Hazánk legjelentékenyebb Afrika kutatója, Teleki Sámuel 96 éve hunyt el. Felfedező útjainak eredményeit az egész világ ismeri.
Teleki Sámuel Sáromberkén született 1845. november 1-jén. A neves erdélyi Teleki család református ágának leszármazottja. Elődei közül számos jelentős tudós és államférfi tette megbecsülté a család nevét. A göttingeni és a berlini egyetemen állam- és gazdaságtudományt, mellette ásványtant, geológiát és földrajzot tanult. 1881-től országgyűlési képviselő volt.
A politikai pályán ismerkedett meg Rudolf trónörökössel a Magyar Földrajz Tudományok Társaság elnökével, és annak feleségével, Stefánia hercegnővel, II. Lipót belga király leányával, a társaság fővédnökével. 1886-ban Rudolfék ösztönözték arra, hogy tervezett afrikai szafarija helyett inkább szervezzen expedíciót Baringo tótól északra elterülő vidékre, túl azokon a területeken, amelyeket Joseph Thomson (1858–1895) skót utazó feltérképezett. Célja, hogy megtalálja a sivatagi tavat, amelynek létezését helyi legendák sugallták, melyek szerint a sivatagban tenger van, amely körül óriások törzsei élnek, szigete pedig szörnyetegek és kísértetek otthona.
Teleki gróf és útitársa, Ludwig von Höhnel osztrák tengerészhadnagy, 1887 februárjában hagyták el a tanzániai Panganit 400 teherhordóval, a Ruvu folyót követve. Ők lettek az első európai utazók, akik feltérképezték a Nagy Hasadékvölgy egy jelentős szakaszát. Teleki elsőként érte el a Kilimandzsáró hegy 5310 méter magasan húzódó hóvonalát, az első felfedező volt, aki a Kenya hegyre lépett. Ez utóbbi hegyen 4300 métert haladt felfelé és ezután északra fordult, hogy felmérjen egy folyórendszert. A folyókat követve jutott el 1888. március 5-én az először Jáde tengerként említett tóhoz, amelyet Teleki a trónörökösről később Rudolf-tónak nevezett el. 1975-ben átkeresztelték, a turkana törzsről elnevezve, amely a partjain él. Az expedíció felfedezett egy kisebb tavat is, amelyet Stefánia-tónak nevezett el. (Mai neve Chew Bair, Etiópia déli részében.) Hazafelé menet 1888 októberében Mombasa mellett elérték a kelet-afrikai partvidéket, Dél-Kenyában Teleki a Turkwel kiszáradt folyó völgyében felfedezett egy aktív vulkánt, melyet Höhnel Telekiről Teleki-vulkánnak nevezett el.
Az utazók megfigyeléseket végeztek a feltárt területek klímájáról, állat- és növényvilágáról is. Teleki nagy állat- és növénygyűjteménnyel tért haza. A Kenya hegyen élő egyik óriás Lobelia fajt a grófról Lobelia telekii névre keresztelték. Növények és állatok mellett több mint 400 néprajzi tárgyat is gyűjtött, a legtöbbet a maszáj és kikuju törzsektől. Túlélve a bennszülöttek számos támadását és az éhezést, az utazók végül gazdag gyűjtéssel tértek haza és megalapozták a Néprajzi Múzeum Kelet-Afrika gyűjteményét. Számos fotót is hoztak magukkal, ezek a Kolozsvári Állami Levéltárban vannak, nagy részüket még azóta sem publikálták.
Teleki 1893-ban Indiában, Jáván és Szumátrán, 1895-ben ismét Kelet-Afrikában járt. Megpróbálta megmászni a Kilimadzsárót, de a csúcsig nem jutott fel. Igen sok fényképet készített, ami akkoriban még különleges tevékenységnek számított. Afrikai kutatóútjának történetét Höhnel írta meg, Teleki pedig 1886 és 1895 között készítette el a Kelet-afrikai napló című művét. Teleki Sámuel hosszú betegség után Budapesten halt meg 1916. március 10-én.
A cikk eredeti megjelenése: 2010. 03. 07. www.nembulvar.hu
