„Daisy fiatal volt, és az a mesterséges világ, amelyben élt, orchideák illatától volt terhes, a napok könnyeden felszínes, derűs társaságban teltek, s az új esztendő ritmusát diktáló zenekarok új muzsikával dalolták el az értelmét és szomorúságát.” F. Scott Fitzgerald

A nagy Gatsby-t érte az a megtiszteltetés, hogy az idei Cannes-i Filmfesztivál nyitóalkotása lehessen. Azóta számtalan nézőt csábított a mozikba és igazi kasszasikerré vált. F. Scott Fitzgerald történetének ez már a második filmes adaptációja. 1974-ben Robert Redford főszereplésével elevenedett meg az az álomvilág, amely még ma is képes elvarázsolni a nézőket. Mint minden második vagy többedik filmes feldolgozásnál felvetődik az a kérdés, hogy érdemes-e ismét leforgatni az adaptációt. A nagy Gatsby esetében a válasz egyértelmű, hiszen olyan irodalmi klasszikusról van szó, amelynek mondandója univerzális – és nem árt neki a felturbózott látványvilág.

A mostani feldolgozás főszerepeiben Leonardo DiCaprio-t, Carey Mulligant és Tobey Maguire-t láthatjuk. A rendező Baz Luhrmann, akinek olyan filmek fűződnek nevéhez, mint a Moulin Rouge, Ausztrália vagy a szintén DiCaprio főszereplésével készült Rómeó és Júlia film. Ennek tükrében, már mindenki maga előtt láthatja, hogy milyen látványvilágra is számítson a rendezőtől egy olyan történet esetében, amely a ’20-as évek Amerikája felső tízezrének fényűzését és partizását mutatja be. Azonban maga a történet nem sikkad el a lenyűgöző díszletek között, sőt!

A nagy Gatsby egy szerelmi történet: a szegény családból származó Jay Gatsby minden erejével azon munkálkodik, hogy hatalmas vagyont szerezzen, irigylésre méltó körülményeket teremtsen, amellyel lenyűgözheti fiatalkori szerelmét, a gazdag családból származó – és már férjezett – Daisy-t. Gatsby sok év után a semmiből bukkan elő és szomszédja, Nick segítségét kérve megszervez egy találkát Nick unokatestvérével, aki nem más, mint Daisy. Innentől az események gyors egymásutánja következik, amelyből többféle karakter portréja rajzolódik ki: láthatunk igazi barátságot, őszinte szerelmet, felelőtlen embereket, hűtlenséget és érdek-kapcsolatokat. A film után elmerenghetünk azon, hogy mennyire lehetséges avagy érdemes a múltbeli eseményeket újra átélni vágyni vagy milyen kis hajszálon múlhat a boldogságunk. Illetve arra is gyönyörű példát kapunk, hogy a csillogás valójában milyen ürességet rejthet.

Érdemes összehasonlítani egy kicsit a két filmes adaptációt. Az 1974-es feldolgozásban igazából nem a háttér és a díszletek csillogtak, hanem a főszereplők. A fiatal Robert Redford szemkápráztató látvány nyújtott Gatsby-ként és a Mia Farrow által alakított Daisy nem tűnt egy kelekótya fruskának. Az egész film hangvétele komolyabb volt, nem láthatók benne a mai szórakoztatóipar által megkövetelt kötelező poénok és sziporkák, semmit nem játszottak túl a színészek, abszolút hitelesek voltak. Viszont érdekes módon maga a történet is kevésbé lett szájbarágós és sok mindent bíztak a nézők fantáziájára, néhány dologra csak következtetni lehetett. Ezzel szemben a mostani feldolgozásban nem marad nyitva egyetlen kérdés sem a szereplőkkel kapcsolatban, mindenkit el tudunk helyezni, értjük vagy legalábbis átlátjuk, mi hajtja őket. Ezáltal maga a történet is jobban eljut a nézőkhöz, jobban lesújtja őket, jobban a karosszékbe szögezi a nézőt. Igazi 21. századi sikerfilmet alkottak, amelyben minden megvan, ami az igényes szórakozáshoz kell a mai ember számára.

