Kultúra minden mennyiségben

KultúrSokk

Hét év Tibetben

2020. március 05. - Péntek Tünde

„Erőszak segítségével elérhetővé válhatnak bizonyos célok, de mindig valakinek a kárára, sérelmére. Bár ily módon megszüntethetünk olykor egy problémát, ám mégis teremtünk helyette egy újat. A gondok, a konfliktusok végtelen megoldásában leghatékonyabban az emberi értelem, megértés és a kölcsönös tisztelet segíthet.” (A 14. dalai láma)

06_29.jpg

A világ legnyugodtabb országa zord és mégis fenséges vidéken terül el – ám jelenleg már csak a hívők szívében él. Tibet önállóságának utolsó éveit (a második világháború időszakát és a kínai felszabadítási hadsereg 1950-es invázióját) tárja elénk Jean-Jacques Annaud nagy sikerű filmje, amely egy európai ember szemszögéből mutatja be a legendás tájat és annak misztikumát.

08_28.jpg

Az osztrák Heinrich Harrer és társai 1939-ben India északi részén próbálják meghódítani a világ egyik legmagasabb csúcsát, a Nanga Parbatot, amikor utoléri őket a világégés szele. A háború kitörésekor az angolok hadifogolytáborba viszik őket a Himalája lábánál lévő Dehradun városába. Többszöri próbálkozás után 1944-ben sikerül megszökniük a fogságból és majdnem 2 évi bujdosás és gyaloglás után átkelnek a Tibeti-fennsíkon és egyúttal a tibeti határon. Először visszafordítják őket Indiába, végül eljutnak Lhászába, a tiltott városba, Tibet szent fővárosába, ahol szívélyesen fogadják őket. A tizennégy éves dalai láma élénk érdeklődést mutat Harrer iránt. Mivel addig nemigen fordult meg ezen a földön idegen, felkérik az osztrák hegymászót, hogy legyen a dalai láma tanára: tanítsa angolra, földrajzra és a nyugati világ szokásaira. Az együtt töltött idő során Harrer szoros barátságba kerül a spirituális vezetővel, és az önző és arrogáns hegymászó élete is megváltozik a találkozástól…

07_31.jpg

Az izgalmas kalandfilm megtörtént eseményeket dolgoz fel, az osztrák hegymászó, Heinrich Harrer azonos című életrajzi könyve alapján készült. A Hét év Tibetben című film hiteles képet nyújt a férfi tibeti éveiről, azonban mégsem ismerjük meg teljes körűen Harrer mozgalmas életét. Például azt is érdemes tudni az osztrák hegymászóról, hogy 1933-ban belépett a náci pártba, de nem folytatott politikai tevékenységet, habár az SS-nek is tagja volt. Ezt az elhatározását később fiatalkori tévedésnek tartotta. A német hatalom propagandacélokra használta Harrer azon sikerét is, hogy 1938-ban részt vett abban a hegymászó csoportban, amelynek először sikerült meghódítania a Berni-Alpokban lévő Eiger hegy északi falát, az úgynevezett halálfalat. Egy évvel ezután következett a filmből is ismert himalájai expedíció. Harrer 1951-ben tért vissza Európába, és megírta kalandos útjának a történetét: a könyvet több mint félszáz nyelvre lefordították. Élete további részében még több expedícióban is részt vett, és több dokumentumfilmet is készített. 1983-ban ismét ellátogatott a megszállt Tibetbe, amelyről egy újabb könyvet is írt. Az 1959-ben Tibetből elmenekülni kényszerült dalai lámával Harrer 2006-ban bekövetkezett haláláig tartotta a kapcsolatot.

01_35.jpg

1989-ben korunk egyik legkiemelkedőbb vallási vezetője, Őszentsége, a dalai láma Nobel-békedíjat nyert tevékenységéért. Ekkortájt már egyre inkább szakított a titokzatossággal és az őt övező homállyal, kilépett a nagyvilág és a politika porondjára, közvetítővé és béke-nagykövetté vált. Innentől a filmművészet is egyre intenzívebben fordult az eddig elzárt keleti (pl. kínai vagy tibeti) kultúrák felé, így született meg Bernardo Bertolucci Az utolsó császár-ja, de ezt az áramlatot követi Martin Scorsese Kundun című filmje, amely nemcsak ugyanabban az évben látott napvilágot, mint a Hét év Tibetben, de szintén a dalai láma életéről mesél a nézőknek.

