Kultúra minden mennyiségben

KultúrSokk

KultúrSokk

A dzsungel könyve

2018. május 30. - Péntek Tünde

Visszatérés a dzsungelbe

Rudyard Kipling 15 történetből álló klasszikus könyvéből már több feldolgozás is született. Az 1967-es nagysikerű rajzfilmen generációk nevelkedtek fel, valószínűleg sokan egy életre megjegyeztük Balu bölcsességét azzal kapcsolatban, hogy „amíg van egy-két jó falat…” Ezek után nem véletlen, ha sokan szkeptikusan állnak hozzá egy 2016-os, élőszereplős filmhez, hogy miért is van szükség Maugli történetének újrameséléséhez. Ám a látszat néha csal!

A Disney álomgyárnál mostanában az a tendencia, hogy előveszik az összes nagysikerű, régi rajzfilmjüket, hogy élőszereplős kasszasikereket kreáljanak belőlük. Minden a 2010-es Alice Csodaországban-nal kezdődött (melynek folytatása e hónapban debütál), aztán jött Hófehérke (Hófehér és a Vadász, illetve A Vadász és a Jégkirálynő), majd Demóna (Csipkerózsika), és Hamupipőke, most pedig A dzsungel könyve. Jövőre érkezik A szépség és a szörnyeteg, utána a Mulan és a Dumbo is megelevenedik a széles vásznon. Mindezzel nincs semmi gond, hiszen a történeteket ismerjük, és a technikai fejlődés csodákra képes. Mindazonáltal egyedül a Kenneth Branagh által rendezett Hamupipőkére mondhatjuk azt, hogy kellő alázattal nyúlt az eredeti műhöz, és sikerült megőriznie annak szellemiségét. Így nyilván némi félsszel ülünk be a soron következő Disney-filmre.

jungle2.jpeg

Mit tartogat számunkra a mostani Maugli film? Jelen feldolgozás szerint egy elárvult kisfiú a dzsungel mélyén nevelkedik szimbiózisban az állatvilággal. Ám egy emberek által megsebzett tigris vadászni kezd rá, amikor hírét veszi a farkas-család legfurcsább tagjának. Így Mauglinak muszáj visszatérnie az emberek falvába, saját fajtája közé – amihez a legkevésbé sincsen kedve. Nem mondunk újat azzal, hogy A dzsungel könyve egy gyönyörű mese a felnövésről, barátságról, bajtársiasságról, szeretetről, kitartásról, az egyetemes emberi értékekről. Ez az adaptáció sem torzít mindezen, hanem kiegészíti: Maugli eszközhasználata révén megmutatja, hogy az ember mitől emelkedik ki az állatvilágból – és az ellenkezőjét is Sir Kán történeté megismerve: mivel annak is szemtanúi lehetünk, hogy az ember kegyetlenségének néha nincsen határa, a védtelenekkel szemben képes a leggaládabb eszközöket bevetni saját célja érdekében.  Ha jobban belegondolunk, ez a sztori beszélő állatok köntösében megmutatja mindazt, ami körülöttünk zajlik a világban. Azonban a mese most kicsit másként fejeződik be, mint 50 évvel ezelőtt, felcsillantja a békés együttélés lehetőségének utópiáját.

jungle3.jpg

A 2016-os adaptáció az eredeti Disney mesére épül, kiegészítve a történetet hol Kipling alapján, hol egyéb ötlettől vezérelve – de végig tiszteletteljesen viszonyulva az alapanyaghoz. A kedvelt régi dalok is felcsendülnek (a Hajnali őrjáratot kivéve), azonban mégsem tűnik egy tingli-tangli zenés filmnek, amelyben az állatok nemcsak beszélnek, hanem énekelnek is. Mindegyik népszerű szereplő visszatér, ám árnyaltabb karaktereket láthatunk, a legmeghökkentőbb változáson talán az elefántok estek át. Lényegében egy abszolút látványos, izgalmas, helyenként vidám, helyenként sötét, kicsit ijesztő, ámde megható, érzelgősségtől és bárgyúságtól mentes feldolgozást kaptunk a Disney álomgyártól.

13_1.jpg

Ez a mű akár egy technológiai mérföldkőként is bevonulhat a filmtörténetbe az Avatar nyomdokain járva. A számítógéppel kreált élővilág tekintetében fontos állomás volt például a legutóbbi A majmok bolygója, amiben motion capture technikával hoztak létre élethű majomszereplőket, majd a Pi életében javarészt Richard Parker, a tigris került az effektes kollégák fókuszpontjába, felejthetetlen képsorokat megelevenítve. Ehhez képest a mostani Maugli történetben a tigris csak egy a megannyi állat közül: az apró termetű cickányoktól a gigantikus elefántokig terjed a digitális állatsereglet, akik élethűen mozognak, ugranak, beszélnek, játszanak vagy harcolnak.

12_1.jpg

Számokban kifejezve, A dzsungel könyve 175 millió dolláros költségvetésből készült, 90 százalékban számítógépes effekt az egész ’film’ (egyetlen élő szereplő a Mauglit játszó kisfiú), animációval több, mint 70 féle állatfajt, 100 millió levelet, élethű talajt, vizet és tüzet alkottak meg. A 3D-s verzió kifejezetten művészi, nagyon szépen kiemeli az állatokat, kihasználja a tér nyújtotta lehetőségeket, gyakorlatilag már csak a páratartalom megemelkedése hiányzik ahhoz, hogy ne az őserdőben érezzük magunkat, minden más adott hozzá. Nyilván az is fontos kérdés, hogy mennyire tűnnek hitelesnek a beszélő állatok: a válasz egyértelmű – egyáltalán nem, ám szögezzük le, hogy a valóságban sem tudnak beszélni. A legfurcsább viszont az az egészben, hogy annyira döbbenetesen élőnek hatnak, hogy hamar elfelejtjük azt, hogy teljesen természetellenes egyrészt az, hogy szavakkal is kifejezik magukat, másrészt a legtöbb esetben valójában még környezet- idegenek is (például Balu leginkább egy grizzly-re emlékeztet, amik nem igazán élnek ázsiai dzsungelekben). Sok kritika érte Lajcsit, aki ezúttal nem is orángután, hanem egy Gigantopithecus: olyan óriási, már kihalt majomfaj, amit Indiában hasonló legendák öveznek, mint a Himalájában a jetit. És az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy valójában orángutánok sem élnek Indiában – így egy valóságot megközelítő ábrázolású ázsiai emberszabású is nagyjából annyira irreális lenne ott az őserdőben, mint a Gigantopithecus.

jungle1.jpg

A dzsungel könyve igazán univerzális film, méghozzá abból a fajtából, amiért tényleg érdemes moziba menni kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Összességében elég ambivalens, hogy egy olyan alkotást ajánlunk megtekintésre, amelyben gigászi effektek láthatók, ám mindössze egyetlen hús-vér ember színészkedik benne – a minőségi filmekért rajongó közönség számára igazán szomorúnak tűnik ez a tendencia, hogy egyre kevesebb valós dolgot láthatunk a vásznon, a színészeket tehetséges számítógépes szakemberek munkájával kiváltva. De ne igyunk előre a medve bőrére, hanem dúdoljuk csak el újra, hogy „amíg van, egy-két jó falat, s egy jó falat az csak akad, se bú, se baj nem számít, rá se ránts!”

 

A dzsungel könyve (The Jungle Book)

amerikai kalandfilm, 105 perc, 2016 (6)

Főszereplő: Neel Sethi

Rendező: Jon Favreau

A cikk eredeti megjelenése: 2017. 03. 19. www.nembulvar.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://expertin.blog.hu/api/trackback/id/tr1514013736

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása