikeresebb stábja hozott össze.

Joy Mangano egy teljesen hétköznapi háziasszonyként kezdte, aki ki akart törni megfeneklett életéből. Megálmodott egy felmosót, ami forradalmasítja a takarítás művészetét: anélkül ki lehet csavarni, hogy az ember kézzel hozzáérne a rongyhoz. Nem volt túl sok esélye a sikerre, azonban mindez szárnyakat adott neki és rendíthetetlen elszántságának köszönhetően végül nemcsak teleshop-sztár lett, hanem milliomos vállalkozó, a női egyenjogúság mintapéldája.

j1_3.jpg

A film mondandója nem túl komplikált, lényegében egy újabb megfogalmazását láthatjuk a klasszikus amerikai álomnak, amely szerint az önmegvalósító kisember kitartással elérheti céljait. Persze nyilván nem egyszerű mindezt véghezvinni, sok-sok kínlódással és reménytelen helyzettel van kikövezve az út, amelyen a legtöbben elvéreznek. Nem hangzik túl izgalmasan, ugye? Mégis miért kellett egy két órás filmet készíteni erről? Máris jobban fest mindez, ha belegondolunk abba, hogy a főhősünk nőként maradt talpon az üzleti életben. Akkor pedig még jobban, amikor meglátjuk a stáblistát. A Joy rendezője az a David O. Russell, aki 2010 óta virágkorát éli: olyan nagyszerű filmek fűződnek nevéhez, mint A harcos, A napos oldal és az Amerikai botrány. Mostani alkotása is nagyszerűen beilleszthető ebbe a sorba, hiszen ismét az újrakezdés témakörét mutatja be, hogy mindenki lehet a maga szerencséjének kovácsa. Ráadásul a bevált recepten sem változtatott sokat, hiszen ismét Jennifer Lawrence, Bradley Cooper és Robert De Niro játssza a főszerepeket.

j3_3.jpg

A Joy-ra is tökéletesen igaz, amit a direktor korábbi műveiben is szeretni lehet, hogy egyrészt a színészi energiák táplálják a történetet, a minőségi színjátszást egyszerűen élvezet nézni. Másrészt ismét imádnivaló a tökéletesen passzoló filmzene, a korhű jelmezek, a retró díszletek. A film közepe táján a QVC tévécsatornánál játszódó jelenetsor egyszerűen tökéletes: feszes, vibráló, csak úgy kapkodjuk a tekintetünket, mintha mi is ugyanúgy elámulnák ettől az ismeretlen világtól, ahogy főhősnőnk. Itt tűnik fel Bradley Cooper is, akinek a korábbiakhoz képest kisebb szerep jutott, viszont számomra ő nyújtotta a legemlékezetesebbet: rendkívül szuggesztíven játszott és jóformán ráöntötték a karaktert. Természetesen a mindig kiváló Jennifer Lawrence sem volt rossz, de jobb mindenképpen. Például Russell mindkét korábbi filmjében erősebben formálta meg szerepeit, ez a többgyermekes családanya figura talán túl korai volt még neki. Egyébként a valódi Joy Mangano teljesen elámult Lawrence alakításától.

j4_2.jpg

Mindezek után furcsán hat azt mondani, hogy a Joy mégsem jó film – pedig ez az igazság. Kezdjük azzal, hogy indokolatlanul hosszú a játékidő, főleg a film első felét lehetett volna megkurtítani. Ott gyakorlatilag pergő dialógusokkal tűzdelt véget nem érő jelenetsort kapunk a szó minden értelmében zilált család életéből, ahol nem igazán lehet megszeretni senkit sem. Az egyik pillanatban komédiának tűnik, a másikban drámába vált, aztán akciófilmbe csap át, de néhol a szentimentalizmus bugyrai is feltárulnak. Tehát a forgatókönyv elég kaotikus lett, a rendezés pedig kicsit céltalannak hat, mintha Russell sem tudta volna eldönteni, hogy mit is akar elérni a filmjével: legyen-e belőle egy karriertörténet, vagy állítson-e görbe tükröt az amerikai fogyasztói társadalomnak? A kettő egymás mellett pedig nem áll meg, ahogy a végeredményből is látszik.

