Kultúra minden mennyiségben

KultúrSokk

A kék ötven árnyalata – tavaszi barangolás Izlandon

2018. május 20. - Péntek Tünde

Izland nevét meghallva, minden bizonnyal a hihetetlen táj jelenik meg lelki szemeink előtt: vízesések, vulkánok, gejzírek és azok a csodaszép zöld hegyek! Nos, márciusi utunk során Izland minden volt, csak zöld nem. Viszont a kék szín elképesztő palettáját mutatta meg a természet, nehezen hittük el, hogy még mindig ugyanazon a bolygón járunk.

20180310_143330.jpg

Amióta fapados járatokkal is elérhető távolságba került Izland, rendkívül fellendült a kis ország turizmusa, hiszen egyedülálló természeti adottságokkal rendelkezik, nincs még egy ilyen hely a Földön. Sokat hallani arról is, hogy nyáron elviselhetetlenül sok utazó szeretné saját szemével is megcsodálni Izland kincseit, ami két szempontból sem szerencsés: egyrészt éppen a sziget báját adó „világvégi nyugalom” jelleg veszik el a nagy tömeg miatt, másrészt az alapból is kifejezetten magas (magyar viszonyokhoz képest kb. háromszoros) árszínvonal a csillagos (akarom mondani, sarki fényes) égig emelkedik. Nyugalmasabb izlandi kikapcsolódásra szokták javasolni a tavaszi és őszi időszakot, amikor legalább 10 órán át tartanak a nappalok, és a hőmérséklet is tűrhető, hiszen elvétve vannak csak mínuszok az előrejelzések szerint. Mindezt szem előtt tartva, amikor kis hazánkban kitört a tavasz, a hőmérő higanyszála pedig 10 fok fölé emelkedetett, mi cirka 4 órás repülőút után visszatértünk a télbe, és egy megfagyott világban landolt a gépünk Keflavíkban. Ennyi hóra nem számítottunk március közepén.

20180310_150827.jpg

Persze folyamatosan figyeltük az időjárást, így nagyjából sejtettük, mi vár ránk. Vagyis olvastunk róla, de sarkvidéki tapasztalat hiányában elképzelni sem tudtunk volna ehhez hasonló érzést: képzeld el, hogy 2-3 fokban, tűző napsütésben sétálgatsz, már egy kicsit kezd is rád melegedni a sapka és a kesztyű – ám mielőtt esélyed lenne levenni bármelyiket, a semmiből jön egy iszonyat erős, jéghideg széllökés, amelytől csontig hatolóan átfagysz. És ez már az izlandi tavasz, a tél mögöttünk van… Nekünk szerencsénk volt, mert az ott töltött 4 nap alatt felhőt is ritkán láttunk, egyik hajnalban szállingózott picit a hó, de mindenféle csapadékot és ködöt megúsztunk. Viszont az átlagnál szelesebb időt fogtunk ki – erről kicsit később.

20180310_110642.jpg

Utazásunk megtervezésénél számításba vettük, hogy márciusban esetlegesen még jeges útviszonyok várhatnak ránk. Így az autóbérlés helyett különböző utazási irodák által szervezett túrákra jelentkeztünk, szállásunk végig Reykjavík központjában volt – így jövet-menet a fővárost is könnyedén felfedeztük, aminek felépítése rendkívül átláthatónak bizonyult, a harmadik napon már térkép nélkül közlekedtünk. Maga Reykjavík nagyon hasonlított arra, amit előzetesen olvasni lehet róla. Egyedül az lepett meg, hogy egy útikönyv alapvetően síkvidéknek nevezte a város területét – az író vélhetően még fényképről sem látta Reykjavíkot, mivel egy egyszerű belvárosi séta is arról szól, hogy dombra fel, majd dombról le, jutunk el A pontból B-be.

20180311_110929.jpg

A magyar viszonyokhoz képest néhány szembeötlő furcsasággal is találkoztunk izlandi mindennapjaink során. Például a fürdőszobába lépve olyan gyógyvizes szag csapta meg orrunkat, mintha Harkányban járnánk. Ugyanis az izlandi épületek 90 százaléka a sziget geotermikus energiájának kihasználására rendezkedett be, így valóban gyógyvíz folyt a csapból. És nem mellesleg már a keflavíki reptéren, illetve Reykjavík utcáin sétálva is éreztük ezt a nem feltétlenül kellemesnek mondható kénes, termál szagot. Egyébként a világ legészakibb fővárosának neve magyarul annyit tesz, hogy „füstölgő öböl”, amit a környék feltörő hévízforrásai alapján kapott – mi pedig saját érzékszerveinkkel is tapasztaltuk, hogy találó az elnevezés. A csapvízre visszatérve, szállásadóink már érkezésünk előtt felhívták figyelmünket, hogy teljesen felesleges műanyag palackos ásványvizet vennünk, mert a világ legtisztább ivóvize nyerhető ki a hideg vizes csap megnyitásával – és mint kiderült, ebben sincs semmi túlzás.

