Tim Burton különös hangulatú és látványvilágú filmjeivel az egyik legérdekesebb figura napjaink rendező-órásai között. A jól bevált receptet követve ezúttal is Johnny Deppre és Helena Bonham Carterre osztotta a főbb szerepeket Lewis Carroll klasszikusának adaptálásakor.
Gyermekkorunk egyik kötelező darabja az Alice Csodaországban. Mindenki ismeri a cserfes kislány kalandjait, aki egy beszélő, fehér nyulat üldözve olyan mesés világba keveredik, ahol egy falat sütitől óriások lehetünk és egy korty innivalótól törpeméretűvé válhatunk. E történetet matematikai alapokra építkezve az angol Lewis Carroll álmodta meg: 1865-ben jelent meg az Alice Csodaországban, majd 1871-ben az Alice Tükörországban. 1951-ben a legendás mesegyáros, Walt Disney egy rajzfilmbe összegyúrta a két Alice regényt – így klasszikussá és halhatatlanná vált Carroll álomvilága. Szintén a Walt Disney Pictures-szel közös Tim Burton produkció azonban csak a címében és a karaktereiben egyezik az eredeti mesével: a film a felnőtté válás küszöbén álló Alice-ről szól, aki visszatér gyermekkori álmai színhelyeire és ezúttal is érdekes kalandokba keveredik.
Az Alice Csodaországban tökéletesen passzol Tim Burton eddigi alkotásainak sorába: a rendező specialitása az olyan mesés történet, amelyet kissé sötét, ámde igen látványos környezetbe helyez és mindezt morbid – tipikusan Burton – humorral fűszerez. A rendező a Batman és a Batman visszatér filmekkel vált ismertté, de A majmok bolygója-remake, Ollókezű Edward, Az Álmosvölgy legendája, Nagy hal, Charlie és a csokigyár illetve a Sweeney Todd is az ő kezének munkája. Eddig négy alkotásában osztotta a főszerepet Johnny Deppre, feleségét, Helena Bonham Cartert pedig még több alkotásba meghívta – eme jó szokásán az Alice Csodaországban készítésekor sem változtatott.
A film elején megtudhatjuk Alice-t kiskora óta furcsa álmok gyötrik, amelyek eladósorba kerülésekor sem maradnak abba. Éppen a nagy napon, amikor egy nehéz emésztésű lord megkéri a kezét, észreveszi azt a bizonyos fehér nyulat és utánaered. Így kerül újra Alice Csodaországba: kiderül, hogy minden álma valóság volt, a fehér nyúltól, a beszélő macskán át a kék hernyóig mindenki létezik. Mi több, egy küldetése van: a jóslat szerint ő fogja megdönteni a zsarnok Szívkirálynő uralmát. Kalandjai során pedig a Kalapos, a Hőscincér, az órás nyúl, a nagycsaládos kutya és a Fehér Királynő is segítségére lesznek.
A címszereplő Alice-t a jóformán ismeretlen Mia Wasikowska formálja meg: megjelenésében emlékeztet a fiatal Gwyneth Paltrow-ra. Jó választásnak bizonyult a gyermeki világból kiszakadni próbáló fiatal felnőtt megformálására: egyúttal felfedezhető benne még a kislányos báj és már a kisasszonyos nőiesség is. Emellett a film tetőpontján zajló harcjelenetben még egy kis Szent Johanna utánérzést kapunk tőle, amikor karddal a kezében, tetőtől talpig páncélban megjelenik. Johnny Depp a Kalapos szerepében külsőleg teljesen új alakot ölt, viszont jellegzetes arcjátéka és mozgáskultúrája továbbra sem változik – mondhatni szerencsére. A Kalapos karaktere egy újabb nagyszerű alakítás Depp munkásságában: nincs benne semmi Jack Sparrow, Willy Wonka vagy bármi, amit korábbi emlékezetes szerepeiből emelne át. Helena Bonham Carter mindig meg tud lepni: az ötödik Harry Potter óta éltem abban a hitben, hogy ennél ördögibb már nem lehet – ám Vörös Királynőként még ezt is túl tudta szárnyalni. Rendkívül jól formálja meg a zsarnok uralkodót: amellett, hogy első látásra ijesztőnek és félelmetesnek hat, a felszín alatt mégis ott van az a groteszk Burton-humor, amikor felötlik a nézőben, hogyan bírta a színésznő a jelenetet nevetés nélkül leforgatni.
Az Alice Csodaországban a korszakalkotó Avatar talán első követője: több mint egy évig készültek a filmhez a 3D-s effektek. Akárcsak az Avatar, Burton filmje is IMAX 3D-s élmény: a látványvilág ezúttal is magáért beszél. A térhatású Csodaország szinte beszippantja a nézőt, az események részeseivé válunk, megfognánk a virágokat, behúzzuk a fejünket, amikor repül egy teáscsésze felénk. Másrészt Burton sosem használt ennyi számítógépes technikát figurái megalkotásához: a törpe és a hatalmas Alice, az óriás fejű Szívkirálynő, megnyúlt testű lovag és a beszélő állatokat még nem is említettük. Mindössze Johnny Depp és a Fehér Királynőt alakító Anne Hathaway alakja nem torzult semmilyen formában – bár a színésznő megjelenése hagy némi kívánni valót maga után: fekete szája és fehér haja kifejezetten rondává varázsolja az amúgy kedves arcú Hathaway-t.
Az Alice Csodaországban korhatáros lett, tizenkét éven aluli gyermekek csak nagykorú kíséretével nézhetik meg. Ám Tim Burton továbbra is nagyon ért a minden korosztályt lekötő filmek készítéséhez: a gyerekek félelmetesnek és mesésnek találják, a felnőttek pedig látványosnak és humorosnak. Egy bizonyos: mindenki jól fog szórakozni Csodaországban.
Alice Csodaországban (2010) – Alice in Wonderland
Forgalmazza: Fórum Hungary
A cikk eredeti megjelenése: 2010. 03. 12. www.nembulvar.hu
