Kultúra minden mennyiségben

KultúrSokk

A titokzatos Leonardo da Vinci

2018. május 16. - Péntek Tünde

„A szem a lélek tükre” – alkotta meg e mondást a közel ötszáz éve meghalt híres itáliai polihisztor, kinek életművét máig misztikus légkör övezi.

Leonardo di ser Piero da Vinci 1452. április 15-én a Vinci melletti Anchianóban született Toszkánában. A városka jegyzőjének, Ser Piero da Vinci-nek, és egy előkelő családjának szolgálatában lévő parasztlány, Caterina törvénytelen gyermekeként látta meg a napvilágot. Alapfokú iskoláit szülővárosában végezte, majd 1469-ben Firenzébe utazott, ahol belépett Andrea del Verrocchio festő műtermébe gyakornoknak, amely afféle „művésziskola" is volt. Itt sajátította el a vonalas rajz, a festészet és a szobrászat alapvető technikáit. 1473-ban készült első, teljes bizonyossággal neki tulajdonítható rajza, amely az Arno folyó völgyét ábrázolja. Vásznon pedig Verrocchio Krisztus keresztelése című munkáján hagyott először nyomot: a háttér és az angyal figura az ő keze munkája.

l1.jpg

Az egyre sikeresebb ifjú festőt 1478-ban bízták meg a firenzei Signoria San Bernardo kápolna oltárképének megfestésével. Ezután alkotta első ismert remekművét, a Sziklás Madonnát megrendelésre, ám valamilyen oknál fogva Leonardo sohasem küldte el annak a templomnak. Viszont elnyerte Milánóban Lodovico Sforza herceg udvari tudósának és művészének állását. A herceg megbízta Francesco Sforza hatalmas lovas szobrának megformálásával is, de csak a mű hatalmas agyagmodellje készült el (1493-ban), amit aztán a Milánót megszálló francia katonák 1499-ben elpusztítottak. Maga a bronzszobor pedig soha nem készült el. Innentől éveken keresztül elhalmozták megrendelésekkel: ezek közül a legjelentősebb a Santa Maria delle Grazie-kolostor refektóriumában megfestett freskója, az „Utolsó vacsora", amellyel 1498-ban készült el.

l22.jpg

A téma legtökéletesebb megjelenítéseként kezdték méltatni, a nyugati világ főműveként tekintik még ma is. Nem csupán a mesteri módon felépített jelenetek miatt, hanem azért is, mert a kompozíció, a színhasználat a világítás és egyes alakok tartása és mozdulata is a bibliai szavakra utal: "Ti közületek egy elárul engem". Leonardo egyéniségként és lélektanilag elemezve ábrázolta az apostolokat. Az árulót a gesztusok eszközeivel kirekesztették a közösségből, de ő mégis ellenpontja Jézus méltóságteljes alakjának. Leonardo befejezetlenül hagyta Jézus arcát. A falkép ma igen rossz állapotban van, a nedvesség megrongálta.

l2.jpg

Milánói évei alatt Leonardo a művészeti emberábrázolás tökéletesítésének szándékával fogott bele a tudományos igényű boncolásba. Látta, hogy az emberi viselkedés hűséges ábrázolásához nélkülözhetetlen annak a belső életnek a teljes ismerete, ami alapvetően meghatározza a külső megjelenést. Az emberi test arányait tökéletesen ábrázoló Vitruvianus is ekkoriban keletkezett. Leonardo a perspektíváról, festészetről alkotott tudományos írásokat, de ezeket nem gyűjtötte össze, mint ahogy a filozófiáról, az anatómiáról szóló munkáinak kiadása is csak terv maradt.

l11.jpg

A Sforza hercegek bukása után Leonardo rövid kitérővel ismét Firenzébe költözött. Érdekesség, hogy ekkoriban Raffaelo és Michelangelo is e városban tartózkodott. 1502-ben Cesare Borgia szolgálatába állt, és vele tartott a romagnai hadjáratban. Ebből az időszakból származnak közismert erődítmény- illetve hadigépezet-vázlatai. 1503-ban Firenzében kezdte festeni a Mona Lisát (olasz neve: La Gioconda). A munka egészen 1506-ig húzódott, a hagyomány szerint a három éves alkotómunkából két évet vett el Mona Lisa híres mosolyának megalkotása, ennyit tépelődött Leonardo a mosoly kialakításán. Ez a festmény is ékesen példázza,milyen zseniálisan tudta érzékeltetni a személyiség titokzatosságát,milyen különleges képessége volt a finoman változó és lágyan egymásba olvadó tónusok,színek megfestéséhez. A képet egy gazdag kereskedő rendelte meg, de a művész annyira beleszeretett saját művébe, hogy élete végéig nem vált meg tőle.

l3.jpg

Leonardo utolsó éveiben sokat utazgatott Milánó, Firenze és Róma között, és megfeszített munkatempóban dolgozott, hogy megismerje a természet titkait. 1517-ben a Milánót meghódító francia király meghívta udvarába, és Leonardo az Amboise melletti Clos Lucé-ba költözött. Két évet töltött itt, majd 1519-ben megbetegedett és május 2-án, hatvanhét éves korában meghalt. (Az átlagos életkor 28 év volt a XV. században, így könnyen kiszámítható, hogy Leonardo da Vinci mai szemmel megközelítőleg 120 éves aggastyánként távozott az élők sorából.) Örökségét tanítványára és barátjára, a festő Melzire hagyta. Az itáliai polihisztor festő, tudós, matematikus, hadmérnök, feltaláló, anatómus, szobrász, építész, zeneszerző, költő és író volt egy személyben. Életét a mai napig ugyanolyan titokzatosság lengi körül, mint műveit. Sokan próbálták és próbálják megfejteni üzeneteit, alkotásait. Leonardo da Vinci mégis marad az, aki volt: a titokzatos zseni.

A cikk eredeti megjelenése: 2010. 05. 01. www.nembulvar.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://expertin.blog.hu/api/trackback/id/tr2813964966

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.