A több száz éve óta uralkodó Romanov dinasztia tagjai uralmának és életének az 1917-es forradalom vetett véget. II. Miklóst, feleségét, fiát és négy lányát 1918. július 16-ról 17-re virradó éjszaka ölték meg a bolsevikok.

II. Miklós 1894-ben lépett az orosz trónra, s kezdetben elődeinek stílusában uralkodott. Csak a Japán elleni elveszített háború és a forradalmi zavargások után lehetett rábírni néhány engedményre, többek között a parlament létrehozására, az engedményeket azonban röviddel később nagymértékben visszavonta. A fenyegető forradalom hatására a cár 1917 márciusában lemondott, családjával együtt házi őrizetbe helyezték. Attól eltekintve, hogy minden lépésüket árgus szemekkel figyelték, semmiben nem szenvedtek hiányt.

1917. augusztus 14-én azonban Szibériába szállították tovább a Romanov házaspárt és öt gyermekét, majd néhány hónappal később Jekatyerinburgba. Jekatyerinburgban már nem palotaegyüttes, hanem egy kereskedőtől kisajátított kétemeletes ház várta az egykori cári családot, melyet a bolsevikok szigorúan őrizet alatt tartottak. Az itteni életkörülményeik már korántsem hasonlítottak az egykor megszokott fényűzéshez. Szobák csak a második emeleten voltak, így a család tagjai ott lettek elszállásolva az orvossal és a néhány szolgálóval egyetemben. A véget 1918. július 16-a éjszakája jelentette a Romanovok számára. Mivel a monarchisták nyomultak előre Jekatyerinburg felé, a cári család kiszabadításától rettegő bolsevikok a család kivégzése mellett döntöttek. II. Miklóst, feleségét, Alekszandrát, és az öt gyermeküket, Alekszejt, Olgát, Tatjanát, Anasztáziát, és Máriát július 16-ról 17-re virradóra a bolsevik kivégzőosztag meggyilkolta.

Jakov Jurovszkij, a foglyokat őrző osztag parancsnoka leparancsolta a családot a pincébe azzal az ürüggyel, hogy fényképet akarnak készíteni róluk. Itt felolvasták nekik a halálos ítéletüket, majd fénykép helyett sortüzet lőttek a családra, orvosukra és arra a néhány cselédre, akik hűségesen velük maradtak a fogságban is. A lövések után a puskapor füstje miatt kinyitották az ablakokat, de a négy lány közül három sikoltozva felült: a fűzőjükbe varrt családi ékszerekről visszapattantak a golyók. Mivel az ablakok nyitva voltak, a katonák nem mertek rájuk lőni, nehogy felverjék a várost, ezért őket puskatussal verték agyon. Holttestüket ezután egy teherautóra rakták, és egy város közeli bányához szállították. A meztelenre vetkőztetett tetemeket egy aknába dobták. A tettesek egy nappal később visszatértek az aknához, az összefagyott holttesteket először megpróbálták elégetni, ám az akna nem bizonyult elég jó rejtekhelynek, s később kénytelenek voltak más helyet keresni. Ott, Ganinya Jama közelében először Alekszej és Mária holttestét elégették, a többiekét a hajnal közeledtével egy mélyedésbe dobták, majd a tetemeket savval lelocsolták és elásták. A holttestek az 1991-es exhumálásig rejtve maradtak.

A mai napig szárnyra kapnak legendák azzal a bizonyos éjszakával kapcsolatban. Egyesek állítják, Anasztázia hercegnő, vagy a cárevics nem is haltak meg, valahogyan túlélték a borzalmakat. Amerikában, Kanadában, Angliában, Szibériában már több cári sarj is feltűnt, pillanatnyi szenzációt okozva. Mások úgy vélik, valójában nem is a cári család maradványait helyezték örök nyugalomra nagy pompával újratemetésük alkalmával, mert az igazi maradványok vasúti talpfák, vagy keresztút alatt fekszenek a mai napig az uráli erdőben.

Jekatyerinburgban a '90-es években öt csontvázat találtak, amikről feltételezték, hogy a cári család tagjaié. Viszont két test hiányzott, és ez számos találgatásnak adott okot. 2007 augusztusának közepén viszont megtalálták a maradék két test maradványait, így bizonyítva látszik, hogy azon az éjszakán mindenki meghalt. Az ortodox egyház és számos tudós, valamint az oroszok egy része azonban nem hiszik, hogy a meglelt csontok az utolsó cár családjáé.

1981-ben a külföldi orosz ortodox egyházak szent mártírokká nyilvánították II. Miklóst és Alekszandrát, gyermekeikkel együtt. 1998. július 17-én, nyolcvan évvel a cári család lemészárlása után a nekik tulajdonított csontokat újratemették a szentpétervári Szent Péter és Pál Székesegyházban. 2000-ben pedig az Orosz Ortodox Egyház szentté avatta az utolsó cári családot.

A cikk eredeti megjelenése: 2011. 07. 16. www.nembulvar.hu