03_32.jpg

A kortárs kitekintésben érdemes azt is megemlíteni, hogy pontosan egy évvel a Hét év Tibetben előtt mutatták be Anthony Minghella 9 Oscar-díjat nyert filmjét, Az angol beteget. Ha végiggondoljuk, a két mű rendkívül hasonlít egymásra: Almásy László gróf szenvedélye a sivatag (akárcsak Harreré a hegymászás) és sorsfordító, történelmi események sodrába kerülnek a távoli tájakon – mindezt a néző rendkívül romantikus köntösbe csomagolva, igazi hollywoodi stílusban kapja meg. Az is közös a két férfiben, hogy mindketten viaskodnak származásukkal, náci kollaboráció vádjával is szembesülnek, és persze a karakterfejlődés is hasonló: száműzöttségükben és hontalanságukban kerülnek egy ismeretlen aura vonzásába, amely alapjaiban rengeti meg addigi világképüket. További érdekesség a tájidegen, ámde annál beszédesebb zene: míg Almássy László Sebestyén Mártát hallgat a sivatagban, addig a dalai láma zenedobozából Claude Debussy Holdfénye szól.

Az előző sort folytatva, ha a pletykáknak lehet hinni, a Hét év Tibetben főszerepére is komoly eséllyel pályázott Ralph Fiennes – akárcsak Richard Gere és Daniel Day-Lewis is. Végül Brad Pitt lett a befutó, aki abból a szempontból is tökéletes volt a szerepre, hogy 34 évesen játszotta el a hegymászót, és Harrer szintén ugyanennyi idős volt, amikor megismerkedett a dalai lámával. Egyébként Harrer a filmbeli önmagát látva a következővel viccelődött: „Brad Pitt borzalmas választás volt, én sokkal jobban néztem ki nála.”

02_33.jpg

Habár Richard Gere végül nem szerepelt a filmben, megtette azt a szívességet a producereknek, hogy továbbította a forgatókönyvet jó barátjának, a dalai lámának, aki nagyon elégedett volt a koncepcióval és áldását adta a mű elkészültére. Nem hinném, hogy bárkit is meglep, hogy Kínában már nem fogadták ilyen örömmel és lelkesedéssel a Hét év Tibetbent. A kommunista országban sosem mutatták be a filmet arra hivatkozva, hogy a kínai katonákat durvának és agresszívnek mutatja be és túlzottan elfogult a dalai lámával szemben. Emellett a film két főszereplőjét, Brad Pittet és David Thewlis-t örökre kitiltották az országból.

04_34.jpg

A Hét év Tibetbent jórészt Argentínában forgatták és az Andokban építették fel a filmbeli Lhászát. Viszont a bemutató után 2 évvel a rendező elismerte, hogy titokban, engedély nélkül Tibetben is készítettek felvételeket és ebből 20 percnyi anyag szerepel a két és fél órás filmben – de részleteket nem árult el. Az viszont biztos, hogy az alkotásban is látható, Argentínában legkevésbé sem őshonos jakokat külföldről hozatták be a forgatás helyszínére, és mindegyik állatnak szükséges volt kiállítani fényképes útlevelet, foglenyomatokkal.

09_25.jpg

A Hét év Tibetben meseszép hegyek közé bújtatott igazi pacifista alapmű. A háború értelmetlenségét, embertelenségét már számtalanszor láthattuk mozgóképekbe öltve, de kétségtelen egy ennyire békeszerető nép szenvedésein keresztül megélve még erőteljesebben hat az üzenet. Igaz, hogy ez a tipikus hollywoodi alkotás nem hatol túlzott mélységekbe, inkább akar csak szép film lenni, de teszi ezt remekül, a megragadóan bemutatott emberi kapcsolatokon keresztül, látványos helyszíni képekbe öntve, nem utolsó sorban pedig John Williams gyönyörű zenei aláfestésével megkoronázva. Megkapó alkotás, amit kár kihagyni és érdemes újranézni.

10_70.jpg

Hét év Tibetben (Seven Years in Tibet, 1997)

amerikai filmdráma, 139 perc

Rendező: Jean-Jacques Annaud

Főszereplők: Brad Pitt, David Thewlis

00_30.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://expertin.blog.hu/api/trackback/id/tr5015506232

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nalanda 2020.03.05. 23:25:31

Akinek tettszett a film és olvasni is szeret, annak érdemes a könyvet megszereznie. Ott sokkal jelentősebb szerepet kapnak a két éven át tartó sikertelen bejutási kísérletek. Így jobban érthető lesz, milyen különleges dolog volt nekik Lhászába eljutniuk. Harrer náci párttagsága a hegymászó karrier érdekében volt, így tudott támogatást szerezni az expedícióihoz.