Kultúra minden mennyiségben

KultúrSokk

Cheryl Strayed: Vadon

2018. május 07. - Péntek Tünde

„Olyan világ volt ez, ahol sosem jártam, s mégis mindvégig tudtam, hogy létezik, és ahova bánatomban, zavarodottságomban, rémülten, de reménykedve eltántorogtam. Egy világ, melyről úgy hittem, hogy képes lesz előhozni a bennem élő nőt, miközben visszaváltoztat azzá a lánnyá, aki valaha voltam. Egy világ, amely jó hatvan centiméter széles és 4286 kilométer hosszú.” Cheryl Strayed: Vadon.

Cheryl Strayed életrajzi könyve tavaly óta még több olvasót nyert meg magának, mivel Reese Witherspoon főszereplésével mozikba került az adaptált verziója és minden létező díjra felterjesztették. Sokan – akárcsak e sorok írója – a film megtekintése után fordult érdeklődéssel az írott verzió irányába, hiszen ha a mozi ennyire jól sikerült, akkor talán a könyvet is érdemes lenne olvasni. Nos, kezdésnek ez az érvelés is tökéletesen megteszi. Amint az ember kezébe veszi a művet és elkezdi olvasni, csak úgy magába szippantja a történet és képzeletben ő is Amerika elvadult ösvényein jár.

covers_337692.jpg

„Valójában szabad szellemnek születtem, csak épp sosem volt annyi vér a pucámban, hogy merjek is szabad lenni.” Cheryl a túra megkezdése előtt élete mélypontjára jutott. Családja széthullott, elvált, ráadásul rákapott a kábítószerekre és az alkalmi kapcsolatokra. Teljesen váratlanul villant fel előtte a Pacifikus Túraösvény (PTÖ) lehetősége, amely afféle zarándoklatként segíthet helyrehozni mindent, ami elromlott benne. Így rendkívül felkészületlenül, de annál lelkesebben vágott neki 1100 mérföldes útjának.

„Még éppen csak belekezdtem. Három hete gyalogoltam mindössze, de máris éreztem, minden megváltozott bennem.” A Vadon nem egészen olyan, mint amilyen elképzelések szerepelnek a köztudatban a zarándoklatos könyvekkel kapcsolatban. Cheryl fiatal, szókimondó és húsbavágóan őszinte. Nincsen titka az olvasó előtt és habár nem is értünk egyet minden tettével, mégis elnyeri szimpátiánkat az első pillanattól kezdve. Szurkolunk neki, hogy túlélje a túrát és beteljesítse küldetését, amelyért elindult.

„Kavics voltam. Falevél voltam. Görbe faág voltam. Számukra nem voltam semmi, pedig ők a mindent jelentették számomra.” A könyv érzésekkel átszőtt tájleírásai átlagon felüliek, az olvasó ott van mindenhol Cherlyllel és ugyanúgy látja a hegyeket, a sivatagot, a vadon állatait stb. Kifejezetten érdekes rákeresni a neten, hogyan is néznek ki ezek a helyszínek a valóságban – pl. a Crater Lake leírása alapján nem lepődtem meg azon, amit a Google megmutatott belőle.

„Meg kellett változnom – ez volt az a gondolat, ami végighajszolt a tervezés hónapjain. Nem arra volt szükségem, hogy más ember legyek, azzá kellett visszaváltoznom, aki valaha voltam: erős, felelősségteljes, tiszta tekintetű, érdeklődő, erkölcsös, jó emberré. És a PTÖ segít majd elérnem ezt a célt. Ott majd csak gyalogolok és végiggondolom az életemet. Újra rálelek az erőmre, amikor már távol leszek mindattól, ami miatt nevetséges, rossz vicc lett az életemből.  De most, hogy itt voltam a PTÖ-n, újra csak nevetségesnek tűntem, amint úgy-ahogy egyenesen, összegörnyedve baktattam túrám legelső napján.” Amennyire jók és szemléletesek a tájleírások a Vadonban, annál gyengébb az érzelmi oldal bemutatása. Cheryl személyiségének változása felületesen szerepel benne. Sok olyan kérdést feltesz, amelyre sosem kap választ az olvasó. Illetve már a könyv legelején felmerül az a probléma, hogy miért éppen a PTÖ a megoldás. Számtalan alternatíva kínálkozott számára, hiszen a változáshoz nem egyértelműen a vadonba vezet az út.

 „– Te vagy az egyetlen egyedül gyalogló nő, aki ilyen messzire jutott, sőt, az egyetlen, akinek a nevét láttam a vendégkönyvben. Nagyon figyelemre méltó.” Maga Cheryl Strayed története is figyelemre méltó minden hibájával együttvéve. Nem könnyű olvasmány, viszont érdemes kézbe venni, mert ritkán lehet ennyire hatásos könyvet találni. A maga egyszerűségében nem akar sem sok, sem kevés lenni, nincsenek benne életmegváltó bölcs gondolatok – csak a nyers realitás egy nőről, aki mert bátor lenni, hitt a változásban és önmagában.

„Tudtam, hogy a tervemnek annyi, ha hagyom, hogy eluralkodjon rajtam a pánik. A félelem alapja az a történet, amit bemesélünk magunknak, ezért úgy döntöttem, hogy az én mesém teljesen más lesz, mint a nőknek szóló históriák. Eldöntöttem, hogy én biztonságban vagyok. Erős vagyok. Bátor vagyok. Semmi nem győzhet le. Egyfajta agykontrollt jelentett, hogy ragaszkodtam ehhez az elképzeléshez, és az esetek többségében be is vált. Így löktem el magamtól a félelmet, ahányszor csak szokatlan zajt hallottam vagy valami szörnyűség kerítette hatalmába a képzeletemet. Egyszerűen nem hagytam, hogy elkezdjek rettegni. A félelem félelmet szül. Az erő erőt ad. Nem is telt sok időbe, hogy már valóban ne féljek.”

 

Cheryl Strayed: Vadon – Ezermérföldes utam önmagamhoz

ISBN: 9789632663975

Kiadó: Cartaphilus Könyvkiadó, 2015

 

A cikk eredeti megjelenése: 2015. 06. 03. www.nembulvar.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://expertin.blog.hu/api/trackback/id/tr5213898098

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.