20180312_074434.jpg

A helyi gasztronómia is világhírű: amikor a világ legfurcsább ételeit veszik sorra különböző összeállítások, általában az izlandi specialitások is felkerülnek a listákra – leginkább elrettentés gyanánt. Nyilván Izland zord természeti adottságai miatt korlátozott lehetőségek voltak már a kezdetektől tápanyagszerzésre – azt ették, amit találtak. Például rothasztott cápahúst (hákurl), fókauszonyt (selshreifar), pörzsölt juhfejet (sviö), juhfej-pástétomot (sviöasulta), kosherét (hrútspungar), tőkehal fejet, bálna- és lundahúst. Külföldi utazásaim során előszeretettel kóstolok meg helyi specialitásokat, viszont Izland esetében nem égett bennem a vágy, hogy elmélyedjek az ország gasztronómiájában.

20180310_075811.jpg

Amit kipróbáltam, az a skyr nevű joghurtjuk – sokkal sűrűbb annál, amit hazánkban nevezünk joghurtnak, rendkívül laktató, finom és sok íz közül lehet választani. Itthon a Lidl-ben kaphatók skyr joghurtok, amiket teszteltem is kis izlandi utóérzés gyanánt, de meg sem közelítik az eredeti élményt. Emellett megkóstoltam még a brennivín nevű nemzeti italt, ami tulajdonképpen erjesztett krumpli pálinka, amelyet kakukkfűvel, ánizzsal, kaporral és édesköménnyel ízesítenek. Nos, az íze éppen olyan, mint amilyennek elképzelhető a leírtak alapján. Állítólag valamit javít rajta, ha jéghidegen fogyasztjuk – de efelől vannak kétségeim. Az izlandiak viszont akár kólával is hígítják, ez pedig valóban megfelel az ital helyi becenevének, ami nem más, mint „fekete halál”.

20180310_115728.jpg

Visszakanyarodva izlandi programjainkhoz, részt vettünk egy nagyjából 800 km-es buszos kiránduláson. Mint a térképen is látszik, tulajdonképpen az egész szigeten egy főút fut körbe, ennek megfelelően úgy nézett ki az utazásunk, hogy Reykjavíkból indulva megtettünk 400 km-t, majd visszafordultunk ugyanabba az irányba, ahonnan jöttünk. Azonban még véletlenül sem állítanám, hogy unalmasnak bizonyult volna, annyira elképesztően változatos az izlandi táj.

icelandcolormap08.jpg

Láttunk vadregényes hegyeket, vízeséseket, lávamezőket, folyókat, óceánt, gleccsereket, jégmezőket, füves tetejű házakat, rengeteg madarat, fókákat és izlandi lovakat (amik véletlenül sem pónik...). Közelebbről megtekintettük a Seljalandsfoss nevű vízesést, aminek különlegessége, hogy a nyári időszakban teljesen körbejárható, a vízfal mögé is be lehet menni.

20180310_092637.jpg

Megálltunk a 60 méter magas Skógafoss vízesésnél is, ahol a fényviszonyoknak köszönhetően szinte non stop szivárványt lehet látni a képződmény valamely részén.

20180310_101208.jpg

Utazásunk célállomása a Jökulsárlón gleccser lagúna volt, ahol a Vatnajökull jégmező természetes összeköttetésben áll az óceánnal, így a gleccserből jéghegyek alakulnak. A lagúna pedig Izland legmélyebb tava a maga 250 méteres mélységével.

20180310_144838.jpg

20180310_145216.jpg

A gleccser lagúnától pár perc sétára található a Diamond Beach, ahol a jéghegyek darabkáit partra mossa víz, és gyémántként csillannak meg a fekete homokban. Mivel túlságosan jó időnk volt, így viszonylag kevés jéghegyet láttunk mind a lagúnában, mind a tengerparton – de a látvány így is hihetetlen volt. Visszafelé egy kis pihenő erejéig megálltunk Vik városkájában is, ahol lehetőség nyílt meglátogatni a szintén fekete homokú tengerpartot, és látni lehetett a mordori tájképbe illő Reynisdrangar sziklákat. Idegenvezetőnk figyelmeztetett, hogy Izland legveszélyesebb helyén járunk, ahol már sokan meghaltak: nagyon hirtelen jöhetnek óriás hullámok, amelyek könnyedén beránthatnak a sziklák közé. Így még véletlenül sem volt kedvünk hátat fordítani az óceánnak, és inkább távolabbról csodáltuk meg a természet félelmetes erejét.20180310_183442.jpg