j2_3.jpg

Összességében a direktor rutinból készített munkájának hat ez az alkotás, egy újabb eredeti sztorit talált, amibe beletuszkolta mindazt, amit eddig szerettünk a műveiben, viszont még a nagyszerű színészi alakítások sem dobtak rajta akkorát, hogy kedves legyen szívünknek. Mindenesetre érdemes legalább egyszer megnézni, hiszen a csomagolás csodálatos, a termék teljesen eladható, csak a működése nem kifogástalan. Az előzetes elvárások alapján a nézőkre is ugyanúgy vetül egy jó film illúziójának árnya, ahogyan az egyik felejthetetlen jelenetben Jennifer Lawrence-re hullik a texasi műhó.

 

amerikai életrajzi film, 124 perc, 2015 (12)

Főszereplők: Jennifer Lawrence, Robert De Niro, Bradley Cooper

Rendező: David O. Russell

Forgalmazó: InterCom

A cikk eredeti megjelenése: 2016. 04. 18. www.nembulvar.hu

Az igazság ára

Matthew McConaughey visszatért karrierjének azon szakaszához, amikor nem kocka hasát mutogatja romantikus vígjátékokban – hanem minden hájjal megkent ügyvédként az igazság oldalán áll egy feszültségekkel és váratlan fordulatokkal teli thrillerben.

A ’90-es években virágkorukat élték az ügyvédeket, ügyészeket, esküdteket, vádlottakat, áldozatokat és tanúkat bemutató krimik, amelyek általában egy bestseller után kerültek a mozivászonra (A cég, Az esküdt, A Pelikán ügyirat, Az ügyfél, Egy becsületbeli ügy, Az ördög ügyvédje...) Napjaink a legnézettebb bírósági tárgyalásos történeteket nem a filmszínházban, hanem a televízióban találhatjuk meg, például A hatalom hálójában vagy A férjem védelmében rendkívüli népszerűségnek örvend. Viszont úgy tűnik mégsem teljesen haltak ki a mozikból az ügyvédek: Az igazság ára az elődjeihez méltó lebilincselő krimi, ráadásul meglepetéseket és nem várt csavarokat is tartogat.

i1_1.jpg

Az igazság ára (The Lincoln Lawyer) Michael Connelly azonos című regénye alapján készült adaptáció. „Nincs félelmetesebb dolog egy ártatlan ügyfélnél. Mert ha elszúrod, és börtönbe kerül, sosem tudsz majd elszámolni a lelkiismereteddel. Így csak egyetlen ítéletet kaphat: ártatlan.” – hangzik a film főszereplőjének hitvallása. A történet középpontjában Michael Haller (Matthew McConaughey) áll, aki Lincoln típusú gépkocsija hátsó ülését használja ügyvédi irodájaként. Ám a dörzsölt, kissé beképzelt ügyvéd ezúttal nagy fába vágta fejszéjét, amikor elvállalta egy Beverly Hills-i gazdag ficsúr (Ryan Phillippe) esetét, akit egy prostituált vádol emberölési kísérlettel. Az elsőre pofonegyszerűnek tűnő ügy váratlan fordulatokat vesz és a védőügyvédnek a saját lelkiismeretével is szembe kell szállnia egy idő után.

i2_1.jpg

Maga a történet alapkoncepciója nem hat az újdonság erejével. Viszont előnyére válik az első percektől tapintható feszültség és izgalom, amely egyetlen pillanatra sem hagyja lankadni a néző figyelmét. Az ilyen típusú filmek hátránya szokott lenni, hogy egy idő után túl bonyolulttá válnak, könnyen elveszíthető a történet fonala. Ám Az igazság árában erről szó sincsen, végig tiszta és egyszerűen érthető fordulatokkal és összefüggések megvilágításával bombázzák a nézőt. A sok közeli felvétel a színészek arcáról még inkább bevonja figyelmünket a cselekményszálba. Mindehhez pedig nagyszerű színészekre volt szükség, amelytől nem szenved hiányt Az igazság ára.

