Kultúra minden mennyiségben

KultúrSokk

Zardoz

2018. augusztus 06. - Péntek Tünde

A Zardoz a filmtörténet egy elfeledett alkotása, pedig ha egyszer megnézzük, egy életen át kísérteni fog minket a mankinis Sean Connery.

1_48.jpg

A disztópia, azaz a negatív utópia nem más, mint a jelenleginél rosszabb, jövőbeli világ víziója. A különböző irodalmi művek vagy filmalkotások valamilyen fajta hanyatlást mutatnak be, például éhínség, szegénység, elnyomás, erőszak, járványok, környezetszennyezés vagy természeti katasztrófa sanyargatja az emberiséget. A disztópiák jellemzően valós világproblémákra hívják fel a figyelmet, leginkább társadalmi, környezeti, politikai, gazdasági, vallási, pszichológiai, etikai, tudományos vagy technológiai jellegűekre. Ennek megfelelően a negatív utópiára épülő történetek folyamatosan jelen vannak a filmes világban, az 1927-es Metropolis-tól kezdve, az 1968-ban indult A majmok bolygója szérián keresztül, az 1984-ig, hogy Az éhezők viadaláról vagy A szolgálólány meséjéről se feledkezzünk meg. 1974-ben szintén ebben a témakörben született meg a Zardoz című műalkotás, amelyet egyetlen szóval akképp jellemezhetnénk, hogy zavarba ejtő.

4_41.jpg

A történet a 23. században játszódik, ahol az emberiség két részre szakadt: a Zardoz nevű istent éltető barbárokra, és a tőlük elszigetelten élő halhatatlanokra. Az eseményekbe pedig ott kapcsolódunk be, amikor a barbár harcos, Zed rájön Zardoz titkára, eljut a halhatatlanokhoz és alaposan felforgatja a világrendet. Mindez még egész korrekten hangzana, viszont valójában ez csak a zanzásított verzió, mivel igen nehezen fejthető meg mindaz, amit látunk. Értsük ezt úgy, hogy a film kezdetén percekig egy fekete háttér előtt álló turbános fej beszél nekünk arról, hogy minden az ő elméjének puszta kitalációja.

3_39.jpg

Ezután a barbár hordákat látjuk, kiknek feje felett egyszer csak megjelenik egy repülő sziklafej, aki a következőket mondja: „A fegyver jó. A pénisz gonosz.” Aki még esetleg nem látta a Zardozt, azt vélhetően egy rendkívül bizarr élménytől fosztottam meg az imént, mivel a sztori ismerete nélkül látni ezt a jelenetet, meghatározó filmtörténeti pillanat lehet a nézők számára. Persze, így is simán megéri megtekinteni, hiszen nem minden nap láthatunk lebegő sziklafejeket megszólalni.

2_45.jpg

Ha netán arra vetemednénk, hogy a Google képkereső segítségével rászűrünk Zardozra, vagy, ha bepötyögjük Sean Connery nevét, elég hamar belefutunk olyan találatokba, amelyeken a skót színész Boratot megszégyenítő módon pózol egy piros mankiniben. Filmbéli karaktere, Zed, a minden pórusából maszkulinitást árasztó, ősi ösztönlény, aki a halhatatlanok természetellenesen éteri világába csöppenve alaposan felborzolja a kedélyeket erőszakos, vad természetével, és az aberrált társadalmat szembesíti a múlandósággal, illetve a klasszikus családmodell szentségével. A szmokingot fecskealsóra, a szépen fésült frizurát lófarokra, a borotvált fizimiskát harcsabajuszra cserélő Sean Connery 1974-ben már világsztár volt. A hatvanas években ötször játszotta el James Bondot, együtt dolgozott Alfred Hitchcockkal, és úgy általában a hidegvérű úriember prototípusának számított. Ha egyszer interjút készíthetnék vele, biztosan megkérdezném, milyen indíttatásból vállalta el a copfos, térdcsizmás és piros bőrbugyis Zed szerepét. Igazából nehéz eldönteni, hogy bárki komolyan gondolta-e ezt a filmet, vagy csak szimplán porrá akarták zúzni Connery gondosan felépített ficsúr imidzsét.

zardoz_2.jpeg

John Boormannek hívják a rendezőt, aki a Zardozt elkövette. Saját filmes cégének első és egyetlen produkciója lett ez a műremek, a forgatókönyvet is ő maga írta. Eredendően A Gyűrűk urát szerette volna leforgatni, viszont nem sikerült támogatókat találnia hozzá. Ezek után, elkeseredésében írta meg a Zardozt, és egymillió dollárt tudott összekaparni a megvalósítására. Sean Connery ennek az ötödét kapta meg, ráadásul a költségek lefaragása miatt azt is bevállalta, hogy saját autójával érkezett minden nap a felvételek helyszínére, szállása pedig a rendező otthonában volt. Partnerét az akkor még kevésbé ismert Charlotte Rampling alakította, a színésznő pedig elmesélte egy későbbi interjú során, hogy csak Connery miatt vállalta el a szerepet, és rendkívül várta a közös intim jelenetek forgatását, ám végül csalódott lett, hogy túl gyorsan túlestek rajtuk. Boorman mindenben a gyorsaságra, az egyszerűségre és a költséghatékonyságra törekedett, a felvételek írországi házától nem messze, Wicklow-ban zajlottak. Valóban elvittek oda pár idomított páviánt is, amelyek a filmben láthatók, viszont történt egy baleset, mivel az egyik példány megtámadott egy páviánnak öltözött statisztát. Szerencsére komoly sérülés nem történt, legfeljebb csak a jó ízlésben.

5_32.jpg

A Zardoz lehetne akár valami jó is, hiszen számos kultúrtörténeti utalás van benne az Oz, a csodák csodája történettől, Beethoven VII. szimfóniáján és A nagy vonatrablás filmen át, egészen Millais Ophélia című festményéig sok minden megidéződik. Ám mégis igen nehezen fogható fel mindaz, amit látunk, egyszerűen zűrzavaros és leginkább érthetetlen a film. A látvány igen szegényes, a történetvezetés szörnyen lassú, a dialógusok kritikán aluliak – az egész teljesen öncélú alkotásnak hat. Viszont, ha nem pattant volna ki ez a csoda Boorman fejéből, akkor szegényebbek lennénk egy repülő sziklafejjel és a mankinis Sean Connery-vel. Tehát a Zardoz annyira rossz lenne, hogy már jó? Igazság szerint nem kísérleteznék vele még egyszer, hogy választ adjak a kérdésre.

6_31.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://expertin.blog.hu/api/trackback/id/tr4014166053

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.