Kultúra minden mennyiségben

KultúrSokk

KultúrSokk

Érkezés

2018. május 16. - Péntek Tünde

Három éve a Gravitáció indította el a sci-fik újabb aranykorát, melynek köszönhetően minden évben sorra jönnek ki a legkülönbözőbb témafelvetésekkel a futurisztikus alkotások. Azonban az Érkezés nem egy hagyományos mozi: egy olyan inváziós film, amely leginkább az emberekről szól, nem a földönkívüliekről.

1_7.jpg

Az Érkezés alapkonfliktusát az adja, hogy egy napon 12 hatalmas méretű, furcsa külsejű, azonosítatlan tárgy ereszkedik le a Földre, a világ 12 különböző pontjára. Azonban ezen a ponton meg is reked a kommunikáció, így az amerikai katonaság felkéri Dr. Louise Banks (Amy Adams) nyelvészt, hogy próbáljon valamit kezdeni a szituációval. Így Louise egy vidám matematikus (Jeremy Renner) társaságában a különös űrhajó belsejébe indul, kideríteni az idegenek szándékait. Magáról a történetről ennél többet nem is érdemes tudni, mivel a hivatalos előzetese sem rántja le a leplet a további fordulatokról – vagy egyáltalán arról, hogy sokkal inkább egy drámát kapunk, mintsem egy alien-vadász művet.

e2_1.jpg

A film rendezője, Denis Villeneuve nagy mestere a borzongató hangulatteremtésnek és nem riad vissza az erőszaktól vagy az akciótól (pl. Sicario – A bérgyilkos, Fogságban). Az Érkezés esetében viszont a szelídebb utat választotta, melynek eredményeként már a legelső képkockák beszippantják a nézőt, és sejteni lehet, hogy valami egyedülálló következik. A direktor Ted Chiang sci-fi író 1998-as, Story of Your Life című novellájához rendkívüli magabiztossággal nyúlt, és úgy építette fel saját elképzelései alapján a földönkívüli inváziót, hogy nem rombolják le benne a világot, nem durrognak megállás nélkül a fegyverek – ám mégis az első pillanattól az utolsóig lélegzetelállítóan izgalmas marad a történet. És persze nemcsak a sztorinak köszönhető a feszültség, ott van még a látvány, a fényeffektek, a zene, a hangok és a színészek. Esztétikájában Terrence Malick (Az élet fája) hatása idéződik meg Louise visszaemlékezéseiben, azonban ez az elegancia és érzelmi töltet átsugárzik a film jelen idejű cselekményébe is. Annak ellenére, hogy lassan zajlanak az események, mégis úgy átszáll a nézőre is a mű atmoszférája, hogy rendkívüli izgatottsággal járjuk végig a rendező által megszabott utat – a legutolsó pillanatig sem tudva, hogy az hová vezet.

e3_1.jpg

Az Érkezés nagy sikere abban rejlik, hogy hibátlan arányban ötvöződnek a személyes, globális, érzelmi és intellektuális dimenziók. Ugye minden valamire való sci-fi esszenciáját az adja, hogy a földönkívüliek miért érkeznek bolygónkra. Jelen alkotás központi témája a kommunikáció és az utópián túl jelenkori problémákra is reflektál: a bizalmatlanság és az egyoldalúság hogyan teszi lehetetlenné a másik megértését. Vallás, politika, szociológia egyaránt megjelenik a filmben, komoly gondolatokat kapunk az emberiség korlátairól, a szabad akaratról, az életkörforgásáról – és mégis a gyermek-szülő kapcsolatban mond a legtöbbet, az a csoda, amit a bizalom jelenthet az emberiség számára, egy anya-lánya viszonyban reprezentálódik a történet feloldásaként. A befejezés transzcendensre sikeredett, sok kérdést vet fel, viszont ha más nem is, az minden kétséget kizáróan egyértelmű, hogy érzelmileg alaposan felkavarja még a megedzett lelkületű nézőket is.

e4.jpg

Az Érkezés annyira újszerű elképzeléseket tartalmaz, hogy nehéz bármihez hasonlítani, viszont biztosan eszünkbe juthat több nagyszerű alkotás a történet kapcsán – vagy ha még nem láttuk őket, akkor érdemes megnéznünk ezeket. Elsőként nyilvánvalóan meg kell említeni a Csillagok között című filmet, amelyhez érzelmileg közel áll, mivel abban az űrutazós műben szintén a szülő-gyermek viszony jelentette az érzelmi feloldozást, és megállapították benne azt az univerzális, nagyszerű gondolatot is, hogy a szeretet az egyetlen olyan erő, ami téren és időn átível. Az idegen lényekkel való kapcsolatteremtéssel foglalkozó témakörben jelentősnek tekinthető a Kapcsolat című mű (amelyben az előzőhöz hasonlóan szintén Matthew McConaughey játszik). Az Érkezés „gyötrődő anya” főhősnőjéhez fogható alakítást pedig legutóbb a Gravitációban láthattunk, az űrben ragadt Sandra Bullock megformálásában. Egyébként Amy Adams játéka kevésbé nyers, sokkal visszafogottabb Bullock-hoz képest, viszont elképesztően intenzív a jelenléte, olyan érzelmi többletet tud adni a karakternek (és nem mellesleg a filmnek), amelyre nem túl sűrűn látunk példát.

e1_1.jpg

Az Érkezés különös esete annak, hogy egy kőkeményen induló, földönkívüli lényekről szól film már-már alattomos módon, mégis lenyűgöző tisztasággal fordul át egy felkavaró drámába, amely a sci-fi keretet és értelmezést ugyan megtartja, de a családról, szeretetről, életről, halálról mesél - szenvedélyesen, gyönyörűen, időtlenül. Monumentális, fordulatos, elgondolkodtató, izgalmas alkotás, minden tekintetben élmény, amelyre nem túlzás azt mondani, hogy az év egyik legjobb filmje – és csak azért nem a legjobb, mert még másfél hónap van hátra 2016-ból. Ritkán látni olyan művet, amely ennyire a zsigerekre hat. Az utóbbi évek talán leggyönyörűbb jelenetét láthatjuk, amikor az egyik szereplő elmeséli, hogy eddig hátraszegett fejjel figyelte a csillagokat – viszont érdemes tekintetünket inkább a másik emberre emelni, aki fényesebben világíthat számunkra, mint egy csillag.

 

Érkezés (Arrival)

amerikai sci-fi, 116 perc, 2016 (12)

Főszereplők: Amy Adams, Jeremy Renner, Forest Whitaker

Rendező: Denis Villeneuve

Forgalmazó: InterCom

 

A cikk eredeti megjelenése: 2016. 12. 06. www.nembulvar.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://expertin.blog.hu/api/trackback/id/tr9013963926

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása