Kultúra minden mennyiségben

KultúrSokk

Everest

2018. május 08. - Péntek Tünde

„Aki valaha is komolyan fontolóra veszi, hogy megmássza az Everestet, szinte törvényszerűen felülemelkedik minden józan okoskodáson. Az igazat megvallva én is tudtam, milyen esztelenség, mégis belefogtam. Ily módon részesévé váltam számos derék ember halálának, ami miatt alighanem még sokáig fog furdalni a lelkiismeret.” –Jon Krakauer.

5edc95891c452b1e22fe96a3fce41151.jpg

Jégbe fagyott tetemek, hóból kikandikáló végtagok, szétszóródott, elárvult túrafelszerelések kísérik az Everestre látogatók útját. Számos emberélet odaveszett a halálzónában, vagyis 8000 méter felett, ahol az oxigénhiány következtében a hegymászó pokoli megterhelésnek teszi ki a szervezetét. Ahhoz, hogy túlélje az extrém kalandot, még időben vissza kell fordulnia, és a biztonságos magasságot elérnie, ezt a döntést meghozni persze akkor a legnehezebb, ha a világ tetejétől már csak pár lépés távolság választja el. Az Everest című film megtörtént eseményeket dolgoz fel, az 1996-ban történt tragédiáról szól, melynek során nem kevesebb, mint nyolc hegymászó vesztette életét egy váratlanul lecsapó vihar következtében. Ez az expedíció a hegy történetének egyik legsúlyosabb szerencsétlensége, amely a szélsőséges időjárási körülményeken kívül, néhány felelőtlen döntés következményének is betudható.

everest-jelenetfoto-02.jpg

Talán nem is gondolnánk, hogy a világ legmagasabb pontjára történő feljutás mennyire elüzletiesedett már 20 évvel ezelőtt. Olyan hegymászó társaságok jelentek meg az eddig csak igazi profik által mászott Csomolungma közelében, akik igen magas összegek fejében szervezett túrákat kínáltak félprofiknak és majdnem amatőröknek is. Mindez veszélyes túlzsúfoltsághoz és további kockázati tényezőkhöz vezetett, mivel az Everesten csak néhány útvonal járható és azok is csak egy meghatározott időszakban. Mindez a most mozikba került alkotás kiindulópontja is. Azonban a rendező nem kíván állást foglalni, hanem megmutatja az egészet, a maga valójában: a hegymászás vitathatatlan izgalmaival, kínjaival, szépségeivel együtt. A film felépítése logikus és egyértelmű: szereplők bemutatásával kezdődik, ezután következik a hegyhez való akklimatizáció, majd a hőn áhított csúcstámadás, végül a váratlanul és kegyetlenül lesújtó vihar. A néző érdeklődése az első perctől az utolsóig fennmarad: egyrészt számos új információt hallhatunk a hegymászás és az Everest rejtelmeivel kapcsolatban, másrészt olyan feszültségeket is átélünk, amelyek miatt lerághatjuk a körmeinket.

98cc694c-e679-4fef-952b-a6fdbb895c04.jpg

Ha mindez még nem lenne elég, akkor emlékezzünk meg pár szóval az Everest látványvilágáról is. Napjainkban egy kis túlzással bármi elérhető a digitális technikának és az IMAX-vászonnak köszönhetően, hiszen általuk eddig még nem látott helyzeteket, helyszíneket varázsolnak realisztikusan átélhetővé. Kormákur művében olyan szerepe van a 3D-s effekteknek, mint két évvel ezelőtt a Gravitáció esetében. Az esztétikai minőség szervesen beleépül a tartalomba és a rendező képes belehelyezni a nézőt is a történetbe, hiszen mi is – akár szó szerint is – átérezzük a hideget, az erőfeszítést, a kiszolgáltatottságot, a gyönyörűséget és az Everest nagyságát. A hófödte csúcsok, a dermesztő csend, a nagy erővel a vászonra robbanó vihar képi és hanghatásai egyben lenyűgözőek és döbbenetesek. Abszolút felüdülést jelent, amikor végre az aggódó családokat rejtő, komfortos lakásbelsőket láthatjuk a természet pusztító vadsága helyett.

018-everest-movie-film-2015-screenshots-photo-real-story-adventure-consultants-recenzent_com_ua.jpg

A sok főszereplőt mozgató filmekben mindig fenn áll annak veszélye, hogy súlytalanná válnak a karakterek. A nagy neveket felvonultató sztárgárda kiszámítható, papírforma szerinti munkát végzett, Jason Clarke tiszteletreméltó túravezetőként visszafogottan és pontosan játszik, Josh Brolin pedig tapasztalatlan turistából szellemül át az életéért küzdő hőssé. Jake Gyllenhaalt pimasz, laza és vérprofi hegymászóként láthatjuk, egyértelműen övé a legeredetibb szerep, viszont kevés teret kap a kibontakozáshoz. Összességében érezhetően sok karakterrel operál a film, viszont az nagy erénye, hogy nem úgy mutatja be őket, hogy már az elején tudjuk, ki veszíti majd az életét a hegyen. Nem mellékesen pedig az abszolút főszerepet az Everest kapta, így nem csoda, hogy mellette kicsit eltörpülnek az emberi lények.

mount-everest-movie-missing-facts.jpg

Érdekesség gyanánt még azt is érdemes megemlíteni, hogy a filmet ugyanaz a forgatókönyvíró jegyzi (Simon Beaufoy), aki készített már egy hasonló műfajú mozit, a 127 órát. Ez szintén megtörtént eseményeket dolgoz fel, egy kihívásokat kereső „ki, ha én nem” típusú túrázó egy szikla fogságába esik Arizonában, a világtól teljesen elzártan és a túlélésért küzd. Ráadásul még a két film befejezése is hasonló, a stáblista előtt megjelennek az eredeti szereplők.

Milyen súlya van a döntéseknek? Mennyi felelősséggel tartozunk másokért, kockáztassuk-e értük saját életünket? Vajon irigylésre méltó emberek vagy felelőtlen adrenalinfüggők azok, akik az Everest meghódítására vállalkoznak? A film ezekre a kérdésekre nem ad választ, rajtunk a sor, hogy értékeljük a látottakat. Mindenesetre érdemes belevágni ebbe a mozis hegymászó expedícióba, annyi biztos, hogy ezt legalább mi, nézők túléljük.

 

Everest

amerikai-angol dráma, 122 perc, 2015 (16)

Rendező: Baltasar Kormákur

Főszereplők: Jake Gyllenhaal, Josh Brolin, Sam Worthington, Jason Clarke, Michael Kelly, Robin Wright, Keira Knightley

 

A cikk eredeti megjelenése

A bejegyzés trackback címe:

https://expertin.blog.hu/api/trackback/id/tr813899710

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.