Látványos effektek, lenyűgöző képsorok, magával ragadó történet és megható színészi alakítások – sablonosnak hathat ez az összegzés, azonban mégis helytálló. A Csillagok között az idei év legmerészebb vállalkozása, amely minden eddig elképzelésünket felülmúlja.
Valójában, mit is várhatnánk annak a rendezőnek a legújabb filmjétől, kinek nevéhez olyan nagyszerű alkotások fűződnek, mint A tökéletes trükk, Eredet vagy a legutóbbi Batman-trilógia? Christopher Nolan eddigi életműve Steven Spielbergéhez hasonlítható: olyan kasszasikereket gyárt, amelyek a rendkívüli látvány, újszerű utópisztikus elképzelések mellett morális dilemmákat is feszegetnek és sikeresen megmozgatják a nézők agytekervényeit. Nolan minden kétséget kizáróan Hollywood egyik legizgalmasabb rendezője, akit mindössze az a vád ért eddig, hogy hűvösen angolosra sikerednek a filmjei és hiányoznak belőlük az érzelmek. Viszont mindez már a múlté, a Csillagok között a szeretet erejéről szól, és olyan tipikusan nolani elemeket fedezhetünk fel benne, mint a varázslat, a legendák és az álmok – mindezeket pedig a racionalitás és a tudomány szintjére lebontva kapjuk meg.
A film egy olyan jövőbeli világot mutat be, ahol az embereknek azt tanítják, hogy a Holdra szállás mindössze amerikai propaganda volt a hidegháború idején és sokkal inkább saját lakóhelyükkel kell foglalkozni, nem a csillagok közé vágyakozni. Azonban a Föld már annyira haldoklik, hogy egy emberöltőn belül az egész emberiséget elpusztíthatja. A NASA tudósainak megmaradt csoportja titokban új galaxisok felfedezésén munkálkodik és főhősünket, egy kétgyermekes apukát, aki egykor űrhajózással foglalkozott, megbízzák, hogy vegyen részt egy titkos küldetésen, amelyről nem biztos, hogy valaha hazatérhet. Cooper csak azért vállalja el a megbízatást, mert szeretné családja jövőjét biztosítani egy élhető bolygón és megígéri kislányának, hogy még találkozni fognak.
Első olvasásra se higgyük azt, hogy a Csillagok között azoknak a filmeknek a táborát erősíti, amelyekben az amerikai főhős megmenti a világot. Habár, kétség kívül heroikus maga a történet, de alapjában véve ez az alkotás az emberi természetről, annak erejéről, az esendőségről, az egyedi döntések nehézségeiről, a személyes érintettség befolyásáról, a magányosságról és a kiszolgáltatottságról szól és az apa-lány kapcsolat ábrázolásának rendkívül megható példáját mutatja be. Ilyet ezelőtt egyetlen Nolan műben sem láthattunk, hogy az összes szereplőnél eljön az a pont, amikor elcsuklik a hangjuk és kibuggyannak a könnyeik – és velük együtt a nézőt is magával ragadják ezek a pillanatok, mivel a lehető legtermészetesebb és legpuritánabb formában tálalják őket. A Csillagok között ízlésessége nagyszerű példája annak, mi is a különbség az érzelmes és érzelgős kifejezések között.
Emellett a tudomány is fontos szerepet kap, már a történet legelejétől beszélgetnek féreglyukakról, szingularitásról, fekete lyukakról, tér-idő kontinuumról az emberiség jövője kapcsán, illetve az ötödik dimenzió fogalma is felbukkan a sztori egy pontján. Ráadásul komoly morális dilemmát okoz, hogy az egyedeket vagy magát az emberi fajt mentsék-e meg. A szereplők szájából többször elhangzik a film mottója, egy Dylan Thomas vers részlete: „Csöndben ne lépj az éjszakába át,/Szikrázzon vén korod, ha hull a nap./Dúlj-fúlj, ha megszakad a napvilág.” A borús jövő képzete szinte minden napjainkban készült sci-fiben megjelenik. Igaz, hogy a Csillagok között is a Föld pusztulásának képét vizionálja, de az az újdonság benne, hogy hitet és reményt ad az embereknek, miszerint mégsem jön el a világvége.
A filmben igazi sztárparádét láthatunk és a stáblistát végigfutva elképzelhető, hogy a casting beugrója legalább egy akadémiai jelölés volt. A főszerepet a friss Oscar-díjas Matthew McConaughey játssza, aki ismét bizonyítja, hogy miért is nevezik őt mostanában korosztálya legjobb színészének. További mellékszerepekben látható a szintén Oscar-díjas Anne Hathaway, Michael Caine és Matt Damon, illetve a többszörösen jelölt Jessica Chastain és Casey Affleck. Szinte mindegyikük szerepelt már korábban Nolan filmekben, amely érződik is magabiztos alakításaikon.
A Csillagok között egy ambiciózus alkotás, amely sokat akar markolni és majdnem sikerül is neki mindent megtartani. Egyetlen hibája, hogy kicsit kusza, éppen amiatt, hogy legalább annyira érzelmes film, mint amennyire gondolatébresztő. A közel három órányi játékidő igazán sűrűnek és tömörnek hat, mindazonáltal magával ragad, beszippant és kíváncsivá tesz, így érdemes többször megnézni. Sok egymásba szövődő idősíkot láthatunk egyszerre és sok karaktert megismerhetünk, viszont nem mindegyiket sikerült mélységeiben is bemutatni – ez pedig hiányosság egy olyan mű esetében, amely az emberi természetről, az élni akarásról és a szeretetről szól. Mindemellett méltán sorolhatjuk a legnagyobb filmek közé és biztosan sokáig emlékezni fogunk a következő gyönyörű idézetre: „A szeretet az egyetlen erő, ami időn és téren átível.”
Csillagok között (Interstellar)
amerikai-angol sci-fi, 169 perc, 2014 (12)
Rendező: Christopher Nolan
Főszereplők: Matthew McConaughey, Anne Hathaway, Michael Caine, Jessica Chastian, Matt Damon, Casey Affleck
