Szakadó hó, jeges fuvallat, ám mégis vérvörös táj és egy omladozó kastély. Ha csak elképzeljük mindezt, már akkor átjár minket a rémület. Azonban ekkor még a kísértetjárta épületbe be sem léptünk, pedig a legrettenetesebb dolgok a falak mögött történnek Bíborhegyen.
A fantasztikus mese főhősnője Edith Cushing (Mia Wasikowska), egy amerikai iparmágnás lánya, aki több szempontból is csodabogárnak számít. Nem jár társasági eseményekre, hanem egy kíséretregényt ír, ráadásul halott anyjának szelleme kislánykora óta zaklatja, és minden alkalommal figyelmezteti: „Óvakodj a Bíborhegytől!” Már ez az alaphelyzet is éppen elég táptalajt ad valami vérfagyasztóhoz, ám az események akkor indulnak be igazán, amikor egy elbűvölő angol báró felbukkan a környéken. Az Edithnek első látásra szimpatikus Thomas Sharpe (Tom Hiddleston) Amerikában próbál szerencsét, hogy támogatókat toborozzon találmánya forradalmasításához. Ráadásul magával hozza titokzatos, vénkisasszony nővérét, Lucille-t (Jessica Chastain) aki már első ránézésre többnek tűnik egy aggódó testvérnél. Ám a szerelmes főhősnőt nem kerítik hatalmába baljós megérzések, így boldogan férjhez megy az ellenállhatatlan férfihez és követi a testvérpárt az angol ódon kastélyba. Ott aztán egyre több rejtéllyel szembesül Thomas-t és Lucille-t illetően, és elég hamar az lesz Edith legkisebb problémája, hogy a tető lyukas, a rézcsövek ijesztően kopognak, vérszínű víz folyik a csapból és az épület folyamatosan süllyed az alapját képező, ázott, vörös agyagba.
Guillermo del Toro bevallása szerint elsősorban egy kosztümös szerelmes filmet szeretett volna létrehozni, amelyet sötét árnyak vesznek körül. Tulajdonképpen a sztorit végig a két szenvedélyes nő, Edith és Lucille mozgatja, a középpontban pedig természetesen a sármos férfi áll, akit mindenki persze csak magának szeretne. Mia Wasikowska, Jessica Chastain és Tom Hiddleston megformálta karakterek furcsa filmbéli kapcsolatában végig izzik a feszültség, a néző mind a tíz körmét lerágja, mire minden letisztázódik és egyértelművé válik.
A film első harmadában a zsúfolt nagyvárosok érdekházasságokon alapuló társadalmi élete a hangsúlyos, majd a maradék játékidő egy háromfős kosztümös színdarabbá alakul. A Bíborhegy színpompás és véres újrahasznosítása A kékszakállú herceg várának, és az összes többi olyan történetnek, ahol egy elszánt nő halált megvető bátorsággal kideríti a férje sötét titkait. Továbbá megidézi olyan remekművek hangulatát (akár szó szerint is), mint Mary Shelley Frankensteinje, vagy Edgar Allen Poe alkotásai, a Drakula filmek, Jane Eyre, Üvöltő szelek, Szép remények, Alice Csodaországban, a Hókirálynő és még sok egyéb más is, ami a gótikus irodalomhoz köthető. És ha mindez még nem lenne elég, sokban emlékeztet Tim Burton kézjegyéhez fűződő alkotásokra is, illetve az egyik szereplő pontosan azt a borzongást testesíti meg, amit A Manderley-ház asszonyának házvezetőnője kapcsán érezhetünk.
A Faun labirintusának mexikói rendezője nem fukarkodott a díszletekkel, hiszen a látványvilág és az atmoszféra az első másodperctől az utolsóig lenyűgözi a nézőt, olyan, mint egy mozgóképbe oltott műalkotás, csodás zenei aláfestéssel. A címbéli helyszín bemutatásához ugyanis valóban felépítette egy ősi angol kúria díszleteit, ami annyira élethű lett a csupa nyikorgó lépcsőjével és hulló faleveleivel, hogy mostantól bérelt helye van a filmtörténelem ikonikus kísértetkastélyai között. Kifejezetten érdekes az a megoldás is, hogy a falat kaparászó, ajtókat csapkodó, hörögve gomolygó, véres kísértetek itt nem gyilkolni akarnak, hanem inkább megvédelmezni főhősnőnket. Azonban Bíborhegyen az igazi horrort az emberek jelentik: a nővér szerepében látható Jessica Chastain annyira hátborzongatóan jól játszik, hogy már egy-egy szemrebbenésével is sokkal inkább ráhozza a frászt a nézőre, mint bármelyik hirtelen előbukkanó szellem.
A Bíborhegy legnagyobb erénye az atmoszféra, a látvány, a megvalósítás és a kimagasló színészi játék. Maga a történet nagy vonalakban kiszámítható, legfeljebb bizonyos részletek okozhatnak meglepetést. Viszont mindez talán megbocsátható, mert ritkán látni ilyen alkotást, ami képes ennyire magával ragadni a nézőt és kiszakítani a hétköznapok sodrából két teljes órára. Aki szereti az ijesztő filmeket és a nagyszabású szerelmi történeteket, akkor két legyet üt egy csapásra ezzel a filmmel. A rendező mindent megtett, hogy egy rendkívül emlékezetes románcot vigyen vászon csodás színészek tolmácsolásában és egyben minden vérrel kapcsolatos rémálmát is beleszője: ki ne borzongana bele már csak annak a gondolatába is, amikor a hófödte pusztaságban hirtelen mintha lélegezni kezdene a föld, és vérvörössé válik?
Bíborhegy (Crimson Peak)
amerikai horror, 119 perc, 2015 (18)
Rendező: Guillermo Del Toro
Főszereplők: Mia Wasikowska, Tom Hiddleston, Jessica Chastain, Charlie Hunnam
