Tizennyolc éve hunyt el az Oscar-díjas színésznő, aki a szegények és elesettek sorsát is a szívén hordozta. Fia, Sean így emlékezett róla halála után: „Hitt a szeretetben, hogy az gyógyítani tud, hogy eligazít, megjavít, és végezetül mindent elrendez."
Audrey Kathleen van Heemstra Ruston néven látta meg a napvilágot 1929. május 4-én Brüsszelben. Származását tekintve anyai ágon holland, apai ágon viszont osztrák volt Édesapja később Hepburn-Rustonra módosította a nevét, az 1940-es hollandiai német megszállás következtében pedig édesanyja, lánya angolosan hangzó nevét „Edda van Heemstra"-ra változtatta. 1938-ban szülei válása után az édesanyjával és testvéreivel Hollandiába költöztek. Élete egyik legtraumatikusabb élménye volt, amikor édesapja lemondott a családjáról. A háború alatt tapasztalt éhezés, félelem és bizonytalanság egész további életére hatással volt. Egy barátjától ajándékba kapta Anne Frank naplóját, amiben – úgy érezte – a saját gyermekkora elevenedik meg. Ő is ugyanúgy 10 éves volt, amikor elkezdődött a háború, ugyanazok a dolgok foglalkoztatták, látta az utcákon a halált, a félelmet, azt olvasta, amit akkor érzett, és ami azóta benne élt.
Amszterdamban balettet tanult, 1949-től az angol fővárosban pedig színészetet, közben modellként is dolgozott. 1951-ben Simonie-Gabrielle Colette, a híres francia írónő őt szemelte ki a Broadway-n színpadra állított Gigi címszerepére, ettől kezdve karrierje felfelé ívelt. Audrey első amerikai filmes főszerepe Ann hercegnő volt a Római vakációban Gregory Peck oldalán 1953-ban. Játékáért a legjobb női alakításért járó Oscar-díjat kapta. A közönségsiker sem maradt el, az egész világot elbűvölte bájos, filigrán, de egyúttal természetes alakja, s előkelő megjelenése, visszafogott nőiessége. Már puszta megjelenésével, eleganciájával megváltoztatta az akkori divatot. Sokat adott a megjelenésére, 1961-től szerepelt a legjobban öltözöttek listáján.
Hírnevét tovább növelte olyan filmek főszerepeivel, mint a Sabrina, Háború és béke, Egy apáca története, Álom luxuskivitelben. 1966-ban ő játszotta Eliza szerepét a My Fair Lady hollywoodi változatában. Bájos, természetes lénye vígjátékokban is sikert aratott (Hogyan lopjunk egymilliót?), vak nőt alakított a Várj, míg sötét lesz című krimiben. Utolsó filmje a Mindig volt, Steven Spielberg rendezésében. Saját karrieréjről viszont igen szerényen vélekedett: „A karrierem teljes rejtély számomra. Az első nap óta csak csodálkozom. Sosem hittem volna, hogy valaha színésznő leszek. Soha nem gondoltam volna, hogy filmekben fogok szerepelni. Sohasem gondoltam volna, hogy mindez meg fog velem történni.”
Magánélete viszont kevésbé volt mesébe illő. Amióta az eszét tudta, gyermek után áhítozott és egyik udvarlóját is azért kosarazta ki, mert vaszektómiát végeztetett magán. 1954-ben ment feleségül Mel Ferrer színészhez. A házasságuk alatt háromszor elvetélt, majd 1960-ban megszületett közös fiúk, Sean Hepburn Ferrer. 1968-ban elváltak. „Azt hittem, hogy két jó ember házassága, akik szeretik is egymást, mindhalálig tart. El sem tudom mondani, mennyire csalódott voltam.” – nyilatkozta Audrey. Válásának kimondása után mindössze egy hónappal hozzáment az olasz Andrea Dottihoz, Rómába költözött, és született egy fia, Luca Dotti. Miután tudomására jutott, hogy férje megcsalja, Audrey elvált tőle. 1980-ban ismerte meg a holland Robert Wolders-t, akivel haláláig élt együtt. „Sok időbe telt, amíg rátaláltam egy olyan emberre, mint ő, de néha valóban jobb későn, mint soha. Ha 18 éves koromban találkoztam volna vele, nem értékeltem volna eléggé. Azt gondoltam volna, hogy minden férfi olyan, mint ő” – mondta Audrey.
Visszavonulása után az ENSZ Gyermekalapja (UNICEF) nagyköveteként dolgozott, élettársával és John Isaac fényképésszel jártak Etiópiában, Szudánban, Szomáliában, El Salvadorban, Hondurasban, Mexikóban, Venezuelában, Ecuadorban, Bangladesben, Vietnamban, Thaiföldön. 1992-ben Szabadság Elnöki Emlékérmet kapott a tevékenységéért. Ám egyik afrikai útjáról hazatérve kiderült, hogy rákos. Az orvosok nem adtak neki többet három hónapnál. A színésznő utolsó kívánsága az volt, hogy Svájcban tölthesse el azt az időt, ami még hátravan. 1993. január 20-án halt meg a Genfi-tó melletti házában.
Harmincegy nagyjátékfilmben szerepelt. Több tucat díjat kapott. Közönségszavazatok alapján a világ egyik legszebb nőjeként, az egyik legtermészetesebb szépségeként és az egyik legnagyobb színésznőjeként tartják számon. Azon kevesek egyike, akik elnyerték mind az Oscar-, mind a Tony-, mind az Emmy-, mind a Grammy-díjat. 1990-ben még egy tulipánfajtát is elneveztek róla. Végakaratának megfelelően vagyonának nagy részét a világ éhező gyermekeinek javára fordítják. 1994-ben két fia Sean és Luca megalapította az Audrey Hepburn Gyermek alapítványt.
A cikk eredeti megjelenése: 2010. 12. 28. www.nembulvar.hu
