Kultúra minden mennyiségben

KultúrSokk

KultúrSokk

Nagy szemek

2018. május 27. - Péntek Tünde

A „furcsa” filmjei révén közismert Tim Burton két év kihagyás után jelentkezett legújabb alkotásával. A Nagy szemekkel igazi meglepetést okozott, mivel régóta bevált receptjét jócskán módosította: új színészek, új színek és semmi sötétség. A felszín alatt azonban jóval több bújik meg, mint azt elsőre gondolnánk.

Ha a legjobb kortárs rendezőkről készítenénk egy összefoglalást, akkor Tim Burton semmiképpen sem maradhatna ki belőle. A nyolcvanas évektől kezdve készít filmeket, amelyek már a kezdetektől magukon viselik a rendező kézjegyét. Nem sok olyan rendező akad, aki a legkülönbözőbb témákat is ennyire a saját szájízére tudja formálni. Hogyan is néz ki egy tipikus Tim Burton mű? Mint maga a rendező is, a főszereplő rendelkezik valamilyen furcsa tulajdonsággal és a film végére kiderül, hogy semmiben sem különbözik a „normálisnak” tűnő emberektől, sőt… A műveiben gyakran szerepeltet mesésen horrorisztikus elemeket  - amelyek egyaránt képesek megragadni egy kisgyermek vagy egy felnőtt fantáziáját is. Másrészt sajátos morbid humor jellemzi filmjeit, amely révén akár egy vérfürdő is rendkívül viccesnek hathat (aki nem hiszi, nézze meg a Sweeney Todd – A Fleet Street démoni borbélyát). Burton legismertebb alkotásai közé tartozik az Ed Wood, Ollókezű Edward, Az Álmosvölgy legendája, Nagy hal, Charlie és a csokigyár és Alice Csodaországban.

n3_3.jpg

Burton előző műve, az Éjsötét árnyék az aktuális divathullámhoz illeszkedően egy úgymond vámpíros film volt – amely a bevételeket tekintve nem aratott túlzott sikereket. Mi több, az utóbbi 6-7 évben sem tudta átlépni saját árnyékát, így egyértelműen szükség volt a változtatásra. Burton első körben lecserélte bevált szereplőgárdáját: Johnny Deppet és Helena Bonham Cartert. Másrészt, a sötét árnyalatok helyett a napfényes Kaliforniába helyezte a történetet – ami ráadásul nem is mese, hanem megtörtént eseményeket dolgoz fel: a főszerepben egy majdnem normális festőházaspárt láthatunk.

„Az ötvenes években nagyszerű volt élni, ha férfi volt az ember” – ezzel a felütéssel indít a Nagy szemek. A minden Burton-filmben főszerepet kapó furcsaság itt abban mutatkozott meg, hogy főhősnőnk ebben a férfias világban gondolt egyet, elhagyta kegyetlen férjét és kislányával együtt San Francisco költözött. Ezenfelül Margaret furcsán nagy szemű gyermekek rajzolásával próbált pénzt keresni. Bizarr képeire felfigyelt a tehetségtelen művész, ám annál nagyobb PR-zseni Walter Keane, aki nemcsak feleségül vette a hölgyet, hanem elkezdte árulni a képeit is. Egy véletlen folytán a férfi önmagát nevezte meg a képek alkotójának – és innentől már nincsen visszaút a hazugságok hálójában. A nézőt igen hamar beszippantja a film retró-hangulata, a színek gazdagsága és azok a nagy szemű gyerek festmények…

n2_5.jpg

Andy Warhol mondta egyszer a Keane képekről, hogy „nem lehetnek annyira rosszak, ha milliónyi embernek tetszenek”. Burton több filmjében is felmerült már burkoltan az a gondolat, amit most nyíltan is felkínál a kritikusnak: a sok embernek tetsző alkotás vajon giccsnek számít-e? A Nagy szemek konklúziója szerint az alkotó nem tehet arról, hogy művei tömegtermékké válnak (az a marketingesek sara). A művész a saját örömére festeget (netán filmeket gyárt, mint Burton) és őt nem befolyásolja a nagy pénz lehetősége, sőt a kritikusok véleménye sem. Burton 1994-ben készült Ed Wood című életrajzi filmjére is emlékeztet a mostani: annak főszereplője egy művészkörökben lenézett, futószalagon ontott gagyi horrorok gyártásával foglalkozó rendező volt, aki műveire természetesen művészetként tekintett.

A Nagy szemek abban viszont eltér a korábbi Burton-filmektől, hogy sokkal nagyobb jelentőséget kap maga a történet és a színészi játék. A forgatókönyvírók nagyszerűen eltalálták, hogy mi a lényeg a valóság bemutatásából, milyen arányban legyen benne dráma és komédia . A főszerepekben napjaink legjobbjait láthatjuk: a bánatosan néző, ámde akaratos feleség szerepében a többször is Oscarra jelölt Amy Adams-et és a nagyszájú, kissé pszichopata férj alakítását a kétszeres Oscar-díjas Christoph Waltz-tól. Igazi jutalomjáték ez mindkettejük számára, mindketten azt hozzák, amihez igazán értenek. Mi több, a nézőknek is öröm nézni őket, annyira brillíroznak ebben a filmben.

n4_3.jpg

Összességében elmondható, hogy a Nagy szemek nem a legjobb Tim Burton film, láttunk már ennél egyedibb, mozgalmasabb és fordulatosabb filmet tőle. Viszont reméljük, hogy a jövőben sem tér le erről az útról, még mesteribben szövi egybe a látványt a történettel, a mesét a valósággal. A Nagy szemek 106 perces játékidejében helyet kap a feleség útkeresésének bemutatása, a művészi kiteljesedésének folyamata, anya-lánya kapcsolat ábrázolása, szerelem és viszály, siker és annak árnyoldala – viszont mindezek egybezsúfolásának ellenére is kedves, kellemes és túlzásoktól mentes alkotást kapunk.  Ráadásul biztosan emlékezetünkbe vésődnek azok a nagy szemű gyerekek – és talán új formát ölt képzeletünkben az az örökérvényű igazság, hogy „a szem a lélek tükre.”

 

Nagy szemek (Big Eyes)

amerikai életrajzi dráma, 105 perc, 2014 (12)

Rendező: Tim Burton

Főszereplők: Amy Adams, Christoph Waltz

A cikk eredeti megjelenése

A bejegyzés trackback címe:

https://expertin.blog.hu/api/trackback/id/tr6014005988

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása