Kultúra minden mennyiségben

KultúrSokk

KultúrSokk

Sinister 2 – Az átkozott ház

2018. május 30. - Péntek Tünde

A rutinos horror néző már évek óta megtanulta a három alapszabályt: Ne nyisd ki a padláson/pincében található dobozt! Ne nézegess rejtélyes eredetű filmeket! Ne költözz olyan házba, ahol gyilkosság történt! De persze, hogy kinyitják, megnézik, odaköltöznek és bár számos filmben előveszik ezeket a kliséket, valahogy mindig működik.

A Sinister 2 – Az átkozott ház trendi horror, vagy legalábbis jól illeszkedik az elmúlt évek egyik meghatározó és a kasszáknál elég jól teljesítő vonulatához, amit leginkább a Démonok között és James Wan neve fémjelez. Wan leporolta, és kicsit fel is újította a démonhorror alműfaját. Az Insidious és a Démonok között, és azok folytatásai komoly sikereket könyvelhettek el. A Sinister, és annak folytatása beleillik ebbe a csoportba, ahol a filmek egyik közös eleme a klasszikusnak mondható démonhorror történet, ami szerint valahonnan, egy távoli és feltehetően igen rusnya dimenzióból felbukkan egy ijesztő démon, aki „rászáll” egy nagyjából átlagos családra. Jó ideig csak ijesztgeti őket. Aztán bekeményít.

screen-shot-2015-10-28-at-12_02_42.png

Sinister első része 2012-ben jelent meg. Annak főhőse, Ellison (Ethan Hawke) életútja tökéletes példája az amerikai álom földi pokollá válásának. Fiatalon írt egy nagysikerű krimiregényt, ám a gyorsan halványodó hírnév és a makacs írói válság csakhamar megszállottá teszi őt. Olyannyira, hogy egy következő bestseller érdekében még attól sem riadt vissza, hogy újra egy gyilkosság színhelyére költözzön. A film felvonultatta a horror megannyi jól ismert aspektusát. A rituális gyilkosságot összekapcsolja a gyermeki ártatlanság mögé rejtőző démoni erőkkel, a naturális erőszakot pedig a megbomló elme hallucinációval. A kiszámítható történet és a jól ismert műfaji klisék ellenére elejétől a végéig izgalmas és feszültséggel teli a mű, és ebben alighanem a kameramunkának és a hangnak van a legnagyobb szerepe. Az állandó, tulajdonképpen hétköznapi helyszín a változatos beállításoknak köszönhetően egy labirintus aggasztó kiúttalanságát sugallta. Az érzékletes hanghatásokkal karöltve – például a vetítőkép karakteres kattogása – pedig dermesztő hangulatot teremtettek. A Sinister formailag nem nyújtott forradalmit, de néhány jól időzített pillanatban azért valami egészen biztosan megfagyott bennünk.

18_1.jpg

Az sem titok, hogy az ilyen típusú horroroknál eredendően több filmben gondolkoznak. A Sinister természetesen jópár baljós kérdést hagyott maga után. A folytatás ezek közül némelyikre válaszol, miközben helyettük újakat tesz fel, megágyazva az esetleges harmadik résznek. A második részben a death metal brutálisabb figuráit idéző démon egy másik családot szemel ki magának és, hogy ne csak klisékből legyen összeollózva a film, felbukkannak az első részből jól ismert kézikamerás 8 mm-re felvett home videók is – újabb „részekkel” kiegészülve. Ezek a felvételek tulajdonképpen egy meglehetősen hátborzongató sorozattá állnak össze a filmen belül, ahol a „rendezők” a démon hatása alá került gyerekek, akik annak tetszését szeretnék megnyerni a pár perces, válogatott rémségeket felvonultató kisfilmekkel. A részek alapja a filmen belüli rettenetes valóság, amit teremtenek és rögzítenek, a vérben tocsogó családi rémtörténetek.

20.jpg

Összességében nézve a Sinister 2 – Az átkozott ház elgondolásával nincs probléma, viszont a kidolgozatlanság komoly hibája a filmnek. Már a szereplők viselkedésének logikátlansága és a bárgyú történet is zavaró. Az első rész főszereplőit megmenteni nem tudó seriff helyettes (aki azóta már csak magánnyomozó) azóta is megszállottan nyomoz a démon után. Amikor egy anya ikerfiaival a vadállat apa elől menekülve egy elhagyatott házban húzza meg magát, a helyettes a segítségükre siet. Nem meglepő módon kiderült, hogy most is a gyerekek vannak egy emberfeletti gonosz lény hatása alatt, és valójában még mindig ők állnak a saját családjuk lemészárlása mögött is. A Sinister fő démona most az ikerfiúk egyikére (a Jóra) feni a fogát, ám ő ellenáll a gonosz csábításának. Így a Rossz fiú veszi át a helyét, és készül intenzíven a családirtásra.

19_1.jpg

Egészét tekintve egy gyenge folytatás és egy összetákolt mozi lett a Sinister 2 – Az átkozott ház, amire egyébként láthatóan nagy hatással voltak az elmúlt évek sikeresebb horrorjai. Semmit sem tesz hozzá az első részhez, és nem lebegtet meg semmilyen folytatást.  Vannak benne ugyan eredeti ötletek, és jó pár halálnem a horror zsánerhez méltó, nagyon beteg írói fantáziára utal (krokodilos, áramütéses kivégzések). A látványvilág és a hanghatások rendben vannak, néhány jelenet nagyon is a székbe lapítja a nézőket. Sajnálatos, hogy habár a démon profilját olyan mesterien találták el az első részben, itt viszont nem tettek hozzá semmi újat. Talán az ő történetét és motivációját kellett volna aprólékosabban kidolgozni, mert az sok potenciált rejt magában. Esetleg a következő részben…

 

 

Sinister 2 – Az átkozott ház (Sinister 2)

amerikai horror, 97 perc, 2015 (16)

Rendező: Ciaran Foy

Főszereplők: Shannyn Sossamon, James Ransone

Forgalmazó: InterCom

A cikk eredeti megjelenése: 2015. 12. 11. www.nembulvar.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://expertin.blog.hu/api/trackback/id/tr2814013780

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása