Kétség kívül a francia irodalom egyik vezéregyénisége a kétszázhét éve ezen a napon született Victor Hugo. Költő, regény- és drámaíró volt egyszemélyben, de rajzolással és politikával is foglalkozott.
1802. február 26-án a franciaországi Besançonban látta meg a napvilágot Victor Hugo. Ősei apai ágon földművesek és iparosok, anyai ágon tengerészek és ügyvédek voltak. Édesapja Napóleon seregében tábornokként szolgált és a család mindenhová elkísérte. Így Hugonak már egészen fiatal korában rálátása volt a korabeli történelmi eseményekre. Már ifjúként tudatában volt rendkívüli tehetségének, így célirányosan képeztette magát és megismerkedett nagy elődei művészetével. Abban a líceumban tanult, ahol előtte Molière és Voltaire is elmélyedt az irodalomtudomány rejtelmeiben.
Hugo állítólag mindennap megírt száz sor verset vagy húsz oldal prózát. Sokak számára nem ismert, hogy majdnem olyan képzett volt a vizuális művészetekben is, mint az irodalomban, mivel több mint négyezer rajzot készített élete során. Versei és drámái révén viszont hamar ismertté vált. Első színházi bemutatkozása példátlan botránnyal kezdődött, mert a nézőtéren összeverekedett a közönség haladó és maradi része.
A kor divatja szerint regényírással is próbálkozott. Első könyve az Izlandi Han címet viselte, amely egy rémregény és a fantasztikus történet keretein belül saját szerelmét is megörökítette. A mű akkora sikert aratott, hogy kitüntetést és kétezer frankos díjat is kapott érte. 1831-ben jelent meg egyik legismertebb regénye, A párizsi Notre-Dame, amely még Hugo életében világszerte népszerűvé vált. A mű az izgalmas cselekményen túl életre kelti a középkori Párizst és olyan társadalom kritikát fogalmaz meg, ami a szerző korában is aktuális volt.
A párizsi Notre-Dame sikere arra sarkallta Hugot, hogy ne írjon egy darabig újabb regényt, inkább élvezze ki ennek sikerét és a drámaírásra összpontosítson. Erre más oka is volt még: egyrészt a politikai és társadalmi nézeteit ilyen formában tudta leginkább kifejteni, másrészt szerepeket akart írni a nem éppen tehetséges Juliette Drouet színésznő számára, aki haláláig Hugo hűséges társa maradt. Ekkortájt keletkezett A király mulat című drámája, amit betiltottak és csak Giuseppe Verdi Rigolettojának szövegkönyveként került színpadra.
Már az 1830-as évek végén elkezdte Hugo politikai tevékenységét és harcolt a halálbüntetés ellen illetve a börtönöket emberségesebbé szerette volna tenni. Az 1848-as párizsi forradalom idején az alkotmányozó és törvényhozó nemzetgyűlésben is részt vett, ahol a szegények érdekeit képviselte és a szociális problémák megoldására törekedett.
1851-től emigrációba kényszerült. Először Brüsszelben telepedett le majd két Franciaországhoz közel eső angol fennhatóság alatt lévő szigeten, Jerseyn és Guerneseyn. Száműzetésében verseket kezdett írni. Egyik alkotásában megfogalmazta akkori életérzését, miszerint “az ember nem élhet kenyér nélkül, de haza nélkül sem.” Már az 1840-es évek közepén belekezdett A nyomor című munkájába, de a végleges változat 1862-re készült el A nyomorultak néven. Ebben a műben minden korábbi álmát meg tudta valósítani: sikerült az emberiség útját akarta bemutatnia több aspektusból, mivel A nyomorultakban van történelemi vonatkozás (waterlooi csatától az 1832-es felkelésig), filozófia (megbánás és megtisztulás), szociológia (az elnyomott nép) és lírai vallomás is (gyermekkori élmények alapján).
1870-ben visszatért Párizsba és újabb politikai közszereplést vállalt, de ismét emigrációba kényszerült. Ezúttal Brüsszel után Luxemburgba költözött. Felesége halála után nemsokkal két fiát is elvesztette. Majd 1873-ban véglegesen visszatért Párizsba, ahol szenátorrá választották. 1878-ban agyérgörcsöt kapott és utána még hét évig viaskodott a halállal. Azt még megélte, hogy nyolcvanadik születésnapja alkalmából utcát nevezzenek el róla. 1885. május 22-én hosszas szenvedés után halt meg és a nemzet nagyjainak kijáró temetésben részesült. Holttestét saját kérése szerint a szegények kocsija vitte a Diadalívtől a Panthéonba.
Hol az óceánhoz hasonlították, hol a Himalájához. Még ellenfelei is a meghökkentő nagyságot vették tudomásul egyéniségében, életművében. Ahogy nemzedékenként egyre növekedett az olvasóközönség, egyre nagyobb példányszámokban keresték műveit. Manapság az egykor népszerű Hugo-drámákból keveset szoktak játszani, de ahogy mit sem avul legszebb verseivel Victor Hugo, a költő, úgy nem avul, sőt egyre népszerűbbé válik Victor Hugo, a regényíró.
A cikk eredeti megjelenése: 2009. 02. 26. www.nembulvar.hu