i3_1.jpg

Matthew McConaughey számára egyfajta visszatérést jelent ez a film: 1996-ban a Ha ölni kell című krimi ügyvéd főhősének megformálásával robbant be a köztudatba, 15 évvel később, a folyamatosan csökkenő színvonalat mutató romantikus komédiák özöne után újból ügyvédként tért vissza arra pontra, ahonnan elindult karrierje hajnalán. Ám nemcsak a szarkalábak szaporodtak meg a szeme sarkában, hanem az évek igazán kiforrott színésszé tették, aki mintha rutinból hozná a fennhéjázó ügyvéd karakterét. Mellékszereplőként az egykori tinifilm-sztár Ryan Phillippe-t láthatjuk, aki nem sok izgalmasat hozott ki szerepéből, ám ő az egyetlen feledhető momentuma a filmnek. Az Oscar-díjas Marisa Tomei, Josh Lucas, John Leguizamo vagy William H. Macy igen kreatívnak nevezhető alakításokat nyújtott amúgy sablonosnak tekinthető karaktereik megformálásakor.

i4_1.jpg

Hogy mitől válik jó filmmé Az igazság ára, nem könnyű megmondani. Láttunk már hasonló történetet, eddig is tudtuk, hogy az ügyvédek sem tökéletesek, mindig számítunk valamilyen csavarra és nem estünk hasra a színészi bravúrok előtt sem. Viszont Matthew McConaughey valóban az előző évezredben volt ennyire jó színész mint most, a film az első perctől az utolsóig feszültséggel és izgalmakkal teli, ráadásul még a valóságtól sem annyira elrugaszkodott a történet. Tehát Az igazság ára a krimik és thrillerek, illetve Matthew McConaughey rajongóinak kötelező alkotás vagy aki a nyári kánikulában egy forró bűnügyi nyomozásra, ám hűvös tárgyalótermi jelenetekre vágyik, nem fog csalódni eme színvonalas alkotásban.

 

Az igazság ára (The Lincoln Lawyer)

amerikai thriller, 118 perc

Rendező: Brad Furman

Főszereplők: Matthew McConaughey, Ryan Phillippe, Marisa Tomei

Forgalmazó: Pro Video Film & Distribution Kft.

A cikk eredeti megjelenése: 2011. 07. 10. www.nembulvar.hu

A rózsák háborúja

A százéves háború befejezése után a vesztes Angliában belső háborúskodás kezdődött el. A két család (York és Lancaster) trónviszálya harminc évig tartott. 1471. május 21-én jelentős fordulat történt, ami eldönteni látszott a több évtizedes csatározást.

A rózsák háborúja elnevezés eredete igen egyszerű: A York család címerén fehér, a Lancaster-ház jelvényén piros rózsa ékeskedett. A két család viszálya 1455-ben Saint Albans-nál kezdődött el csata formájában. A York-ház a városokra és a kisnemességre támaszkodva próbálta megszerezni a koronát, míg Lancasterék támogatói a főnemesek voltak.

1455-ben a trónon hivatalosan az elmebeteg VI. Henrik ült lancasteri színekben, ám a kormányzó a York-ház képviseletében Richard herceg volt. 1460-ban Richard herceg magának igényelte a koronát, ám mielőtt megkaphatta volna, egy csatában meghalt. De öccsének 1461-ben sikerült királlyá koronáztatnia magát, mint IV. Edward és a bomlott elméjű Henriket börtönbe vetette. De lancasteri fondorlattal az agyalágyult Henriket visszaültették a trónra 1470-ben, bár pár hónap múlva újra York IV. Edward lett az angol király.

r1.jpg

1471. május 21-én úgy tűnt, hogy eldőlt kié Anglia trónja. Ugyanis IV. Edward a londoni Towerban meggyilkoltatta a gyengeelméjű Henriket, Lancasterék pártfogoltját. Így a fehér rózsás családnak sikerült felülkerekedni piros ellenfeleiken, akik kénytelenek voltak száműzetésbe vonulni. Egy időre mindenki beletörődött a sorsába.

Ám 1483-ban meghalt IV. Edward. A koronát tizenkét éves fiára, Edward hercegre hagyta, a kormányzást pedig Richard nevű öccsére. Viszont Richard elégedetlen és telhetetlen volt, a koronát is magának szerette volna. Máig tisztázatlan, hogy kinek a parancsára, de a fiatal Edwardot valaki megölette. Így Richard megkapta a hőn áhított koronát és királlyá kiáltatta magát. Ő lett a harmadik az angol Richard nevű királyok sorában. A koronát megtartania már nem volt ilyen egyszerű, mivel családon belül is több ellensége volt. Sőt, Lancasterék is újra hadba szálltak Tudor Henrik vezetésével.

r3.jpg

1485-ben a száműzött Tudor Henrik partra szállt és Bosworthnál legyőzte a királyi hadat. Maga III. Richard is elesett a csatában, így Tudor Henrik lett az új király VII. Henrik néven. A York-ház végleges megtöréséhez még egy csatára volt szükség, amire 1487-ben került sor Stoke mellett. Majd VII. Henrik házasságot kötött az egykori IV. Edward lányával, Erzsébettel és így sikerült mindörökre kibékíteni a két dinasztiát. A Tudor-ház pedig 116 évig uralkodott ezután Angliában.

A rózsák háborúja kifejezést meghallva, a köztudatba az vésődött bele (a témájában nem éppen ide tartozó, azonos című filmen kívül), hogy nagyon megviselte az angol társadalmat és hatalmas vérveszteséggel járt. Nos, ezt a képzetet egy William Shakespeare nevű tollforgatónak köszönhetjük, aki előszeretettel írt erről a korról. III. Richard című drámájában az uralkodót púpos, kegyetlen, gátlástalan, visszataszító figuraként ábrázolta. Nyilván ebben is, mint a vérfürdők leírásában is túlzott egy kicsit, bár III. Richard a fennmaradt dokumentumok szerint tényleg kifejezetten veszélyes volt trónkövetelő rokonai életére.

r2.jpg

A valóságban a háború térben és időben kis kiterjedésű volt. A csatákat zsoldosok vívták, így azok az angol köznépet alig fenyegették. A saját hazájában mindenki próbált minél kevesebb pusztítást végezni. A rózsák háborúja leginkább az angol nemesi családokat érintette érzékenyen: hatvannégy főúri házból huszonhat kihalt.

A cikk eredeti megjelenése: 2009. 05. 19. www.nembulvar.hu

Szerelem és más drogok

A romantikus filmekre akármilyen szezonban vevő a közönség – ezt bizonyítja, hogy a Szerelem és más drogok jelenleg a 2. legnézettebb film az országban, három hét alatt több mint 70 ezer nézőt vonzott. Ám a cím és a reklámkampány ellenére nem az a szellemes, egyszerű szerelmes filmecske.

A film főhőse, Jamie (Jake Gyllenhaal) egy rendkívül sármos és vonzó férfi, minden nőt megkap, akit akar. A kellemest a hasznossal összekötve ezt a képességét a munkájában is kamatoztatja: gyógyszerekkel kereskedik, és minden csábját bevetve igyekszik a nagy fogást kihorgászni. Ám találkozik Maggie-vel (Anne Hathaway), aki más, mint az addigi könnyű kalandjai. Vad, szenvedélyes, és kiszámíthatatlan viszonyba bonyolódnak egymással és mindkettejük életét megváltoztatja ez a kapcsolat: Jamie, aki képtelen bármiféle elkötelezettségre, kisebb válságba kerül, mikor kapcsolatuk komolyra kezd fordulni, illetve Maggie is egyre jobban vonzódik hozzá, bármennyire is küzd az érzései ellen.

