„Az elmúlt években emelkedett a legünnepeltebb énekesek sorába. A kritika dicséri hangjának kiapadhatatlan színgazdagságát és éneklésének rendkívül kifejező karakterét, mellyel visszahozta az aranykori énekművészet világát.” – olvashattuk Benjamin Applről a Bartók Tavasz honlapján. De természetesen ennél jóval többet is lehet mondani róla.
Nagypéntek és húsvétvasárnap között félúton úgy alakult, hogy a hideg, tavaszi esőben szaladtam a villamos után. Pontosabban az elsőre vártam legalább negyedórát, és azt követően, az átszállásnál kellett nagyon kapkodni a lábamat. Pedig megrendíthetetlen alapelvem, hogy egyetlen fővárosi tömegközlekedési eszköz után sem futok, úgyis jön másik. Viszont azon a szombat estén mégis megtettem, mi több, a Király utcai megállótól még a Zeneakadémiáig is kocogtam. Amint beléptem az álomszép márvány előcsarnokba, éppen akkor hívták fel a nézők figyelmét, hogy ideje helyet foglalni. Nekem ezután jött még a ruhatár, majd fel az emeletre, annak is a túlsó szélére. Természetesen a sor közepére szólt a jegyem, így mindenkit sikerült felállítanom. De végül egy perccel a meghirdetett kezdési időpont után már a bársonyborítású széken ültem és megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt: igen, megcsináltam, nem késtem el. Nem csúsztam le holmi kimaradt BKV járat miatt a Bartók Tavasz kiemelt eseményéről, és arról az énekesről, akire igen prózai okok miatt voltam rettentően kíváncsi.
De ugorjunk vissza egy kicsit az időben! Mielőtt nem reklámozták nagy erőkkel az idei Bartók Tavaszt, fogalmam sem volt róla, kicsoda Benjamin Appl. De aztán csak kikerültek azok a plakátok nagyjából minden harmadik villamosmegállóba. Nem tagadom, hogy elsőként a látvány szúrt szemet, így gyorsan rákerestem Benjamin Appl nevére, illetve a Bartók Tavaszi fellépésének témájára. Végül úgy ráharaptam, hogy jegyet is vettem, annyira felcsigázott és olyan különlegesnek tűnt. Ennek eredményeképpen álljon itt egy összeállítás erről a legalább annyira tehetséges, mint megnyerő külsejű énekesről, aki miatt még a villamos után is képes voltam szaladni.
Ha nagyon hivatalosan szeretném bemutatni Benjamin Applt, akkor úgy kezdeném, hogy 1982. június 26-án született Regensburgban… De sokkal érdekesebb talán azzal indítani, hogy milyen választ szokott adni a „hogyan lettél művész?” típusú kérdésekre. Ugyanis nem vezetett egyenes út a lírai baritonságig. Habár a családjában korábban senki sem lépett zenei pályára, az édesanyja kezdetektől sokat énekelt neki és két bátyjának, így a zene mindenhol jelen volt a házukban. 12 éves korában testvéreivel karöltve csatlakozott a helyi egyházi kórushoz, amivel beutazták egész Európát és Ázsiát is. A fiatal Benjamin nagyon szeretett a kórus tagja lenni, és az iskolai évek végén még az is felmerült benne, hogy hivatásos énekes legyen, mivel egyik zenetanára nagyon tehetségesnek tartotta, és elültette benne a német dalok iránti szeretet magját is. „Mégsem tudtam megbékélni azzal a gondolattal, hogy művészként éljek: egyedül utazzam a világban és egy bőröndből éljek…” – szokta mesélni.
Így szakmai pályafutását gyakornokként kezdte egy bankban, és üzleti adminisztráció szakon tanult egészen 2009-ig a regensburgi egyetemen. Diplomamunkája a visszavont kezdeti nyilvános ajánlattételek empirikus vizsgálatára irányult és a lehető legmagasabb pontszámot kapta érte. „Visszagondolva, hálás vagyok ezért a nem mindennapi életútért, hiszen nemcsak betekintést nyertem egy másik világba, és sokat tanultam az üzletről, de most már teljes mértékben tudom értékelni, milyen szerencsés vagyok, hogy énekes lehetek.” – emlékezett vissza egy interjúban.
Habár sokáig nem volt nyilvánvaló számára a zenei pálya, de mindig motoszkált benne, hogy valami hiányzik az életből. Éppen ezért még az egyetemi évek alatt zeneiskolába is járt szólista képzésre, majd operatagozaton folytatta tovább Münchenben. Karrierje egyik legjelentősebb pontjának tartja, amikor 2009-ben egy nyilvános mesterkurzuson találkozott Dietrich Fischer-Dieskauval, a legendás bariton operaénekessel, aki a mentorává vált és egészen 2012-ben bekövetkezett haláláig magánórákat adott neki. Benjamin Appl volt az utolsó tanítványa, és olyan tudáscsomagot kapott tőle, amely nemcsak a zenei fejlődését, énektechnikáját, előadásmódját segítette, hanem megtanította a zenész lét lényegére és az ezzel járó felelősségre. Továbbá arra is, hogy baritonként milyen lehetőségek állnak előtte.
