Kultúra minden mennyiségben

KultúrSokk

KultúrSokk

A szüfrazsett

2018. május 16. - Péntek Tünde

Hihetetlenül hangzik, hogy a nők szavazati jogát kiharcoló mozgalmakról száz év alatt egyetlen mozifilm sem készült, ellenben a fekete polgárjogi küzdelmek témájában szinte minden évben napvilágot lát egy-egy alkotás. Ám végre megszületett A szüfrazsett című mozi, amely változtatni kíván ezen a helyzeten.

Jól tudjuk, a mosónők korán halnak, ám voltak azonban Nagy-Britanniában olyan nők, aki ebbe nem akartak beletörődni. Róluk szól A szüfrazsett. Ez a dráma egy ízig-vérig angol produkció. Egyértelműen besorolható a korrekt kosztümös angol filmek kategóriájába, ami ha nem is éppen pontos meghatározás, de a legtöbb mozilátogató mégis tudja, mit takar: jó színészeket, hiteles párbeszédeket, korhű atmoszférát, a realizmus győzelmét a giccs felett. Az angolok mindig is jók voltak ebben a műfajban, nem nagyon tudnak mellényúlni – ráadásul még a színészválasztásban sem túl bonyolult a dolguk, hiszen a britek hemzsegnek a karakteres, mesterien képzett színészegyéniségektől.

1_6.jpg

Mindennek ellenére sok rossz irányba is elindulhatna a film, alátámasztva ezzel számos előítéletet. Lehetne belőle például egy feminista példabeszéd, vagy egy unalmas fejezet a történelemkönyvből, esetleg egy vérlázító műalkotás, azonban ezek közül jó érzékkel egyikké sem válik. A történet középpontjában egy fiatal mosónő, Maud (Carey Mulligan) áll, aki 1912-ben Londonban ébred szép fokozatosan öntudatra – előbb csak az utcán ismeri fel egyik munkatársnőjét (Anne-Marie Duff), amint az tiltakozásképpen éppen egy kirakatüveget dob be egy téglával, majd a patikusnő (Helena Bonham Carter) szervezkedését hallja meg fél füllel; hogy aztán elmerészkedjen egy gyűlésre, és a kezdeti félénk lépések után egyre inkább radikalizálódjon. A filmből lépésről lépésre kirajzolódik, ahogyan a nők hiába próbáltak maguknak törvényes keretek között jogokat kiharcolni, tiltakozni, tüntetni, szórólapokat osztogatni, majd egy ponton eljutottak a robbantásos merényletekig, azontúl pedig a mártírhalálig.

3_4.jpg

Bár már akkoriban is a társadalom felét tették ki a nők, a drámai eseményekig senki sem volt kíváncsi rájuk, koruk terroristáinak kiáltották ki őket. A műben hiteles történelmi személyeket is láthatunk: megismerhetjük szellemi vezetőjüket, Emmeline Pankhurst-öt (Meryl Streep), aki azt vallja, hogy tettekre és nem szavakra van szükség, mert csak így érhető el a kitűzött cél. A magát a lovak elé vető Emily Davison története ismerős lehet a történelemkönyvekből is.

Filmbéli főhősünk Maud egyfajta állatorvosi ló, kiknek sorsán keresztül be lehet mutatni a teljes női munkásosztály elnyomását. Kicsit tankönyvízű karakter, akiket a forgatókönyvíró végigrángat a mozgalom néhány emlékezetes történelmi pillanatán. Szerencsétlen Maud egy mosodában született, 12 évesen már dolgozott, természetesnek vette, hogy szexuálisan zaklatják, és nem sok perspektíva állt előtte túl azon, amit már 20 éves korára is teljesített, hogy férjhez ment és szült egy gyereket. Azonban az a külön erénye a filmnek, hogy mindennek ellenére mégsem vérforralóan hímsoviniszta macsó disznóként ábrázolja a férfi társadalmat.

5_1.jpg

Bár papíron talán mindez kissé mesterkéltnek hat, azonban a filmet látva minden kétségünk elszáll, olyan pompás színésznőkkel és színészekkel rajzolódik ki a történet, akikre még a telefonkönyv felolvasását is élettel tudnák megtölteni. A szüfrazsett végén, a lovas derbyn a film legerősebb pillanatát élhetjük, amit nehezen lehet majd elfelejteni. Viszont felveti azt a kérdést is, hogy miért csak egy mellékszereplőként volt jelen eddig a történetben ez a hölgy? Egy ilyen tett mögött olyan tragédia rejtőzhet, ami egyszerűen komolyabb magyarázatért kiált – ez komoly hiányossága a műnek.

2_7.jpg

Érdemes bővebben pár szót ejteni a már sokat említett nagyszerű brit színészekről. A címszereplő Mulligant hasonló zsánerben legutóbb a Távol a világ zajától öntudatos Batsheba-jeként láthattuk, az egészen jól összerakott Thomas Hardy adaptációban. Maud karakterének lassú ébredését végigkísérve képkockáról képkockára erősödik meg az érzés, hogy a színésznő pályája eddigi legfinomabban árnyalt és legtökéletesebb alakítását látjuk. Meryl Streep arra képes, amire az igazán nagy színésznők: rövid, ám annál hatásosabb a beugrása, amelyben Emily Pankhurst-öt, a mozgalom ikonikus alapítóját és vezetőjét jeleníti meg, a film felejthetetlen öt percét adja. Helena Bonham-Carter csak a szokásosan nagyszerű formáját hozza a tanult és felvilágosult patikusnő szerepében, és kisujjából kirázza a karakán aktivista figuráját. Noha minden egyes női szereplőt ki lehetne emelni, mégis nyilvánvalóan Mulligan a film kulcsfigurája. Kétségtelen, hogy a színésznő A nagy Gatsby óta meredeken felfelé ívelő pályája egyre figyelemreméltóbb, alakításai pedig egyre mélyebbek, komolyabbak és érettebbek.

4_5.jpg

A szüfrazsett kifejezetten elegánsan zárul: archív felvételeket láthatunk ebből az időszakból. Ám mielőtt megjelennének a feliratok, végigfut egy lista még arról is, melyik országban mikor kaptunk szavazati jogot. Az 1919-es évszámmal még egészen jól áll Magyarország, úgy pedig különösen jól, ha figyelmembe vesszük, hogy Ausztráliában ez 1969-ben, Svájcban pedig csupán 1971-ben következett be. És van, ahol még mindig nem...

 

A szüfrazsett (Suffragette)

angol dráma, 106 perc, 2015 (12)

Főszereplők: Carey Mulligan, Helena Bonham Carter, Meryl Streep

Rendező: Sarah Gavron

Forgalmazó: UIP-Duna Film

 

A cikk eredeti megjelenése: 2015. 12. 21. www.nembulvar.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://expertin.blog.hu/api/trackback/id/tr4013963882

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása