Kultúra minden mennyiségben

KultúrSokk

KultúrSokk

Pearl Harbor - Az égi háború

2020. május 29. - Péntek Tünde

A Pearl Harbor – Az égi háborút 2001 nyarán mutatták be, és alkotói még csak nem is sejthették, hogy a néhány hónappal későbbi terrortámadás Amerika ellen mennyire elevenné és aktuálissá teszi majd történelmi romantikus filmjüket. Mindkétszer a felkészületlenség állt a háttérben, az amerikai társadalom mindkét eset után sokkot kapott, és mindkét esemény rávilágított arra, hogy mennyire rózsaszín álom az Egyesült Államokat sebezhetetlennek gondolni.

03_43.jpg

A történelemkönyvekből is tudhatjuk, hogy a második világháborút 1941 végéig csak távolról szemlélte az USA. A csendes-óceáni flotta Pearl Harbor kikötőjében vesztegelt és Amerika nem akart háborúzni, a közvélemény pedig helyeselte ezt a hozzáállást. Az Egyesült Államok szövetségesi segítsége kimerült abban, hogy hadianyagot szállított Angliába, utóbbi pedig hiába kérte a fegyveres részvételt, azt kizárólag önkéntes alapon kapta. Ám 1941. december 7. a második világháború fordulópontjaként vonult be a történelembe, a világégés egyik legvéresebb csatájaként: a japán légierő megtámadta Amerika csendes-óceáni flottáját, váratlanul csapott le Hawaii monumentális kikötőjére. Négy csatahajó süllyedt el, egy felborult, további három súlyosan megsérült, ugyanerre a sorsra jutott 3 cirkáló és 3 romboló. 188 repülőgép megsemmisült, 2403-an meghaltak, 1178-an megsebesültek. Az amerikai nemzetet sokkolta a tragédia, Roosevelt elnök pedig bejelentette, hogy az USA belép a második világháborúba.

06_38.jpg

Sokáig tartott, míg az amerikai hadsereg kiheverte a csapást, és felkészült a visszavágásra. Michael Bay nagyszabású filmje e támadás és a visszavágás története, amely a meglepetésszerű csapásról, rögtönzött hősökről és az amerikai hadigépezet beindulásáról szól. Ám egyben három fiatal története is, akik, miközben a történelem a szörnyű, véres események közepébe sodorja őket, a saját életüket élnék - ami szintén nem könnyű. Rafe és Danny a legjobb barátok: gyerekkoruk óta együtt szeretnének pilóták lenni. Mindketten katonák, mindketten kiválóan repülnek – és mindketten ugyanazt a nőt szeretik, amikor a japán gépek elindultak Pearl Harbor felé. Másképpen úgyis mondhatnánk, hogy a három órába szorított filmben arról kapunk híradást, hogy 1941. december 7-én a japán császári tengerészet rajtaütésszerűén nemcsak az USA-t támadja meg, de egy szerelmi háromszöget is a Pearl Harbor amerikai tengeri bázison. Tulajdonképpen a mű középpontjában egy 40 perces számítógépen generált csatajelenet áll, amelyet körülölel a románc.

13_51.jpg

Feltevődik az az égető kérdés is, hogy valójában ki a célközönsége ennek a filmnek? Hiszen annyira kivesézi az eseményeket, hogy feltételezhetően olyanoknak szól, akik soha nem hallottak még Pearl Harborról, vagy a második világháborúról. Akik pedig annak idején ellógtak a történelemóráról, azzal a tudással gyarapodnak a film láttán, hogy a japánok pusztán egy kamikaze akciót hajtottak végre az Egyesült Államok ellen – és meg sem említődik a Japán Császárság ázsiai dominanciára irányuló törekvése. A japánok bemutatása annyira egysíkú, hogy hadseregük legnagyobb sikerében is csak statisztaszerep jut nekik. Igaz, hogy a nagy csatajelenetet megelőzően a japán vezérkar megvitatja a támadás részleteit, de a párbeszédek sematikusak, karakterábrázolásról szó sincs. Egyedül Jamamoto tengernagynak van egy emlékezetes sora az alvó oroszlán felébresztéséről, de az is csak az amerikaiak dicsőítését szolgálja. A Pearl Harbor japánjai közvetlenül a teljes csendes-óceáni amerikai flotta elsüllyesztése után nem isznak például egy pohár szakét, vagy gratulálnak egymásnak egy-két meghajlással, hanem totális melankóliába esnek, és érzik, hogy sorsuk megpecsételődött.

05_39.jpg

Ám az a 40 perc, ami köré a 183 perces filmet forgatták, páratlan a maga nemében. Itt látszódott, hogy mihez ért igazából Michael Bay és Jerry Bruckheimer: az akciókkal teli popcorn mozikhoz, mint amilyen például A szikla vagy az Armageddon. Robbanás robbanás hátán, golyózápor, elképesztő látvány, óriási csatajelenetek. A japán csapás részletessége, speciális effektek arzenálját felvonultató pazar kivitelezése plasztikusan mutatja be a nézőknek, hogy milyen is lehetett a pokol azon a decemberi reggelen. Hangulatában és hanghatásaiban erősen emlékeztet a Ryan közlegény partraszállására, sőt, a víz alá le-lemerülő, majd onnan felbukkanó kamera a lövések zajának élesedésével-tompulásával egy az egyben a Spielberg-filmből kölcsönzött ötlet, de a sok helyszín és a CGI-s ábrázolás tökéletes alkalmazása maradandó élményt okoz. Michael Bay-nek ebben a jelenetben sikerült az, ami a film egészében nem: végre látunk őszinte emberi reakciókat. Ügyesen váltakoznak a japán pilóták és a földön tehetetlenül szerencsétlenkedő amerikaiak szemszögéből felvett snittek, bónuszként pedig megnézhetjük a kórházban a nővérkéket is, akik végre a munkájukkal hívják fel magukra a figyelmet.

07_38.jpg

A rendező és forgatókönyvírója, Randall Wallace (A rettenthetetlen, Katonák voltunk) jó nyomon jártak, amikor rájöttek arra, hogy pusztán a támadás és következményei bemutatása kevés lenne egy egészestés filmhez. Így kitaláltak egy szerelmi történetet, amelynek szálai közé bevarrták december 7-ét. Ám meglepő, hogy az a Randall Wallace, aki A rettenthetetlenben a legnagyobb történelmi csúsztatásokat is hitelesen meg tudta írni, itt mennyire nem volt formában.  Ugyanaz a séma, ami bravúrosan működött a Titanicnál, ezúttal nem vált be. Míg Cameron jéghegyes mozijánál a szerelmi vonal a bezártság és a társadalmi különbségek miatt izgalmas és elfogadható, addig itt egy erőltetett és banális románcot láthatunk, amelyen érződik, hogy kényszerből és időhúzásból íródott. A Pearl Harbor szerelmi szálai egyáltalán nem meggyőzőek, az udvarlás giccses, a naplementés óceánmelléki képek reklámfilmbe illőek. A film alakjai papírfigurák, természetes mondat alig hangzik el tőlük, többnyire érzelgős vagy pátoszos mondatok buggyannak ki szájukból, a párbeszédekben nyomát sem találni a természetességnek.

02_44.jpg

Rafe karakterét Joe Foss pilótáról mintázták, aki több mint 32 ellenséges gépet szedett le a második világháború során. Ben Affleck alaposan rákészült a szerepre: egy hetet töltött az Amerikai Egyesült Államok kommandós kiképzőtáborában, ahol újraolvasta a második világháborús szakirodalmat, és számtalan órát szánt rá, hogy alaposan kikérdezze a hadászati repülőpilóták oktatóit és a Pearl Harbor-i veteránokat. Mindennek ellenére a pilóta szerepében láthatóan szenvedett, egyetlen spontánnak tűnő mozdulata sem volt és a természetellenes szöveget olyan borzalmas arcjátékkal próbálta ellensúlyozni, amiért jobb helyeken pályamódosítást javasolnak.

04_45.jpg

Kollégái sem remekeltek. Danny szerepére eredetileg Matt Damont szerették volna szerződtetni (a Damon-Affleck páros a Good Will Hunting óta garancia a sikerre), ám ez nem jött össze. Így elővarázsoltak egy ismeretlen színészt, Josh Hartnettet, aki láttán nem lehet szabadulni a gondolattól, hogy nem a tudása miatt van itt, hanem azért, mert karaktere emlékeztet valamennyire Damonra. Evelyn szerepét eredendően Gwyneth Paltrow-nak szánták, de ő is lemondta, mert kevesellte a gázsit. Így került a képbe az angol Kate Beckinsale, akinek játékán szintén nem mutatkozott meg, hogy milyen komolyan vette a szerepét. A színésznő ugyanis idős asszonyokkal találkozott, akik ápolónőként dolgoztak Pearl Harbor támadása idején, és a hawaii kórházban megengedték neki, hogy beadjon pár injekciót néhány önként vállalkozónak.

11_70.jpg

A valós embereket életre keltő mellékszereplők is csak egy fokkal hitelesebbek. Jon Voight például meggyőzően alakítja a dilemmák között őrlődő Roosevelt elnököt, de azért neki is írtak egy könnyfakasztó jelenetet, miszerint a „lehetetlen” szóra az elnök feláll a tolószékből, bebizonyítva ezzel a vezérkarnak és a nézőknek, hogy az USA nem ismeri ezt a kifejezést. A tokiói hadműveletet levezénylő James Doolittle parancsnokot Alec Baldwin kelti életre a vásznon, akit eddig sem a káprázatos színészi eszköztára miatt kedveltünk. A Pearl Harborban pedig annyira skatulyából előhúzott, egysíkú szerepet kapott, hogy már-már önmaga paródiáját alakítja. Doris Miller szerepében Cuba Gooding Jr.-t láthatjuk, aki talán a leghihetetlenebb figura a filmben. Az afro-amerikai szakács, aki azért lépett be a seregbe, hogy emberként kezeljék, ehelyett benyomták a hajókonyhába tányérokat mosogatni. Mégis ő az, aki a sok ezer katona között felrohan egy fedélzeti fegyverhez és tüzet nyit a japánokra. Mosolyoghatnánk a dolgon, de a sztori valós: Doris Miller az első színes bőrű katona volt, aki bátorságáért kitüntetést kapott a haditengerészetnél. A legjobb történeteket mégis az élet írja.

08_34.jpg

„Foglalkoztatott a gondolat, hogy egyszer filmet készítsek Pearl Harborról. Akkor kaptam igazán megerősítést, amikor San Diegóban találkoztam egy csoport veteránnal. Belenéztem ezeknek a nyolcvan esztendős férfiaknak a szemébe, és láttam, hogy rengeteget tanulhatnánk tőlük. Amikor elmesélték, hogyan élték meg a támadást, lassan megértettem, miért mondják, hogy Pearl Harborral Amerika elveszítette az ártatlanságát. Minden férfi és nő, aki részt vett a háborúban, valóságos hős volt." - nyilatkozta a rendező, Michael Bay.

12_62.jpg

A 150 millió dollárból forgatott gigaprodukció tarolt a tengerentúlon. Ám ami sikeressé tette, egyben legnagyobb gyenge pontja is: az amerikai hősiességről nem tud visszafogottan megemlékezni. Jóformán belefullad saját pátoszába, ami felülír mindent, legyen szó Hans Zimmer zenéjéről, a dialógusokról vagy az operatőri munkáról. Mindent alárendeltek az USA hősies, rettenthetetlen hozzáállásának, és ettől a szemlélettől egy idő után olyan érzésünk támad, mintha egy kedves Disney-filmet néznénk, nem pedig háborús eposzt. Szó se róla, a Pearl Harbor nagy film, legalábbis a szó monumentális értelmében: 182 perces alkotás, ami a szerelemtől, a barátságon keresztül, a hazafiasságig minden érzelmet feldolgoz, gigászi költségvetéssel készült, lehengerlő reklámkampánnyal futott be a mozikba, tele van látványos képekkel, remek hangeffektekkel, ezernyi statisztával, hősies képekkel. Hollywoodot pedig leginkább a pénz működteti, és mivel a mozi hatalmas bevételt produkált, el kell fogadnunk, hogy a Pearl Harbor a 2000-es évek egyik legsikeresebb amerikai filmjeként vonult be a filmtörténelembe.

09_30.jpg

Végül, de nem utolsó sorban, jöjjön pár további érdekesség a Pearl Harborról!

- A film gyártására és reklámozására költött összeg majdnem eléri a Pearl Harbor-i károk mértékét.

- A Pearl Harbor bekerült a Guiness rekordok könyvébe, mint a legtöbb robbanóanyagot felhasználó film.

- A filmben négy olyan jelenet van a támadás alatt, amely teljes egészében számítógéppel készült, egyetlen helyszín vagy kellék sem valódi benne.

01_47.jpg

- Abban a jelenetben, ahol Pearl Harbor bombázása során a főhősöket üldözni kezdi két Japán Zéró, az egyik repülő a valóságban is lezuhant, szerencsére egy törött ujjon kívül más sérülés nem érte a pilótát.

- A veteránok beszámolói alapján a japán támadás nagyjából hitelesen lett ábrázolva, leszámolva azt a részt, amikor a kórházat is bombázzák, mert ilyen nem történt a valóságban. A japán pilóták szigorú utasítást kaptak, hogy civileket nem vehetnek célpontba.

- Ironikus módon az egyik legjobb amerikai pilótát megformáló Ben Affleck a valóságban retteg a repüléstől.

14_46.jpg

Pearl Harbor – Az égi háború (Pearl Harbor, 2001)

amerikai háborús film, 183 perc

Rendező: Michael Bay

Főszereplők: Ben Affleck, Josh Hartnett, Kate Beckinsale, Alec Baldwin

 

00_37.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://expertin.blog.hu/api/trackback/id/tr1215709676

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása