Kultúra minden mennyiségben

KultúrSokk

KultúrSokk

Gabriel-Kane Day-Lewis: modell, zenész és megkínzott lélek

2019. január 27. - Péntek Tünde

Igen illusztris művészcsaládból származik, de az élet nem mindig volt kegyes hozzá. Hermione Eyre-nak adott interjújában arról mesél, milyen mélypontokon jutott túl, saját fájdalmait miként gyógyítja a zene segítségével, illetve hogyan fedezte fel Karl Lagerfeld.

12_36.jpg

Gabriel-Kane Day-Lewis velem szemben foglal helyet, szemei elképesztően ragyogóak, ajkai látványosan teltek. Lehetetlen nem észrevenni vonásaiban világhíres szüleit: édesapja Daniel Day-Lewis, aki a mai napig az egyetlen színész, aki a legjobb férfi főszereplő kategóriában háromszor is Oscar-díjat kapott, édesanyja pedig az az Isabelle Adjani, aki egyedüliként mondhatja el magáról, hogy már ötször elnyerte a legrangosabb francia filmes elismerést, a César-díjat legjobb színésznőként. Nem túlzás azt állítani, hogy saját területük legjelentősebb művészei, akiket sok legenda és rejtély övez. Komoly örökség ez.

10_39.jpg

„Leginkább teher” – pontosít Day-Lewis a maga lágy, amerikai akcentusával, amelybe időnként ír hangzású elemek is keverednek. „Ne érts félre, nagyon büszke vagyok arra, hogy kik a szüleim. Csak olyan magasra tették a lécet, ami valójában árnyékként vetül rám. Nehéz volt magamra találni.” Később őszinte fájdalommal a hangjában kifakad: „Ez itt én vagyok, nemcsak két híres szülő gyermeke.” Gyakran a közösségi médiában is beszél ilyen jellegű dolgokról. Most éppen úgy fogalmaz: „Egy létező ember vagyok” – ami jelen esetben igazán megindító gondolat, bármennyire is magától értetődőnek tűnik a kijelentés.

6_54.jpg

Isten oltalmazza a hírességek gyermekeit! Nagyszerű géneket örökölnek, csodás házakban laknak, kiváló lehetőségekkel indulnak az életben, mégis gyakran szomorúnak látszanak. Gabriel keresett modell és zenei karrierje alakulóban van, de nehéz időket élt át, és saját bőrén viseli minden fájdalma nyomát. Találkozásunkkor egyik kezén egy „sauvage” (vad) feliratú Henson bokszert visel, a másikon gyűrűket, fülbevalókat hord, a nyakában pedig gyógyító kristályokból kirakott medál lóg, ami elég nehéznek tűnik. Ezután rátérünk a tetoválásaira. „Elmesélik a történetemet” – majd rögtön az alkarját nyújtja felém, amit New York felhőkarcolói lepnek el éjszakai és nappali megvilágításban. „Itt pedig az áll, hogy >>mon âme<<, ami annyit tesz: >>a lelkem<<. Még a pólóját is leveszi, hogy megmutassa az anonim alkoholisták imádságát, amely a maga teljességében végigfut az egyik felkarja belső oldalán. Minden bizonnyal fájdalmas lehetett. „Igazából a borda és a könyök tetoválások voltak a legrosszabbak. De gyorsan dolgoznak rajtam a tintával.” A másik felkarját egy viharban hánykolódó hajó kompozíciója foglalja el, alatta „Forever Strong” (Örökké erős) felirattal. „Arra emlékeztet, hogy bármit végig tudok csinálni.”

7_3.png

Fiatal kora ellenére Day-Lewis igazi túlélő. Saját bevallása szerint 2013-ban csúszott a legmélyebbre, de azóta saját erejéből talpra állt. A modellkedésnek köszönhetően napjainkban már anyagilag független, egy-egy stúdiólakást bérel New Yorkban és Párizsban, utóbbi helyen ugyanabban a háztömbben lakik, ahol édesanyja is.

5_1.png

Nem iszik, nem dohányzik és heti öt alkalommal jár edzeni. Elmondása szerint nem ismeri olyan jól Londont, ezért én választottam vacsoránk helyszínéül a Shoreditch-ben található Boundary-t. Vizet, szénhidrátmentes csirkenyársat és szalonnás tojást rendel. Feltételezem, nyilván a modellkedés miatt szeretne sovány maradni, de nemmel válaszol, egyszerűen csak egészségesen akar élni. Aztán egy táplálkozási kiselőadással rukkol elő: „Az emberi fajt nem a feldolgozott élelmiszerek fogyasztására találták ki, azokat mi gyártjuk magunknak. Alapvetően húsokon és a természetben fellelhető dolgokon kellene élnünk.”

Zenészi karrierje beindításán fáradozik (erre utal az egyik ujján lévő violinkulcs tetoválás). Nemrég a Berklee Egyetem dalszerzői kurzusát is otthagyta egy szemeszter után, hogy minden idejét a zenének szentelje. „Jó tanuló voltam, de a terhelést nehezen bírtam. Egy rendkívül versenyszellemű, szakmai környezetben találtam magam, ami igencsak stresszes volt. Hallásképzést, zene- és harmóniaelméleteket, zeneműveket, zeneszerzést is tanulnom kellett. Úgy éreztem, hogy ezzel csak édesapám pénzét vesztegetem el. Inkább az a típus vagyok, aki a gyakorlati tapasztalatok révén tud fejlődni.” Így már van ideje saját zenéjére koncentrálni, első kislemeze „Every Scar is a Healing Place” (Minden sebhely a gyógyulás jele) címen jelent meg. A dallamvilága kellően fülbemászó, csodálatos benne az ének – a szerző elmondása szerint Ed Sheeran, illetve az Arcade Fire munkásságából merített hozzá inspirációt. A kislemez másik dala az „Ink in My Veins” (Tinta az ereimben) nemcsak a tetoválásaira, hanem művészi örökségére is utal. Az alapvetően vidám zenében korábbi gyötrelmei nyomait is felfedezhetjük: „Beautiful ink is flowing through my veins/ And it takes away the pain…” (Gyönyörű tinta áramlik az ereimben, amitől a fájdalom is elmúlik).

11_40.jpg

„Belső vívódásaimat sokszor zenével kavarom fel.” Azt hiszem, inkább a „zenévé alakítom” kifejezést akarta volna használni, de nem szakítom félbe. „Számomra ez a legjobb terápia, sokkal jobban érzem magam tőle. Az >>Ink in My Veins<< arról szól, hogy valahol elakadtál és inspirációra vársz, ami megérkezik.” Ő is írni akart egy számot, bezárkózott, csak Queen S’mores nevű macskája volt a társasága (akit egy amerikai táborokban népszerű, mályvacukros, nutellás és mogyoróvajas édesség után nevezett el.) „Egyszer csak áramlani kezdett bennem ez a dal, majd megszületett.” Sam Smith is gratulált neki. „Fantasztikus ember, nagyon kedvelem. Mindig jóindulattal és tisztelettel állt hozzám és a munkámhoz.”

Ám az ereiben áramló tinta gondolatától nem mindenki jött lázba. „Például az édesanyám.”

4_66.jpg

„Egyáltalán nem érti a tetoválásaimat, nem könnyű vele. Amikor közös fénykép készül rólunk, meg szokott kérni, hogy tűrjem le az ingujjaimat” – nevet. „Édesapámat hibáztatja, neki is rengeteg tetoválása van. De nem ő az oka.” Vajon a modellkedéshez el kell takarnia őket? „Nem, kedvesen nemet mondanék erre a felkérésre. Az egyik ügynökségen hallottam erről egy beszélgetést, miszerint a tetoválások kimentek a divatból, nem is akarnak már ilyen emberekkel dolgozni. Nos, ha az ügynök nem fogad el engem úgy, ahogy valójában kinézek, én sem akarok részt venni a kampányában. Nem Ken baba vagy egy szép arcú modell vagyok, hanem egy valódi ember.”

14_30.jpg

Day-Lewis korábban már említette, hogy szülei kapcsolatát csak az újságokból ismeri. Hat évig éltek együtt, végül Adjani terhessége közben szakítottak. A színésznő – aki korosztálya egyik legelismertebb művésze, az öt César-díja mellett háromszor jelölték Oscar-díjra – egyedül volt New Yorkban Gabriel születésekor, míg Daniel Day-Lewis a pletykák szerint új barátnője, Julia Roberts társaságát élvezte ez idő alatt – habár egy-két bulvárcikk arról számolt be, hogy azért meglátogatta Adjanit a kórházban. A színésznő mindig is támogatta, hogy Gabriel megismerkedjen az apjával, 1996-ban a következőt nyilatkozta: „Csak tisztelettel tudok beszélni róla, és mindent megteszek, hogy közel kerüljenek egymáshoz.”

