Hatvanöt éve hunyt el Franklin Delano Roosevelt, akit a történelem során eddig a legtöbbször (négyszer) választottak amerikai elnöknek.
Franklin Delano Roosevelt 1882. január 30-án született Hyde Park-ban, New York államban. Apja, James Roosevelt, és anyja, Sara Ann Delano, mindketten tehetős New York állambeli családok tagjai voltak, amelyek francia és holland ősökkel bírtak. Franklin volt az egyetlen gyermekük. Anyai nagyapja, Warren Delano (a Mayflower egyik utasának Richard Warrennek leszármazottja) a kínai ópiumkereskedelemből szerezte vagyonát.
Roosevelt a Harvard egyetemen jogot, történelmet, angol irodalmat tanult, és erősen hatott rá Theodore Roosevelt (1901-1909 között republikánus elnök), akinek unokahúgát, Eleanor Rooseveltet 1905-ben vette feleségül. Néhány évig egy New York-i ügyvédi irodában dolgozott, 1910-től demokrata jelöltként New York állam szenátora lett, főleg a vidéki farmerek érdekeit képviselte. 1911-től Woodrow Wilson elnöki törekvéseit támogatta, 1913-tól tengerészeti miniszterhelyettes volt a Wilson-kormányban. Az amerikai flottát a világ élvonalába emelte, az I. világháborúban szervezőkészségével tűnt ki.
Roosevelt 1921-ben gyermekparalízist kapott és járóképtelenné vált, de ezt hosszú ideig titkolták, beszédeit állványnak támaszkodva, állva mondta. Ereje és optimizmusa nem tört meg, ebben sokat segített felesége, aki képviselte őt, s a közvélemény hangulatáról is tájékoztatta.
Roosevelt az Egyesült Államok 32. elnöke, első és egyben egyetlen elnökként négyszer jelöltette magát sikeresen az USA legmagasabb tisztségére (1932-1945). Az USA legkimagaslóbb, de egyben legvitatottabb politikusai közé tartozott. A liberálisok által félistenként tisztelve, a konzervatívok által a gonosz megtestesüléseként elutasítva mind kül-, mind belpolitikailag nehéz időkben kormányozta az Egyesült Államokat. Sokak szerint ha a háború nem tört volna ki, vagy nem ő lett volna akkor az elnök, abban az esetben is az USA egyik legkiemelkedőbb politikusaként kellene emlegetnünk. A gazdasági világválság bénító körülményei között lett elnök, és sikerült talpra állítania országát. A világgazdasági válságon a „New Deal” programjával lett úrrá. A japán, olasz és német diktatúrák elleni küzdelemben megfordította az USA elszigetelődéspárti közvéleményét, s Nagy-Britannia és a Szovjetunió oldalán belépett a második világháborúba 1941. december 7-én a Pearl Harbort ért japán támadás után.
Ettől fogva Roosevelt tántoríthatatlanul küzdött a tengelyhatalmak ellen. Belátta, hogy bár az USA-t inkább ők fenyegették, a japánok gazdasági gyengeségük miatt nem képesek egyedül a győzelemre. Éppen ezért Európát tekintette az elsődleges harctérnek, és feltétel nélkül támogatta Hitler és szövetségesei minden ellenfelét. Roosevelt javaslatára deklarálták a szövetségesek a feltétel nélküli megadás elvét, egyesek szerint ez a háború indokolatlan elhúzódását eredményezte. Rossz egészségi állapota ellenére határtalan munkabírással vett részt a háborús ügyek intézésében, mint az Egyesült Államok fegyveres erőinek főparancsnoka.
Néhány héttel a második világháború európai befejezése előtt Georgia szövetségi államban, Warm Springs üdülőhelyen agyvérzésben meghalt Franklin Delano Roosevelt 1945. április 12-én. Utóda az addigi alelnök, Harry S. Truman lett.
A cikk eredeti megjelenése: 2010. 01. 30. www.nembulvar.hu
