Kultúra minden mennyiségben

KultúrSokk

Visszatérés Skóciába

2018. szeptember 23. - Péntek Tünde

Hét évvel ezelőtt jártam először Skóciában. Meghatározó élménynek bizonyult, mivel ott ragadott először magával az a semmi máshoz nem hasonlítható észak-atlanti atmoszféra, a vadregényes táj a zöld hegyekkel, a monumentális tengerparti sziklákkal, meg a sok tehénnel és birkával. Azóta körbeutaztam már a lenyűgöző, örökzöld Írországot, betettem a lábam Izland vulkánokkal, jéggel és gejzírekkel tarkított különös szigetére – viszont a lelkem mélyén visszavágytam még Skóciába. Így aztán egy hirtelen jött ötlettől vezérelve egy kellemes szeptemberi, hosszú hétvégi utazás keretében meg is valósult ez az elképzelés.
20170914_155829.jpg

Mivel már az első skót körút során időhiány miatt kihagytunk pár, szinte kötelezőnek számító látványosságot, nem volt túl bonyolult megtervezni, hogy mit is szeretnénk ezúttal megnézni. Konkrétabban: Glasgow mellett csak elhajtottunk, és A rettenthetetlen című filmből is ismert Stirling vára pedig már nem fért bele időbeosztásunkba. A WizzAir közvetlen járataival viszont már elérhető közelségbe került Skócia legnagyobb települése, ami egyúttal az Egyesült Királyság harmadik legnépesebb városa is. Ennek megfelelően kirándulásunkat úgy alakítottuk ki, hogy Glasgow-ba tettük székhelyünket, ahol városnézésre volt lehetőségünk, illetve egy helyi utazási iroda által szervezett, Stirlinget is érintő programon vettünk részt.

1_55.jpgÁltalában a Booking.com-on szoktam keresgélni a szálláslehetőségek között, viszont valamilyen rejtélyes megérzéstől vezérelve most a repülőjegyhez kapcsolódó WizzTours ajánlatokat kezdtem el böngészni. Szinte hihetetlennek tűnt, hogy az általam belőtt árkategóriában a legkedvezőbb opciót egy Hilton szállodalánchoz tartozó, totál belvárosi hotel ajánlotta. Azóta is él bennem a gyanú, hogy egy 0 lemaradt a kalkulált ár végéről – viszont a foglalásommal minden rendben volt, így mondhatni luxuskörülmények között találtuk magunkat. Azon kívül, hogy még a törölközőn is a Hilton címke virított, egyik este arra értünk haza, hogy a földszinti „bálteremben” valamilyen sikkes rendezvényt tarthattak, ugyanis az előcsarnokot ellepték az eseményre érkező estélyi ruhás hölgyek, és a nemzeti skót szoknyás viseletet hordó férfiak. És bármennyire is igyekszünk mindig kulturált turisták módjára viselkedni, jelen esetben nem bírtuk ki, hogy ne álljunk be egy nyugodtnak tűnő sarokba, ahonnan hosszú perceken át bámulni tudtuk ezt a nem mindennapi látványt.

kilt.jpg

A Clyde folyó mentén, a skót alföld közép-nyugati részén elhelyezkedő Glasgow nevének jelentése gael nyelven annyit tesz, hogy a „zöld hely”. Annak ellenére, hogy alapvetően iparvárosként vonult be a köztudatba és a valóság is ezt tükrözi, azért ősi nevéhez méltóan valóban felfedezhetünk benne zöld területeket.

20170916_102409.jpg

Történetesen, ami egész Glasgow-ban a legjobban tetszett, az a város központjában található viktoriánus kori, gótikus temető. A bámulatos síremlékek mellett a hihetetlenül zöld dombon fekvő nekropoliszról remek kilátás nyílik a szomszédos magaslaton lévő katedrálisra és folyóparton elterülő városra.