18.png

„Párizsban éltem édesanyámmal egészen 14 éves koromig, amikor Írországba költöztem édesapámhoz” – mondja Gabriel. A meghatározó esemény emlékét természetesen magára varratta: a tetoválás egy sérülést ábrázol, melyből téglák emelkednek ki. „A vidéki és városi élet kombinációját mutatja be.” Az új otthona Wicklow megyében volt, ahol együtt élt mostohaanyjával, Rebecca Millerrel (aki a híres drámaíró, Arthur Miller lánya - csakhogy még egy kiemelkedő művészt említsünk a Day-Lewis családból) és két öccsével, Ronannel és Cashellel is. Helyi iskolába járt és rögbizett. Úgy tűnik, ekkoriban boldog volt. „Szenteste apu mindig felolvasta A karácsonyfa című költeményt (melyet az ő édesapja, Cecil Day-Lewis írt), mi pedig bebújtunk az ágyba egymás mellé a tesóimmal, és hallgattuk őt.”

15_24.jpg

Ebben az időszakban kezdett el dalszerzéssel foglalkozni. „45 percre laktunk a legközelebbi várostól, szóval sok időt töltöttem otthon, a szobámban. Volt egy nagy zongoránk, amit édesapám és mostohaanyám a rendelkezésemre bocsátott. Pontosabban, az elején fenntartásokkal fogadták a dolgot, de aztán látták, hogy mennyire elszánt vagyok. Semmit sem kaptam ezüst tálcán, meg kellett küzdenem a szüleim elismeréséért.”

13_29.jpg

Később felvették egy New York-i, művészeti magániskolába, a Sarah Lawrence-be, ahol kicsit összekuszálódtak a dolgok. „Komoly krízist éltem át, habár akkoriban nem tudtam róla.” Készített egy kábítószer fogyasztást imitáló rapvideót „Green Auras” címen, ami vírusként terjedt az interneten, ugyanis nevetségesnek tűnt, ahogy a 18 éves srác előadja a nagymenő, füvező rappert. A dalszövegbe pedig olyan felejthetetlen rímeket is beleszőtt, mint a nevével egybecsengő „Gabe Day-lose it”.

„Hát igen…” – csóválja a fejét. „Sokat tanultam belőle.” Tévedés lett volna? „Nem, inkább segítségkérés. Senki sem volt ott velem, aki megmutatta volna a helyes irányt. Ráadásul a nyilvánosság érdeklődésének középpontjában álltam, így én magam dobtam oda a csontot nekik, amin rágódhattak.” Rengeteg visszajelzést kapott, negatív, pozitív, támogató és bántó kritikákat egyaránt. „Magamat is megleptem, hogy mennyire lepergett rólam minden. Rugalmasan álltam a dolgokhoz, mindent elfogadtam” – mondja. „Ma már tudom, hogyan kezeljem érzelmileg a sajtó mocskolódásait.”

1_75.jpg

Vajon még most is kap durva kommenteket a neten? „Persze, állandóan. Rengeteget törlök közülük. Egyszerűen nem tolerálom, amikor az emberek nemes egyszerűséggel azt mondják rád: >>szar vagy<<.” Amúgy jól tűröm a kritikát, egészen addig, amíg nem rosszindulatú. Nagyon sokan provokálnak az Instagramon, hogy kihúzzanak belőlem valamit.” Gyakorolnia kellett, hogy ne reagáljon semmit a sértő megjegyzésekre. „Sajnos túl sok ember szeret mások nyomorán élvezkedni.”

Vagy, esetleg irigykedni. A modellkarrierje 2014-ben indult be, amikor Párizsban a Chanel egyik műtermén áthaladt, és véletlenül Karl Lagerfeldbe botlott. Szándékos véletlen lehetett? „Nem” – tiltakozik. „Ez nem vallana rám. Tényleg csak arra jártam. Gyerekként már találkoztam Karllal, mivel édesanyám barátja. 9-10 éves koromban egy hetet töltöttünk a biarritz-i házában. Elég furcsa figuraként emlékszem rá, kaptam tőle egy iPodot, amire a saját DJ-jével készíttetett nekem egy dallistát. Anyunak viszont egy másik eset maradt emlékezetes arról a hétről. Gyermeki őszinteséggel arról faggattam Karlt, hogy mennyibe került a vetítőgépe, mire ő azt válaszolta: >>Sose kérdezz árakról, mert közönséges<<.” Édesanyám mesélte, hogy ekkor szörnyen megijedtem. Valószínűleg korábban még senki sem beszélt ilyen nyersen velem.”

17.png

Lagerfeld először nem ismerte fel Day-Lewist. „Akkoriban hidrogénszőke volt a hajam. Aztán persze leesett neki a tantusz és azt mondta: >>Úristen, de jól nézel ki, nemrég láttalak egy újság címlapján is. Szerintem részt kellene venned a show-mban.<< Pár órán belül aláírták a szerződést. Így történhetett meg, hogy Day-Lewis kísérte Julianne Moore-t a Chanel kaszinó témájú divatbemutatóján, ahol Lara Stone, Kristen Stewart és Rita Ora mellett olyan híres szülők gyermekei is eljöttek rulettezni és blackjackezni, mint Phil Collins lánya, Lily Collins, illetve Johnny Depp és Vanessa Paradis lánya, Lily-Rose Depp.

16_19.jpg

A barátnője, a szintén modell Elisa Mascia is a közönség soraiban ült, de róla nem szívesen beszél. „Szeretném a lehető legtávolabb tartani a kapcsolatunkat a médiától. Nagyjából egy éve vagyunk együtt. A Chanel show-ra rengeteg paparazzi jött el, így megkértem Elisa-t, hogy előttem nem sokkal távozzon, így nem fényképeztek le minket együtt. Ebből a szempontból nagyon hasonlítok édesapámra. Ő semmit sem utál annál jobban, mint amikor a fotósok a magánéletébe belemásznak, és a családot zaklatják.” Daniel Day-Lewis, aki az elmúlt 10 évben csupán négy filmben játszott, és szabadidejében asztalossággal, illetve kőfaragással foglalkozik, arról is híres, hogy a világ zajától elvonultan él. „Lenyűgöző, ahogy megóvott minket a sajtó érdeklődésétől. Számára nincs fontosabb a privát szférája megőrzésénél. Mindkét szülőmre jellemző, hogy kevés információt oszt meg a nyilvánossággal. Egyszerűen senkivel nem akarják tudatni, hogy éppen hol vannak, vagy mit csinálnak. Szerencsés vagyok, hogy nem egy Brangelina típusú családban nőttem fel. Istenem, azok a gyerekek… Nem tudom, hogy bírják. Annyira nyomasztó lehet. Gyűlölném. De néhány híresség imádja, ez élteti őket. Teljesen más típusú emberek, ha egyáltalán lehet még így nevezni őket – ebben már nem is vagyok biztos.”

„Számomra nem ismeretlen a hírnév” – folytatja. „Ebben nőttem fel, sokszor beszéltünk róla. Nem vágyom rá, sokkal több az árnyoldala, mint az előnye. Az egyetlen értékét abban látom, hogy több munkához juthatok, és ezt megoszthatom azokkal, akiket valóban érdekli, hogy mit csinálok.”  Saját Instagram fiókját gondosan kezeli, francia és angol nyelven is ír, mindig hálásan megköszöni barátai és követői támogatását. „Sokan talán túlzásnak gondolják ezt, de ilyen vagyok. Édesapám nagyon szerény és tiszta szívű ember. E tekintetben rá hasonlítok, habár valamelyest illetlen dolog szerénynek nevezni magam.”

8_50.jpg

Milyen hatással volt rá, hogy testközelből látta édesapja method acting technikáját? Daniel Day-Lewis módszereit legendák övezik, miszerint a forgatásokon kívül is az adott karakter bőrében élt, a szerepnek megfelelően kellett szólítani, és így tovább. „Nyilvánvalóan method-zene nem létezik, de a hivatása iránti alázatosságát és elkötelezettségét örököltem tőle. Komolyan veszem a munkámat, nem ismerek fél megoldásokat, érzelmileg annyira belevonódom, amennyire csak lehetséges.” A dalszövegein keresztül sebezhetőnek látszik. „A művészet arról szól, hogy kitépsz egy darabot magadból. Nem lehet megúszni sérülés nélkül.”

Day-Lewis a nyáron két barátját is elvesztette (egyikük Ian Jones modell volt, Annie Lennox lányának, Tali-nek a barátja), ráadásul ugyanazon a héten történt mindkét baleset. „Nagyon szerettem őket. A következő szöveget tetováltattam magamra: >>If love could have save you, you would have lived forever.<< (Ha a szeretet megmenthetett volna, örökké élnél.) Egy gyönyörű dalhoz adtak inspirációt, amiért hálával tartozom nekik.”

A Claridge’s felé vezető úton válunk el, még annyit mond, hogy nagyon hiányzik neki a macskája, és reméli, hogy minél hamarabb visszaülhet a zongorájához. „A következőt nyilatkoztam egy francia magazinnak: >>Je n’ai pas le droit d’erreur.<< Azaz, nincs jogom hibázni. Csak egy dobásom van. Kos vagyok, így bátran töröm az utam tovább, a szarvaimmal.”

2_72.jpg

Az eredeti cikk itt olvasható.

 

Ha tetszett az interjú, az alábbi bejegyzéseket is szíves figyelmedbe ajánlom!

Zseni vagy őrült? - A Daniel Day-Lewis életmű

A method acting megszállottjai

A bejegyzés trackback címe:

https://expertin.blog.hu/api/trackback/id/tr4914582962

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bobbafet 2019.01.28. 13:52:59

nehez lehet valakinek a gyenge visszatukrozodese lenni
süti beállítások módosítása