„A bariton hangszín egyszerre áldás és átok. Egyrészt nem olyan szélsőséges és szenzációs, mint a magas vagy a mély hangok. Ezért az operavilágban, – még ha akadnak is gyönyörű bariton szerepek – a történet és az igazi cselekmény elsősorban a szopránokra és a tenorokra összpontosul. Baritonként leginkább a harmadik vagy negyedik énekes lehetsz a szereposztásban. Másrészt a baritont gyakran a dalok hangjának tekintik, mert terjedelmében közelebb áll a beszédhanghoz, szavalására emlékeztet. Ezért egy bariton számára tökéletes választás, ha a dal műfajában mélyed el. – árulta el Benjamin Appl, aki szerint a dal a legcsodálatosabb művészeti forma. – A költészet és a zene kombinációja teljesen egyedi, kisebb, intimebb terekben való előadásra szánták, így közelebbi élmény teremthető a közönséggel, valami nagyon igazit lehet átadni jelmezek vagy smink nélkül. Ezért szeretem ezt a művészeti formát, ezért kívánom és remélem, hogy a dalok világa mindig is nagyon fontos része lesz a művészi létemnek. De igyekszem évente operaprojektben is részt venni, mert valljuk be, az opera elsöprő erővel bír, amikor minden a helyén van. Nagyon élvezem a karmesterekkel és színpadi rendezőkkel végzett munkát, ami mindig új inspirációval szolgál a saját fellépéseimhez is.”
Azokból pedig nem kevés akad, manapság már a világ minden tájára hívják, a legfontosabb fesztiválokon szívesen látott vendég. Dietrich Fischer-Dieskau azt tanácsolta neki, hogy 35 éves korára tanulja meg a repertoárja nagy részét, részben azért, mert fiatalabb korában könnyebb, részben pedig azért, mert addigra annyira elfoglalt lesz, hogy nem marad szabadideje a tanulásra. Benjamin Appl repertoárja manapság rendkívül széles, többek között szerepel rajta Bach, Schubert, Schumann, Mozart, Brahms, Mendelsshon, Strauss, de továbbra is szívesen szélesíti látókörét akár kortárs zenei irányzatokkal is. Emellett szívügye a pályakezdő énekesek mentorálása, 2016 óta tanít Londonban (ahol 2010 óta életvitelszerűen él és 2019 óta brit állampolgár), illetve számos országban, például Németországban, Kínában, Indiában, Írországban, Portugáliában, Olaszországban, Svájcban, az Egyesült Királyságban, Vietnámban, Kanadában és az USA-ban is tartott már mesterkurzusokat.
Egy olyan művész számára, akit állandóan zene vesz körül, csak akkor lehet szó kikapcsolódásról, amikor nincs zaj a környezetében. „Bármilyen üzletbe, kávézóba, étterembe megyünk be manapság, mindenhol zene szól. Csak úgy zúdítják ránk a hangokat. Megtanultam értékelni a csendet. Amikor nem színpadon vagyok, hétköznapi életet élek, mint bárki más. Nagyon szívesen megyek ki a szabadba, szerencsére Londonban sok szép parkot lehet találni. De szeretem a barátaimmal tölteni az időt, igyekszem egészségesen étkezni és sokat aludni. És időnként iszom egy pohár vörösbort is.” – mondta egy interjú során Benjamin Appl.
A legutóbbi budapesti fellépésre április 8-án került sor, de nem először járt hazánkban. Karrierjében nagy megtiszteltetésnek tartotta, amikor 2020-ban megismerhette Kurtág Györgyöt, akire szintén mentoraként tekint. „Univerzálisan művelt, kifinomult embert ismertem meg benne. Mindent tud, a repertoár összes dalát ismeri, az irodalom, a történelem, minden ott van a fejében. És mindezt képes egyetlen zenei sorral, vagy egyetlen hangközzel kifejezni. Minden hangköz, a kotta legapróbb jelzése mögött is egy óriási hegy bontakozik ki. Csodás volt, hogy a négy nap alatt, amit vele tölthettem Budapesten, kinyílt egy ajtó és mögé láthattam – ha nem is az egész óceánt, de legalább a megcsillanó fény szikráit.” – nyilatkozta róla.
A mostani budapesti koncertje pedig nemcsak amiatt emlékezetes, hogy különleges Bach-kantátákat énekelt a Zeneakadémián a svájci Gabetta Consort zenekarral, hanem az a megtiszteltetés érte, hogy Kurtág György is gratulált neki a fellépés után. Várjuk vissza szeretettel!
