Kétség kívül 2016 egyik legjobban várt filmje a Lány a vonaton volt. Könyv formájában elképesztő sikereket ért el, így mindenki arra számított, hogy ebből egy eszméletlenül jó film készül. Vagy mégsem.
2014 egyik legemlékezetesebb mozija a Holtodiglan volt, amely újra divatba hozta a hátborzongató krimiket, hiszen vérfagyasztó módon és rendkívül hitelesen mutatta meg, hogy mennyire nem ismerjük azt, aki a legközelebb áll hozzánk. Valószínűleg valamelyik hollywoodi producer ettől a remek ötlettől vezérelve felbuzdult, hogy kellene még olyan történetet nyomatni a nézőknek, ahol eltűnik egy szőke nő, és nem tudni, hogy áldozatról vagy tettesről van szó. Ugyanis a Lány a vonaton főhőse, Rachel is csupán egy tanú, (vagy ha úgy tetszik, kukkoló), aki csak egy ponton túl lesz valóban főszereplője saját filmjének.
Paula Hawkins bestsellere nagyjából 11 millió eladott példány fölött jár már világszerte, és hollywoodi mércével mérve is rekordsebességgel készült belőle a mozgóképes verzió. A regény 2015. februárjában jelent meg, márciusban a DreamWorks megvette a jogokat, májusban már a rendezőt is megtalálták, és 2016. október elején a film castinggal, forgatással, vágással és utómunkával együtt a mozikba került. Gyorsan ledarálták tehát az egészet, és ez sajnos meg is látszik rajta.
Kicsit elfogultan azzal kezdeném, hogy nekem már a könyv sem tetszett – mivel nem találtam benne egyediséget, a karakterek sem tűntek érdekesnek, vagy különösebben rokonszenvesnek és kicsit irritált is, hogy mire fel ez a nagy felhajtás körülötte. Mindennek ellenére mégis adtam egy esélyt a mozinak, hátha jó lesz. A Lány a vonatonnal kapcsolatban azért elfogultság nélkül kijelenthető, hogy maga a sztori beszippantja a fogyasztóját, két nap alatt kiolvasható a könyv, ám sok meglepetést nem tartogat. Valószínűleg a mozifilm rendezőjének is lehettek kétségei, ugyanis a helyszínt Londonból kapásból áttette New Yorkba – ezzel a húzással pedig el is vette a regény azon kicsi egyéniségét, ami legalább volt neki.
Ami még értékelhető volt a könyvben, az Rachel karakterének alapos ábrázolása. Az írónő a többi szereplőt egészen elhanyagolta, viszont ezzel a 34 éves alkoholista, depressziós nővel igen behatóan foglalkozott. Mondhatnám azt is, hogy napjainkban is tabunak számít, hogy fiatal nőknek komoly problémáik legyenek az italozással, de a Lány a vonaton igenis ráerősített erre, hogy létező jelenségről van szó, nők lába alól is kicsúszhat ennyire a talaj. Ráadásul a könyvben nagyon hitelesen mutatta be Rachelt, aki nem túl szép, püffedt arcú, és súlyproblémákkal is küzd. Nos, őt játssza Emily Blunt, aki pályafutása során nem egyszer mutatkozott meg modellként és legelcsúfítottabb verziójában is szépnek tűnik. Mentségére legyen mondva, hogy a színésznő alakításával kapcsolatban nincsen probléma, az apró rezdülésektől kezdve számtalan részlet a helyén van - a fizikai adottságokon kívül. Viszont gyakorlatilag az egész film arra épül, hogy nem látunk mást, mint Rachel könny áztatta szemeit, bágyadt vonásait és imbolygását – ami elég hamar igen unalmassá válik.
És persze a forgatókönyvvel voltak a legkomolyabb gondok. A Lány a vonaton története lassan ér oda, ahová tart. Három nőt kell megismernünk, több idősíkkal is játszadozik a rendező. Sokáig szinte csak arcokat látunk, mert mindenkit közeliben mutatnak, ami rendkívül idegesítő, nem segíti a helyzetek megértését. A cselekményt is időszakokra bontva, visszafelé ismerjük meg, ami ugyancsak akadályozza az eligazodást. Túl sejtelmesen, túl lírain vezeti fel őket, üresen csengő mondatokat ad a szájukba, és a legegyszerűbb eszközökkel él, amivel egy tanácstalan rendező csak élhet, ha komoly érzelmeket akar ábrázolni. Ez el is viszi a film lendületét.
Összegezve a korábbiakat, amitől valóban felejthető a Lány a vonaton, az a halovány krimi-szál és a gyenge rendezés. Az eredeti regényben a nyomozás dominált, itt azonban egy idő után mintha megfeledkeztek róla, mintha senki sem kereste volna az eltűnt nőt és rendőrség munkája abban merült ki, hogy Rachelt gyanusítgatják. Nem is tudom, hogy egyáltalán láttam-e már olyan filmet, amit ennyire felkaptak, és ennyire jelentéktelen lett volna a végeredmény. Ha olyan művet szeretnénk megnézni egy unalmas esténken, amitől nem váruk semmi maradandót, akkor féltetlenül a Lány a vonatonra essen a választásunk. Nem biztos, hogy érdemes megnézni, de talán mégsem érdemes kihagyni.
Lány a vonaton (Girl on the Train)
amerikai thriller, 112 perc, 2016 (16)
Főszereplők: Emily Blunt, Haley Bennett, Justin Theroux, Luke Evans
Rendező: Tate Taylor
Forgalmazó: Freeman Film
A cikk eredeti megjelenése: 2017. 01. 04