„…És ahogy visszaszállt képzeletem ebbe a régi, ma már ismeretlen világba, elgondolkoztam rajta, hogyan láthatta meg Gatsby első ízben Daisyék csónakkikötőjének zöld lámpáját. Messziről érkezett erre a kék párákba burkolt pázsitra, és olyan közel jutott álmának megvalósulásához, hogy szinte elérte a kezével. Nem tudta, hogy ez az ábránd már réges-régen a múlté, eltűnt a közeli nagyváros dübörgő és nyüzsgő zsivaja mögötti, hatalmas ország végtelen tájain, a messzi éjszakában.  Gatsby hitt a zöld fényben, a mámorító jövőben, amely pedig évről évre mind messzebb távolodik tőlünk. Ha kisiklott is a kezünkből, mit számít? – holnap még gyorsabban futunk, s a karunkat még messzebbre tárjuk ki… Hogy majd egy szép reggelen…  Így törjük a csapást, hajtjuk hajónkat előre, szemben az árral, hogy a végén mindig a múltba érkezzünk.” F. Scott Fitzgerald

A nagy Gatsby (The Great Gatsby, 2013)

amerikai-ausztrál romantikus dráma, 145 perc

Főszereplők: Leonardo DiCaprio, Tobey Maguire, Carey Mulligan

Rendező: Baz Luhrmann

Forgalmazó: InterCom

A cikk eredeti megjelenése: 2013.10.28. www.nembulvar.hu

Filmajánló

„Daisy fiatal volt, és az a mesterséges világ, amelyben élt, orchideák illatától volt terhes, a napok könnyeden felszínes, derűs társaságban teltek, s az új esztendő ritmusát diktáló zenekarok új muzsikával dalolták el az értelmét és szomorúságát.” F. Scott Fitzgerald regényének legújabb feldolgozása hamarosan a mozikban!

„…ahogy visszaszállt képzeletem ebbe a régi, ma már ismeretlen világba, elgondolkoztam rajta, hogyan láthatta meg Gatsby első ízben Daisyék csónakkikötőjének zöld lámpáját. Messziről érkezett erre a kék párákba borult pázsitra, és olyan közel jutott álmának megvalósulásához, hogy szinte elérte a kezével.” (F. Scott Fiztgerald: A nagy Gatsby)

Jay Gatsby (Leonardo DiCaprio) New York-környéki luxusvillájában a fényűző partik, a titokzatos múlt és ismeretlen eredetű vagyon embere. Különös, magányos férfi, akiről csak annyit tudni: nagyon tud és nagyon szeret élni – és élvezi, ha hatalmas, a pezsgőtől és gazdagságtól bódult vendégsereg veszi körül. Pedig valójában alacsony sorból, nem egészen tisztességes módon küzdötte fel magát a társadalmi ranglétrán a hatalmasok közé. Azért vásárolt házat Long Islanden, hogy a vagyonával és egzotikus estélyeivel megbecsülést vívjon ki magának. Azonban nem boldog. Amikor véletlenül összeismerkedik egy szegényebb szomszédjával (Tobey Maguire), elárulja furcsa szokásainak titkát: egész életét arra tette fel, hogy visszaszerezze fiatalkori szerelmét, Daisy-t (Carey Mulligan). Minden tettét ennek rendeli alá, minden bűnét ezért vette magára. Amikor azonban találkozik végre a lánnyal és annak férjével, a történet egészen másképp alakul, mint annyi éven át tervezte…  A húszas évek Amerikája igazán a korlátlan lehetőségek hazája: ahol minden lehetséges és semmi sem tilos.

A századforduló utáni izgalmas, vad és erkölcstelen évek forró hangulatú regénye mintha csak a Moulin Rouge és az Ausztrália rendezője, Baz Luhrmann számára íródott volna: a fantasztikus látvány és hangulat mellett a kiváló színészgárda is látványos mozisikert ígér – 3D-ben is.  A történetből már készült egy korábbi feldolgozás 1974-ben, Robert Redford főszereplésével.

Kulisszatitkok

„Valami újat akartam írni, különlegeset, szépet és egyszerűt, ugyanakkor bonyolult szerkezetűt.” (F. Scott Fitzgerald) Az egyedülállóan kreatív író és rendező, Baz Luhrmann legújabb filmes adaptációja A nagy Gatsby. Feldolgozásában ötvöződik a képi elegancia, a rendkívül különleges hangzásvilág és előadói stílus. A főszerepben Leonardo DiCaprio brillírozik.

„Egyedül a te képzeleted szülte mindezt a csodát?” (Daisy Buchanan – a regény főhősnője). Majdnem egy évszázada, 1923-24-ben írta a Gatsbyt F. Scott Fitzgerald Long Island, New York és a francia St. Raphael között ingázva. Baz Luhrman 1974-ben találkozott először a történettel, de a mozivásznon, Ausztráliában, ahol apja egy benzinkutat és egy mozit üzemeltetett. A Jack Clayton által rendezett moziverzióban Robert Redford játszotta a címszereplőt. A következő találkozás a történettel 2004-ben következett, mégpedig a zord Észak-Oroszországban, egy zakatoló vonaton. „Éppen befejeztem a Moulin Rouge-t, és próbáltam feltöltődni – emlékszik Luhrmann. – Elég őrült ötlet volt, de elhatároztam, hogy a Transz-Szibériai Expresszel végig utazom Pekingből Észak–Oroszországot, majd Párizsban találkozom a feleségemmel és újonnan született lányommal, Lillyvel. Töltöttem egy kis bort, bámultam ki a jégvirágos ablakon, néztem, hogy száguld el mellettem a szibériai táj, és elkezdtem hallgatni a könyvet. Reggel 4 óra tájban aludtam el. A következő napon alig bírtam kivárni az estét, hogy elővehessem újra a kis dobozom, megbontsam a második üveg borom, és meghallgassam az utolsó részt. A végén 3 dologra jöttem rá: 1.: nem igazán ismertem A nagy Gatsbyt, 2.: végtelen tömör a könyv szerkezetileg, 3.: egy nagyszerű film lehetősége van benne.”