20170914_154752.jpg

Ezenkívül még a George Square-en (skót akcentussal ejtve „szkvír”-en) elhelyezkedő városháza épületét találtuk érdekesnek, amúgy látnivalók tekintetében egész felejthető a város. Ha történelmi sétát szeretnénk tenni, akkor inkább Edinburgh-ba érdemes menni – viszont Glasgow bevásárlás szempontjából tökéletes választás. A nagyrészt sétálóutcaként funkcionáló Buchanan Streeten és környékén egymást érik a különböző üzletsorok, és egy kis szemfülességgel pénztárca kímélő módon beszerezhetünk néhány különlegességet. Maga a város felépítése rendkívül áttekinthető, könnyű tájékozódni.

20170914_162800.jpg

Mivel már másodszorra jártam Skóciában, így nem ért váratlanul a helyiek akcentusa, felkészültem a legrosszabbra. Tapasztalataim alapján a skótok kifejezetten türelmesek és szívesen elismételnek mindent – aminek jó esetben a felét meg is lehet érteni többszöri hallomásra. Tehát, kissé előítéletesen vágtunk bele a skót idegenvezetést is magában foglaló buszos kirándulásba, de szerencsére David, aki egyben a sofőr is volt, igyekezett a klasszikus angol kiejtés szerint beszélni, csak néha-néha csúszott be 1-2 furcsább szó. Ám, hogy ne érje szó a ház elejét, azért tradicionális skót szoknyát viselve vezényelte le kirándulásunkat. Egyébként rendkívül élveztük személyes anekdotáit, amelyekben nagyszerűen lefestette, hogyan jelenik meg és mennyire fontos a skótok mindennapi élete során is a nemzeti öntudat.

20170914_154157.jpg

Külön bekezdést érdemes szentelni a skótok és írek érdekes viszonyának. Nagy naivan olyan kép élt bennem, hogy a brit korona elnyomott népei valamiféle szolidaritást éreznek egymás iránt. Az első meglepetés Észak-Írországban ért a Bushmills Whiskey lepárlóban, ahol ottani túravezetőnk megkérdezte, hogy vannak-e a csoportunkban skótok – miután nemleges választ kapott, előszeretettel élcelődött rajtuk a séta további részében. Skóciában pedig még fél órája sem ismertük Davidet, amikor élénken érdeklődni kezdett, hogy ülnek-e írek a buszon. Amint kiderült, hogy nem, az Írország védőszentjeként ismert Szent Patrik kárára egy olyan viccet sütött el, amit még én is kellemetlennek éreztem, pedig amúgy nem sok közöm van a dologhoz. Ha esetleg valaki érti, honnan is fakad a skótok-írek közti feszültség, kérem, ossza meg velem. :)

20180829_221243.jpg

Visszakanyarodva a buszkiránduláshoz, a két skóciai utazásom közös nevezője a Loch Lomond Nemzeti Park lett, ahol nemcsak Skócia, hanem egész Nagy-Britannia legnagyobb tava található. Nosztalgikus volt pontosan ugyanazon helyen sétálgatni, ami pár évvel korábban is lenyűgözött. Ezúttal még több részét ismertük meg a partvidéknek, ellátogattunk a Luss nevű, festői kisvárosba is, ami annyira hangulatos, hogy nem is igazán tűnik valóságosnak.

20170915_104350.jpgEzután a Trossach Nemzeti Parkon át vezetett utunk, amiről azt érdemes tudni, hogy Rob Roy, a közismert skót bandita ebben a térségben élt és bujkált. Ahogy átkeltünk a vadonon, meglepve tapasztaltam, hogy igazi páfránymezők is találhatók Skóciában. Habár a táj már nem a legzöldebb arcát mutatta, az őszies színben pompázó erdők olyan formában jelentek meg előttünk, mintha egy festményt látnánk. Íme:

20170915_114212.jpg

Szintén itt pipálhattam ki egy nagyon lényeges pontját a skót élményeket tartalmazó bakancslistámnak. Ugyanis csak azért álltunk meg az út szélén, hogy skót felföldi marhákat (Highland cow, Hairy cow – skót kiejtéssel egyszerűen csak „hirikú”) fényképezzünk le teljes valójukban. Egy karnyújtásnyira voltunk tőlük, de felhívták figyelmünket, hogy nem tanácsos megsimogatni őket, mondjuk a szarvaikat meglátva nem is lett volna kedvem hozzá.

20170915_120428.jpg

Stirling felé tartva az is kiderült, hogy a skótok bizony nem kedvelik A rettenthetetlent. Nyilván, miért is tetszene egy ilyen büszke nemzetnek az, amikor egy ausztrál rendező a saját főszereplésével forgat filmet a történelmükről. David komoly részletekbe menően ecsetelte, hogy A rettenthetetlen hány szempontból tartalmaz tárgyi tévedéseket – az egyik legsúlyosabb például az, hogy habár Mel Gibson skót szoknyában rohangál a filmben, ám ebben az időszakban még senki sem hordott ilyen viseletet. Egyébként meg William Wallace nem egy személyben volt szabadságharcos, de ahogy David is mondta, csak Mel Gibson tudhatja, hogy miért tett ilyen fiktív dolgokat A rettenthetetlenbe.

20170915_154732.png

Viszont Stirling vára egészen elképesztő. Stratégiai szempontból tökéletes helyre épült: a domb tetejéről 360 fokban, minden irányba nézve jó messzire be lehet látni a vidéket. A páratlan panoráma mellett a vár is rendkívül monumentális, több órát el lehet tölteni a kiállítások megtekintésével, és bizonyos termekben korhű történelmi szituációk előadásába is belefuthatunk.

20170915_161451.jpg

Továbbá a tradicionális skót nemzeti viselet nagyszerű darabjait is megcsodálhatjuk.

20170915_160220.png

Glasgow-ba visszatérve már csak egyetlen „kötelességünk” maradt: elmenni egy igazi pubba este. A hotelből kilépve szinte a szomszédban adta is magát egy ír pub. Igazából Írországban kimaradt a pub élmény, így tökéletesnek tűnt a pótlásra is a helyszín. És hogy a képzavart még jobban fokozzuk, Skóciában egy ír pubban skót whisky-t kóstoltunk, a háttérben ír dalokat játszott egy zenekar – és szeptember közepén felcsendült egy karácsonyi nóta is! Egyébként a buszos kirándulás során is belefutottunk egy olyan boltba, ahol csak karácsonyi cuccokat árultak – ezek után már nem is kellett volna meglepődnünk az ilyen dolgokon.

20170915_162521.png

Szó, mi szó, ezúttal Skócia kisebb részét jártuk be, de hasonlóan felejthetetlen élményekben volt részünk, mint első alkalommal. Ismét kiváló ízelítőt kaptunk a lenyűgöző tájakból, a félelmetesen csengő skót akcentusból, újra csak kedves helyiekkel találkoztunk és megint átjött az a nyugalmat árasztó atmoszféra, amit nem sok helyen találni meg. Az egyetlen probléma csak az volt, hogy ha lehetséges, még jobban beleszerettem ebbe a gyönyörű országba, amelynek annyi csodálatos része van még, ahol nem is jártam, hogy sajnos megint úgy jöttem haza, hogy bizony kénytelen leszek visszatérni ide még egyszer. Vagy többször.
20170915_165850.jpg

Ha tetszett a beszámoló, itt találhatók a korábbi utazással kapcsolatos bejegyzések:

A lenyűgöző Skócia

A misztikus Glencoe-völgy

Vagy esetleg Írország és Izland is érdekes lehet:

A zöld ötven árnyalata - kalandozások Írországban

A kék ötven árnyalata - tavaszi barangolás Izlandon

20180829_225945.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://expertin.blog.hu/api/trackback/id/tr8314246743

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

TanNé · http://erkolcstan.blog.hu/ 2018.09.25. 17:23:25

Fiúk szoknyában heredisszel? :-)
Nem is tudom :-) Illetve de tudom.... kihagyom