Ha már egy szigeten jártunk, nem szerettük volna kihagyni a hajózást sem. Mi több, egy napra két hajós programot is besűrítettünk: a déli órákban bálnalesre indultunk, estére pedig északi fény néző túrát terveztünk. A reykjavíki kikötő munkatársa felhívta figyelmünket a rendkívüli szélre, és tengeri betegség elleni gyógyszerrel kínált – amelyet kedvesen visszautasítottunk, mivel korábbi hajózásaink során nem volt ilyen jellegű problémánk. Mint utóbb kiderült, óriási hibának bizonyult… Bálnát, delfineket nem láttunk, csak egy lundát és csomó sirályt – viszont az utazásunk utolsó órája azzal telt, hogy próbáltuk legyőzni a hányingert, és imádkoztunk a mielőbbi partra szállásért. Az egész hajózás annyira kiütött minket, hogy sarki fény ide vagy oda, nem vállalkoztunk az esti, második felvonásra. Viszont hazafelé a repülőn volt olyan szerencsénk, hogy pici ízelítőt kaptunk az aurora borealis szépségéből.

20180311_133154.jpg

Az is köztudott, hogy Izlandra nem érdemes elindulni fürdőruha nélkül, így mi sem hagytuk otthon a strandfelszerelést. Utolsó napunk programja a Blue Lagoon volt, amely az utóbbi években a sziget leghíresebb látványosságává nőtte ki magát. Egy geotermikus erőműből kiömlő, láván felhevült tengervízbe lehet itt csobbanni, aminek hőmérséklete 40 fok körül van. A víz és a benne lévő iszap szilícium-dioxidban, kénben és algákban gazdag, nagyszerűen alkalmas különböző bőrbetegségek gyógyítására. További érdekesség, hogy maga a víz tejfehér színű, csak a benne lévő algák miatt tűnik kéknek vagy zöldnek napsütésben. Azonban éppen az algák miatt önmagát tisztítja, és a teljes vízkészlet 40 óránként cserélődik. A lagúna mélysége átlagosan 80-120 cm között mozog, legmélyebb pontja 160 cm.

20180312_132616.jpg

A Blue Lagoon igazi fürdőkomplexum, elképesztően tiszta és modern az egész rendszer – például az öltözőknél olyan pipereasztal és hajszárító van, amit otthonra is elfogadnék, emellett a szekrényt nyitó karóra érintésével lehet fizetni a büfében, és távozáskor kell csak kiegyenlíteni a számlát. Viszont 1-2 apróbb szabály betartása kötelező: fürdés előtt és után is kötelező zuhanyozni, külön kollégák vannak, akik figyelnek erre, és nem engednek tovább zuhanyzás nélkül. Hozzátenném, hogy szükséges is a felfrissülés és hidratálás, mivel olyan szinten sós a víz, hogy például anélkül is sókristályok ültek ki a hajamra, hogy bevizeztem volna… Egyébként óriási élmény volt itt télies körülmények között csobbanni, amikor a környezetet teljesen hó borította. A vízből kifelé jövet pedig annak ellenére sem fáztam, hogy kb. 0 fok volt a hőmérséklet, még a papucsom is megfagyott a parton.

20180312_114927.jpg

Összességében Izland egy csodavilág, páratlan élményekkel távozik az idelátogató. Nem véletlen az sem, hogy annyi híres sci-fit és hollywoodi sikerfilmet is itt forgattak, egy teljesen másik bolygónak tűnik ez a sziget. (A Jökulsárlonnál vették fel például a Halálvágta és Halj meg máskor című James Bond filmeket, illetve a 2003-as Tomb Raider egyes jeleneteit.

20180310_141503.jpg

A Vatnajökull Nemzeti Parkban forgatták a Batman: Kezdődik!-et és a Prometheust, a Skógafoss vízesésnél pedig a Thor – Sötét világ és a Vikingek sorozat vonatkozó részeit. Továbbá Izlandon vettek fel bizonyos jeleneteket a Trónok harcához, a Star Wars univerzumból az Ébredő erőhöz és Zsivány Egyeshez, a Csillagok között-höz, Walter Mitty titkos életéhez, a Feledéshez, a Noé-hoz, Csillagporhoz, Star Trekhez, Az élet fájához, a Halálos Iramban 8-hoz, A dicsőség zászlajához, Levelek Ivo Dzsimáról-hoz, Utazás a Föld középpontja felé-hez, a Motel 2-höz, és A WikiLeaks-botrányhoz.)20180310_120112.jpg

Izlandi utazásunk kapcsán egyedül azt sajnáltuk, hogy nem szántunk még egy napot az ottlétre, mivel most a Golden Circle túra kimaradt a gejzírekkel, illetve a monumentális Gullfoss vízeséssel. És persze jó lenne mindezt a sok szépséget a fehér-kék színorgia után zöldben is látni. Szóval, lehet, hogy Izland megér majd még egy misét.20180310_110406.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://expertin.blog.hu/api/trackback/id/tr6213977396

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.