Ritkán fut bele az ember annyira összetett filmbe, mint amilyen Max Joseph első rendezése. Nemcsak egyszerű alkotás egy feltörekvő DJ-ről és a klubvilág sajátosságairól, hanem benne van a mai huszonévesek útkeresésének problémaköre, szerelem, hűtlenség, barátság, alkohol és drog – és mindez másfél órába sűrítve.
A Miénk a világ a 21. századi, MTV-n felnövő generációról szól – ami nem meglepetés, hiszen a film írója és rendezője az MTV műsorvezetőjeként tevékenykedett hosszú évekig. Az egész alkotásból árad ez az „MTV-hangulat”, hiszen főhősünk, Cole (Zac Efron) egy feltörekvő DJ srác, aki a haverjaival együtt szeretne kitörni a szürke hétköznapokból és befutni. Álmaik megvalósításához rögös út vezet, hiszen kénytelenek egy ingatlanirodában munkát vállalni, és egész nap a telefonon lógva dolgozni. Cole egyik este a klubban összefut egy híres és gazdag DJ-vel, illetve az álomszép barátnőjét is megismeri. Így nemcsak mecénását találja meg, hanem a szerelem is utoléri. Maga ez a szituáció is kellemetlen, ráadásként barátait is hanyagolni kezdi, akik eltünedeznek mellőle és lassan egy maga marad a világ nagy problémáival szemben.
Tehát, a Miénk a világ sokkal inkább az útkeresésről szól, mintsem a felhőtlen bulizásról és partizásról. Rendkívül találó a magyar cím, hiszen a főhősünk és barátai éppen azt a korszakukat élik, amikor szerintük bármit elérhetnek, bármire képesek, életcéljuk, hogy kitörjenek a külváros szürkeségéből – aztán szembesülnek azzal, hogy az élet mégsem olyan egyszerű, mint elképzelték. A film központi üzenete valami olyasmi, hogy sose akarj más lenni, mint ami vagy, maradj egyedi, ne add el a lelked pénzért cserébe és kitartással, szorgalommal beteljesítheted az álmaidat. Valószínűleg a rendező mindent bele akart zsúfolni egyetlen filmbe, ami a szívét nyomta és ennek az lett az eredménye, hogy mindenbe csak belekapott, a felszínét súrolta a problémáknak – a mélységükig nem jutott el.
A film stílusa is rendkívül csapongó. Amikor Cole-t bevezetik egy zártkörű, elit partiba és egyúttal a kemény drogok világába, akkor olyan víziót láthatunk a szer hatását szemléltetve, mintha mindenki egy óriási festménnyé válna és képregényszerű animációs jelleget ölt minden egy csapásra. A megvalósítás érdekes és látványos – de abszolút értelmezhetetlen mind a mű addigi jellegét tekintve, meg úgy általánosságban is, mint drogos látomás. Másrészről a Miénk a világ könnyed, bulizós életformájú srácok mindennapjainknak bemutatásával indul, majd egy huszáros vágással hirtelen előkerül egy drámai szál, ami teljesen más irányba tereli az alaphangulatot is, mintha egy új mű kezdődne innentől. Itt derül ki, hogy mennyire szegények ezek a srácok, a húszas éveik derekán még a szüleikkel élnek, ők támogatják őket a mindennapokban és Hollywood árnyéka is folyamatosan rávetül a völgy lakóira, akik gyerekkoruk óta csak álmodozni tudnak a nagymenőségről.
Számomra meglepő volt, hogy a Miénk a világ 18-as karikát kapott. A 16-os korhatár is bőven megállta volna a helyet, hiszen maximum káromkodás, drogok és egy kis meztelenkedés látható benne, komolyabban felkavaró dolog nem. Összességében kellemes szórakozást nyújt a film, kellően energikus és a komoly önmegvalósító gondolatok mellett azért néha nevetni is lehet rajta. Habár azt hozzátenném, hogy az egyik viccesnek szánt megjegyzés kicsit szíven ütött: a külvárosi (max. érettségivel rendelkező főhős) azzal poénkodik, hogy mivel nincsen diplomája, lövése sincs arról, hogy mit jelent az a szó, hogy „affinitás”. Még jó, hogy ott volt az egyetemet egy év után otthagyó szerelme, aki gyorsan a segítségére sietett és megállapította, hogy valószínűleg francia eredetű kifejezés lehet, de többet ő sem tud róla mondani.
Az egész mű azt sulykolja a nézők felé, hogy elég egyetlen szuperprodukció, és ennek révén a siker egyből az ölünkbe hullik. A rendezőnek is ez lebeghetett a szemei előtt, hiszen első filmesként nagyon sok mindent megpróbált beletenni a művébe. A végeredmény viszont sajnos kicsit felszínesre sikerült, a kevesebb néha több. Amennyiben állást foglalt volna amellett, hogy fajsúlyos drámát vagy bulifilmet akar csinálni a lemezlovasokról, akkor sokkal jobb lett volna a végeredmény. Mindenesetre egyszer mindenképpen megéri megnézni a filmet, mivel érdekesek a benne elhangozó DJ szakmai ismeretek, a zenéje átlagon felüli és a tartalmát illetően aktuális problémákat feszeget, elgondolkodtató – Zac Efron pedig végleg kinőtt a tinisztár imidzsből, a látványvilágot tekintve ő sem utolsó szempont.
Miénk a világ (We Are Your Friends)
amerikai zenés film, 93 perc, 2015 (18)
Rendező: Max Joseph
Főszereplők: Zac Efron, Wes Bentley
Forgalmazó: Freeman Film
A cikk eredeti megjelenése: 2015. 10. 22. www.nembulvar.hu
