Megfigyelhető tendencia, hogy minden évben kijön legalább egy olyan tinidráma, amely napjaink fiatal generációjának akar szájbarágósan közvetíteni bizonyos értékeket. Általában a tinédzserek odavannak az ilyen filmekért, az idősebbek viszont már kritikusabb szemmel figyelik ezeket az alkotásokat.
Amikor tinilány voltam, akkor robbant be (avagy ütközött jéghegynek) a Titanic. Emlékszem, hogy a korosztályból minden lánynak ez a film és persze Leonardo DiCaprio volt a kedvence. Szerintem minden felnövekvő generáció átélte, hogy volt egy meghatározó moziélmény, amire a mai napig is tisztán emlékszik, olyan hatással volt rá. Ennek megfelelően minden évben jönnek olyan produkciók, amelyek az éppen aktuális fiatalságot kívánják megszólítani. Idén ez a mű a JojoMoyes bestsellere alapján készült Mielőtt megismertelek.
A film főszereplője Lou (Emilia Clarke), aki váratlanul munkanélkülivé válik és a kényszer vezeti odáig, hogy egy balesetben teljesen lebénult fiatal férfi, Will (Sam Claflin) mellé szegődjön afféle társalkodónak, kisegítő ápolónak. A nézőkön kívül senki nem számít arra, hogy a két fiatal egymásba szeret – ám Lou hamarosan megtudja, hogy a tolószékbe kényszerült férfi nem kívánja ilyen körülmények között leélni életét és eutanáziára készül. Főhősnőnk pedig minden erejével azon van, hogy megakadályozza ebben.
Annak ellenére, hogy elég drámainak hangzik a leírtak alapján a sztori, valójában inkább vidám hangvételű. Lou karaktere szerint csodabogár: nagyon színes, kicsit ügyetlen, de mindenképpen szerethető, tipikusan az a személy, aki akarva, akaratlanul mindig jókedvre deríti környezetét. Ha valami pozitívumot említhetek a film kapcsán, az lenne, hogy egyrészt Lou alakját nagyszerűen álmodták meg a film készítői, másrészt, hogy a két főszereplő között láthatóan jó volt az összhang. Viszont ez sem sokat segít az összképen, ugyanis Emilia Clarke meglepően rosszul és tehetségtelenül játszik: úgy fest, mintha a Barátok köztből szalajtották volna és egyre inkább idegesítő grimaszokkal próbálja bemutatni érzéseit.
Ami még kifejezetten irritáló, hogy a történet váza gyakorlatilag ugyanaz, mint a nagyszerű francia filmé, az Életrevalóké. Persze kicsit másak az életkörülmények, de a sztori gyanúsan hasonló, jócskán lebutítva és összenyálazva: barátság helyett itt szerelem szövődik két teljesen különböző ember között, akik valószínűleg sohasem találkoztak volna, ha az életük nem vesz váratlan fordulatot. Összességében végtelenül egyszerű, klisét klisére halmozó romantikus film, amely egyértelműen a néző könnyeire utazik. A mozi soraiban szinte csak és kizárólag fiatal lányok ültek, viszont láthatóan nagy hatást gyakorolt rájuk mind az ábrázolt érzelmi dráma, mind a férfi főszereplő minden mozzanata.
A Mielőtt megismertelek vegyes érzéseket vált ki az emberből, tele van ellentmondással. Alapjában véve habkönnyű alkotás, ám a befejezése meglepően borongós. A férfi főhős betegsége miatt nem tudja korábbi, hedonista életét élni (aminek az értékrendjét bizonyos fokig maga a mű is elítéli), ezért nem akarja tovább folytatni és a saját halálát szervezi meg. A film az életet és a fiatalságot ünnepli, ennek ellenére az eutanázia kérdését feszegeti. Kicsit olyannak hat, mint egy vita indító írás, mert az alapgondolat valóban érdekes diskurzust vet fel, de a megvalósítás és az indokok rendkívül bárgyúra sikeredtek. Az egész sztori és az ábrázolt kapcsolatrendszer teljesen élet idegennek hat, viszont a feszegetett témakör nagyon is emberközeli és valóságos. Az egyetlen meglepetés számomra a befejezés volt, az adott egy adag gondolkodni valót és amiatt éreztem úgy, hogy mégis érdemes volt megnézni. Az már viszont más kérdés, hogy a fiatal célközönségnek milyen értékeket közvetít az alkotás. Szerintem inkább nézzék meg a Titanicot.
Mielőtt megismertelek (Me Before You)
amerikai dráma, 110 perc, 2016 (16)
Főszereplők: Emilia Clarke, Sam Claflin
Rendező: Thea Sharrock
Forgalmazó: Fórum Hungary
A cikk eredeti megjelenése: 2017. 01. 15. www.nembulvar.hu
