A klasszikus formák, műfajok és a szimfóniák megteremtőjének, illetve a vonósnégyes atyjának tekintik Joseph Haydnt a zenetörténészek. A világhírű komponista születésének évfordulóját ünnepeljük ma.
Franz Joseph Haydn Rohrau-ban látta meg a napvilágot 1732. március 31-én. Édesapja szegény kerékgyártó volt. Két feleségétől tizenhét gyermeke született, de csak három lány és három fiú érte meg a felnőttkort. Joseph sorrendben a második volt. Az apának volt érzéke a zenéhez, szívesen énekelt, hárfán kísérve önmagát. A gyereksereg is bekapcsolódott a dalolásba, és így Joseph zenei tehetsége hamar kiderült. A szülők nem kis anyagi áldozatot hozva a közeli Hainburgba küldték iskolába a hatéves fiút, ahol rokonuk volt a vezető. Az iskolában megismerkedett néhány hangszerrel, megtanulta a kottaírást-olvasást, fejlődött énektudása.
A fordulópontot a bécsi Stephansdom karmesterének látogatása hozta, aki új énekeseket keresett a kórusba. Meghallván a nyolcéves gyermek énekét, felvette a templomhoz tartozó kollégiumba. A gyermekkórus tagjainak időbeosztása meglehetősen szigorú volt: a latin nyelv és a hittan, a zenei tantárgyak elsajátítása mellett állandó elfoglaltságot jelentettek a különböző fellépések. Haydn a kórus legtehetségesebb énekese volt, az egyik schönbrunni előadás alkalmával Mária Terézia pénzjutalomban részesítette.
A kóruséneklésnek a mutálás vetett véget, 1749-ben az utcára került. Kottamásolásból, orgonálásból, tanításból tartotta fenn magát. Végül ki tudott bérelni egy padlásszobát, kölcsönből egy rozzant zongorát vett, és hozzá tudott fogni a komponáláshoz. Egyházi művei, divertimentói ismertséget biztosították számára. Így került Fürnberg báró weinzierli kastélyába, ahol megírta első vonósnégyeseit. 1759-ben Morzin gróf csehországi birtokán vállalt zeneigazgatói állást, és itt írta a zenekar számára első szimfóniáját. Haydn 1760-ban házasságot kötött, felesége Anna Maria Keller, egy bécsi parókakészítő lánya volt.
1761-ben Morzin gróf utcára akarta tenni, ám Esterházy Pál Antal herceg szerződtette másodkarmesternek Kismartonba. A herceg egy év múlva meghalt, utódja fivére, Esterházy „Fényes” Miklós (avagy „Pompakedvelő” Miklós) lett. Testvéréhez hasonlóan ő is aktívan zenélt és új zenekari műveket, operákat rendelt Haydntól. A zeneszerző több mint 170 darabot írt neki. Egy idő után már őt tekintette a zenekar vezetőjének, az első karmester halála után zeneigazgatóvá nevezte ki. A feudális „szolga-gazda” viszony ellenére a herceg becsülte Haydn tehetségét. Művei nagy sikert arattak Bécsben, és tovább növelték tekintélyét, nem mellékesen pedig komoly bevételhez juttatták a zeneszerzőt. Neve Európa-szerte ismertté vált, sőt még Amerikában is előadták néhány szimfóniáját. Párhetes bécsi tartózkodásai alatt tisztelgő látogatást tettek nála neves komponisták. Mozart, aki mesterének tekintette, még hat új vonósnégyesét is neki ajánlotta.
1790-ben Miklós herceg halála után fia, Antal feloszlatta az együttest, de Haydnnak meghagyta karmesteri rangját és évi nyugdíjat biztosított számára. A mester Bécsbe költözött, majd eleget téve a többszöri meghívásoknak Londonba utazott, ahol óriási ünneplésben részesült, hangversenyei hatalmas sikert hoztak számára, és Oxfordban díszdoktorrá avatták. A tizenkét londoni szimfóniával művészi fejlődésének csúcsára ért. 65 éves korában írta meg A teremtés és Az évszakok című oratóriumait, két legterjedelmesebb művét, s ebből az időből származik hat ünnepi miséje is. 1792 nyarán visszautazott Bécsbe, ahol Beethoven a tanítványa lett, ez a kapcsolat azonban nem volt sikeres. Szülőhazájában is tisztelettel halmozták el, majd 1794 januárjában ismét Angliába utazott, ahol előadták utolsó szimfóniáit. A siker ismét rendkívüli volt, de 1795-ben – III. György kérlelése ellenére – végleg hazatért.
Közben II. Esterházy Miklós lett Eszterháza ura, aki újjászervezte a zenei életet birtokán. Haydn is szerepet vállalt ebben, de a kapcsolat már csak néhány darab megkomponálását jelentette. Haydn a zenei műfajok közül már csak a vonósnégyesek és az oratóriumok érdekelték. Utolsó napjaiban, a francia megszállás alatt, Napóleon - tisztelete jeléül - díszőrséget állított háza elé. Bécsben hunyt el 1809. május 31-én, hamvai ma a kismartoni Haydn-mauzóleumában (az Esterházyak egykori várkápolnájában) nyugszanak.
A cikk eredeti megjelenése: 2012. 03. 31. www.nembulvar.hu