l2_2.jpg

Már a találkozás első pillanatában kiderül és nyilvánvaló Jamie és a néző számára is, hogy Maggie fiatalkora ellenére Parkinson-kórban szenved. Innentől, hogy konkrétan beindulna a cselekmény, válik az addig vígjátéknak tűnő film drámává – a romantika a maga valójában pedig csak foltokban fedezhető fel. Jamie és Maggie kapcsolata jóformán a szexről szól a kezdetekben és a 16-os korhatárból sejthető, hogy a szerelmes jelenetek nem érnek véget a csóknál vagy a melltartó kikapcsolásánál. Drámaivá igazán akkor válik a helyzet, amikor Jamie-nek szemet szúr, hogy kedvese keze bizony remeg néha, már nem tud úgy festeni, mint egykor – illetve egy Parkinson-kóros nő férje ellátja ’jó’ tanácsokkal. Ekkor jön a megszokott romantikus forgatókönyvi fordulat, hogy összevesznek, eltávolodnak egymástól, a film végén pedig kiderül, hogy főhősünk valóban akkor gazember-e, mint amilyennek eddig mutatta magát.

l1_2.jpg

A Szerelem és más drogok nem nevezhető sem újszerű, sem korszakalkotó műnek a maga műfajában. Az Édes november, az Ősz New Yorkban vagy a Séta a múltba is hasonló keserédes történetek, ahol a szerelmesek közé áll valamilyen végzetes betegség. A Szerelem és más drogok azért lett kicsit könnyedebb hangvételű, mert a gyógyíthatatlan kór nem követelte senki életét, csak a Parkinson-os összejövetel által kapunk képet róla, hogyan alakul Maggie egészségi állapota néhány év múlva. További különbség abban áll, hogy a fent említett filmeknél sikerült megtalálni az egyensúlyt, hogyan legyen egy ilyen történet egyszerre romantikus, megható, nagyon drámai, reális ám helyenként vicces. A Szerelem és más drogok túlzásba esett egyrészt a poénok szintjén (Jamie bátyjának karaktere nagyon kilóg), másrészt a sok meztelenkedés tekintetében, hiszen ez legfeljebb a bevételt növeli (ami persze nem mellékes szempont), de a film művészi értékét nem. Viszont kevés benne a drámai mélység, Jamie jellemfejlődése rettentően elnagyolt és hiteltelen. A sok reklámot sem lehet szó nélkül hagyni, a film végére minden néző tudni fogja – ha akarja, ha nem – a legnagyobb amerikai gyógyszergyártó cégek neveit és a legismertebb termékeiket.

l3_1.jpg

A sok negatívum ellenére viszont mégis van valamiféle bája e filmnek, amiért nem gondol rá rossz szájízzel az ember. Ennek magyarázata a főszerepeket alakító színészekben áll, hiszen Jake Gyllenhaal és Anne Hathaway korosztályuk legtehetségesebbjei közé tartozik és játék tekintetében egyikük sem okoz csalódást a Szerelem és más drogokban. Arról nem ők tehetnek, hogy a forgatókönyv és a rendezés kicsit döcögős, hanem egy személyben Edward Zwick. A korábbi munkáit elnézve (pl. Szenvedélyek viharában, Az utolsó szamuráj, Véres gyémánt) egyértelműen gyengébb produkciót alkotott ezúttal. Viszont aki arra vágyik, hogy valami könnyen érthető, néhol vicces ám egy picit elgondolkodtató szerelmes filmet lásson tehetséges, fiatal színészek interpretálásában, nekik receptre felírható a Szerelem és más drogok fogyasztása.

l4.jpg

Szerelem és más drogok (Love and Other Drugs)

amerikai romantikus dráma, 115 perc

Szereplők: Jake Gyllenhaal, Anne Hathaway

Rendező: Edward Zwick

Forgalmazó: Intercom

A cikk eredeti megjelenése: 2011. 01. 28. www.nembulvar.hu

Mike Greenberg: Amit csak akarsz

Ritkán kerül az ember kezébe olyan könyv, amelyet képtelen letenni és miután az utolsó oldalt is elolvasta, egyszerűen még napokig képtelen elengedni a történetet, annyira csontig hatolt. Nos, az Amit csak akarsz ezen ritka kiadványok egyike.