A jogok megszerzése volt az első lépés, de Luhrmann tudta, hogy a film elsősorban a címszereplőn múlik. Meg kellett találni azt a színészt, aki képes Gatsby összetett személyiségét kifejezni, aki egyik pillanatban megnyugtatóan mosolyog, a másikban úgy néz, mint aki megölt egy embert. „Nem akartam rögtön elárulni, kit képzelek a szerepre – mondja Luhrmann. – Bár nem volt egy nehéz kitalálni. Hát, nem is tudom, bonyolult, romantikus, sötét, elbűvölő, hatalmas színész…” Ki más lehet ez a színész, mint Leonardo DiCaprio, akivel Luhrmann már dolgozott együtt a Rómeó + Júliában… „Középiskolában olvastam a regényt, és nagyon meghatott a története – ecseteli Leonardo DiCaprio. – Legközelebb akkor került a kezembe, amikor Baztól megkaptam azzal a megjegyzéssel, hogy ’megvannak a jogok’. Nagyon ijesztő volt hirtelen, mert óriási felelősség egy ilyen filmet elkészíteni, ami örökre összekapcsolódik minden idők egyik legnagyobb regényével. Gatsbyt felejthetetlen volt eljátszani. Ő testesíti meg az amerikai álmot, azt az ideát, hogy bármi lehetsz, ha nagyon, ha eléggé akarod… és mindezt egy nő szerelméért. Azt hiszem, ő reménytelenül romantikus, de közben hihetetlenül üres is az élete, és éppen ezt akarja megtölteni valamivel.”

A regény New York világát tárja elénk, azét a városét, amit Fitzgerald „tündöklő káprázatnak” nevezett, azét a városét, ahol Fitzgerald korán sikeres lett, és ami inspirálta őt a regény megírásakor. „Úgy gondolom, A nagy Gatsby ma időszerűbb, mint bármikor – fejtegeti Douglas Wick producer – Abban az időben tündöklő, de rendkívül kiszámíthatatlan volt a gazdaság, és azt érezték az emberek, hogy a jól bejáratott utak eltűntek. Akár tegnap is írhatta volna a regényt Fitzgerald. De nem akkor írta. A könyv egy másik helyre és időbe visz el, a vakító varázslatosság letűnt világába, ami extravaganciából, nagyratörő reményekből és összetört álmokból épült. S ennek a világnak a bemutatására Baznál jobban senki sem ért.” Habár a kutatások és a forgatókönyvírás helyszíne New York volt – számos tanulmányutat szerveztek Long Islandre, hogy meglátogassák az ottani tekintélyes kúriákat –, a film nagy részét mégis Sydneyben a Fox Studiójában forgatták. „Ha azt mondod egy New York-inak, hogy ezt a filmet Ausztráliában forgatták, biztosan kinevet – mondja producer Cathrine Knappman. – Természetesen Baz leforgathatta volna filmet New Yorkban is, de az így nyíló lehetőségek sokkal hatékonyabbá tették a film elkészítését.”

A szerda esti sztárparádés, szmokingos-nagyestélyis vetítéssel megkezdődött a világ legrangosabb és legelegánsabb filmfesztiválja: Cannes 66. alkalommal lett a világ filmfővárosa. A nagy Gatsby-t érte az a megtiszteltetés, hogy a különleges rangot jelentő nyitófilm lehessen. A vörös szőnyegen, a váratlan esőben a film összes sztárja végigvonult: a nagy eseményre Franciaországba repült Leonardo DiCaprio, Tobey Maguire, Carey Mulligan és természetesen a rendező is: ő 2001-ben, a Moulin Rouge!-zsal már kipróbálta, milyen érzés felsétálni a fesztiválpalota lépcsőjén. A nyitóvetítésen szintén részt vevő Steven Spielberg ehhez csak ennyit tett hozzá: „Cannes a friss levegőt jelenti számomra. Pont az Oscar-díj ellenkezője” – mondta az idei zsűri elnök, ami nem zárja ki azt, hogy A nagy Gatsby cannes-i bemutatója után sokak szerint a jövő évi Oscarok egyik nagy esélyese lett.