Az Ételművész című film nemcsak ínyenceknek szól. Nem más, mint egy kellőképpen szórakoztató és érzelmes történet az ételkészítés művészetéről, az emberi kapcsolatokról, a szeretet erejéről és a második esélyekről.
Adam Jones-nak mindene megvolt, ami aztán el is vesztett. A rendkívül népszerű és elismert séf sikerei csúcspontján rossz útra tévedt: drogozott, ivott, adósságokban keveredett és egy csapásra a süllyesztőbe is került. Azonban pár év önkéntes vezeklés (pontosabban ezer osztriga megpucolása) után Jones újra a legjobbak közé akar kerülni, mi több, egyenesen a legjobb szeretne lenni és célkitűzése nem kevesebb, mint a harmadik Michelin-csillag megszerzése. Az, hogy végül eléri-e a célját, maradjon titok, ám az már az első pillanattól egyértelmű, hogy nemcsak az éttermek kulisszatitkainak bemutatásáról és a hőn áhított dicsőség elnyerésének folyamatáról szól a mű. Jones végig azt szajkózza, hogy a nagyság abban rejlik, hogy az ember nem elégszik meg a középszerrel, hanem csak és kizárólag a tökéletesre törekszik. Érdekes kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy vajon mi van a tökéletességben és főleg azontúl? Megéri-e eljutni olyan szintre, aminél már álmodni sem tudunk többet? Mi lesz utána? A film egy pontján Jones egy átütő erejű, látványos kiborulás keretében megérteti a nézővel, hogy miért erre tette fel az életét, mi értelme van mindig a legjobbnak lenni. Az ételművész főhősének története leginkább ezt a témakört boncolgatja és némi útravalót is ad a nézőnek, amin érdemes töprengeni.
Ráadásul a gasztronómia szerelmesei is csodálatos élményben részesülhetnek. Az életművészben látható ételeket nemcsak összedobták, hanem profin elkészítették. Egy brit sztárséf, Marcus Wareing volt a gasztronómiai tanácsadó, aki gondoskodott róla, hogy valóban a legaktuálisabb slágerételeket láthassuk a legprofibb tálalásban. Aki eddig nem evett még rombuszhalat, most biztosan megkívánja majd. Olyan tanulságokkal is gazdagodhatunk, miszerint az egyszerű embereknek a gulyásféle húsételekre fáj a foguk, a Burger King pedig egyenesen csak a parasztoknak való. A film után, ha véletlenül egy Michelin csillagos étterembe vetődnénk, valószínűleg majd alaposan átgondoljuk, hogy merjünk-e egy asztalhoz többféle menüt kérni. Abban pedig csak reménykedni tudunk, hogy nem minden séf őrjöng úgy a konyhában a beosztottjaival, mint Jones.
Nem mellesleg a film szereposztása is egész jól sikerült. Adam Jones megformálója Bradley Cooper, akinek vakítóan kék szeme és az általa sűrűn alakított, kissé rossz, ám mégis sármos karakter mára a védjegyévé vált. Figyelemre méltó pályát tudhat maga mögött, hiszen ő most napjaink egyik legkeresettebb színésze, aki már három Oscar-jelölést tudhat a háta mögött. Mostani szerepe hitelességéhez állítólag azt is bevállalta, hogy eltöltsön egy hetet Gordon Ramsay konyháján, és ellesse a fortélyokat. Azonban arról sem szabad megfeledkezni, hogy a színészgárda szuperül támogatja őt és a film kiteljesedését a háttérből. Akit feltétlenül érdemes kiemelni a csapatból, nem más, mint Daniel Brühl. A Hajsza a győzelemért, Hölgy aranyban és a Becstelen brigantykból ismerős színész habár kevés teret kapott a mostani filmben, viszont rendkívül erőteljes jelenetei vannak. Árad belőle a nemes elegancia és a konzervatizmus, amely rendkívül jól illik az általa megformált pedáns főpincér karakterhez. Brühl játékának ereje az érzékenységében rejlik, amely a film egyik legfőbb hozzáadott értékét adja.
Azonban nemcsak szuperlativuszokban lehet beszélni erről az alkotásról. Az ételművész egyik furcsasága, vagy mondhatnám úgyis, hiányossága, hogy sosem derül ki, pontosan mi is történt Párizsban, miért vezekel a főhős. A film in media res módon indít, Jones ekkor már kiégett, ám felfelé törekvő séfként mutatkozik be és csak utalásokat tudhatunk meg arról, hogy valamit nagyon elszúrhatott pár évvel ezelőtt. Összességében véve a film műfaji besorolása is egy nagy kérdőjelként maradhat meg bennünk. Papírforma szerint komédiának kiáltották ki, viszont alapvetően dráma: egyszerre akar könnyed is, meg komoly is lenne és nem sikerült megtalálni a középutat. A szereplők egymáshoz való viszonya elnagyolt: a szerelmi szál elég gyatra, a rivalizálás a két sztárséf között pedig leginkább két óvodás kötekedéséhez hasonlít. Olyan kritika is érte a filmet, miszerint dicséretes, hogy Bradley Cooper néha franciául beszélget benne társaival – viszont a franciák egy kukkot nem értenek belőle. Mindenesetre én szívesen hallgattam volna tovább is.
Az ételművész (Burnt)
amerikai film, 90 perc, 2015 (16)
Főszereplők: Bradley Cooper, Sienna Miller, Daniel Brühl, Omar Sy, Emma Thompson, Uma Thurman
Rendező: John Wells