A könyv hátlapján olvasható ismertető kicsit becsapós, mert általa egy könnyed, úgymond csajos regény rajzolódik ki, főszerepben három nővel, akiknek élete valahogyan összefonódik majd. Brooke tizenöt éve boldog házasságban él az egyetemen megismert szerelmével és elhatározza, hogy negyvenedik szülinapjára teljesíti élete nagy álmát: Scott egy művészi aktfotó-sorozatot kap a feleségéről. Samantha rosszkor volt rossz helyen: újdonsült feleségként éppen élete legboldogabb napjait élhetné Hawaii-on, amikor egy szerencsétlen véletlen folytán belenéz férje levelezésébe, és amit ott lát, az felér egy válóokkal. Katherine vezető beosztásban dolgozik annál a cégnél, amit egykori pasija, a Katherine-t csúnyán átverő Phillip irányít. Hiába a sofőr és a luxus, a szakítást és a legyőzöttség érzését nem képes kiheverni, és bár energikus és céltudatos nő, minden reggel fájdalommal és haraggal a szívében ébred. A három nő élete egy adott pillanatban örökre összefonódik, ráadásul úgy, ahogy sohasem gondoltuk volna.

886548_5.jpg

A leendő olvasókkal szemben kitolás lenne, ha előzetesen elárulnánk, mi is az az összekötő kapocs. A regény két nagyobb egységből áll és óriási hangulatbeli változást eredményez a második rész, amelyben már megismerkednek egymással főhőseink. Az Amit csak akarsz egy felemelő és torokszorító regény a női barátság és a szeretet erejéről, a véletlen vagy a sors által elrendelt találkozások életmentő szerepéről, és arról, hogy a szenvedést csak az egymásból merített erővel vagyunk képesek legyőzni. Véletlenül se hagyjuk ki a szerző utószavát, amelyből kiderül, hogyan is született meg ez a történet és milyen valós eseményeken alapul. Nyilván a könyv műfajából adódik, hogy se nem életrajzi, se nem szépirodalmi alkotásról van szó, hanem szórakoztató irodalomnak készült, így ne is várjuk el tőle mindazt, amit nem tisztje szolgálni. A stílusa nagyon olvasmányos, a karakterábrázolás kicsit elnagyolt és nem teljesen hiteles (viszont szimpatikusak és rokonszenvesek a szereplők), a történet rendkívül meglepő és fordulatos. Nem azt kapja tőle az ember, amire számít.

Az Amit csak akarsz az Erawan Könyvkiadó gondozásában jelent meg. A kiadót tavaly alapította Fejős Éva, aki saját könyvei kiadása mellett külföldi regények megjelentetésével is foglalkozik, amelyeket nagyon megkedvelt, amikor eredeti nyelven elolvasta őket. „Általában a bátor hősök (hősnők) jelentik a kapcsot a saját könyveim és az általam megjelentetésre kiválasztott regények között. Olyan történeteket szeretnék elhozni az olvasóknak, amelyek nemcsak szórakoztatnak, hanem erőt és bátorságot is adnak, elgondolkodtatnak.” – vallja Fejős Éva. Ennek jegyében, a legelső Erawannál megjelent külföldi regény nem más, mint az Amit csak akarsz.

„Az elejétől fogva imádtam mindhárom hősnőt, még ha nagyon különbözőek is, de arra álmomban sem gondoltam, hogy mi lesz a kapocs az életükben… Szíven ütött a történet, de én is mindig hittem a barátság erejében, ami ezeket a belevaló, erős nőket átsegítette életük legnehezebb hónapjain. Minden barátnőmnek ajánlom ezt a regényt.” - írja Fejős Éva ajánlójában, amelynél jobban magam sem tudnám összegezni az Amit csak akarsz által kiváltott gondolatok és érzéseket. Egyszerre kedves és torokszorító olvasmány, amelyből sok erőt lehet meríteni és nehéz elfelejteni.

 

Mike Greenberg: Amit csak akarsz

ISBN: 9789630868327

Kiadó: Erawan, 2013

A cikk eredeti megjelenése: 2014. 10. 12. www.nembulvar.hu