Nemcsak dzsesszmuzsikus volt, hanem szórakoztatóművész is, és a dzsessz elterjedése, valamint a fekete bőrű muzsikusok elfogadása nagy mértékben köszönhető munkásságának.
Louis Daniel Armstrong a hivatalos adatok szerint 1901. augusztus 4-én született New Orleansban (bár ő maga 1900. július 4-ére, az amerikai függetlenség napjára datálta születését.) Egyszerű new orleans-i néger környezetből származott; édesanyja és az utca nevelte. Hagyományos értelemben vett iskolába keveset járt, a híres-hírhedt Storyville-ben nőtt fel piszokban és zajban, szegénységben és betegségben, a zsebtolvajok, szajhák vásári prédikátorok, de nem utolsó sorban a jazz-zenészek városában is. Tinédzserévei kezdetén javítóintézetbe küldték, mert elsütött az utcán egy kölcsönvett pisztolyt. Az intézetben tanult meg kornettezni és ütőhangszereken játszani, s itt az akkoriban dzsessznek nevezett muzsikától eltérő zenei hagyományt tapasztalt meg: a díszítések és a személyes előadásmód volt az, amit az intézet utáni időszakban többletként tudott hozzátenni az akkori new orleans-i dzsesszmuzsikához. 1914-ben került ki az intézet falai közül, s akkor minden munkát kénytelen volt elvállalni, hogy eltarthassa édesanyját és húgát. Többek között volt szénkihordó és újságárus is, de a zene akkor már egyre fontosabbá vált számára. Már volt annyira birtokában hangszere ismerésének, hogy felkeresse az akkor még nyüzsgő város bandáit, és szép lassan felküzdje magát New Orleans zenei elitjébe.
Pályafutása 1917-ben kezdődött: New Orleansban King Oliver zenekarában kornettozott. 1922-ben Chicagóba már mint híres muzsikust hívták. 1924-ben feleségül vette a zenekar zongoristáját, Lillian Hardint, New Yorkba mentek, s itt Armstrong a Fletcher Henderson-zenekar tagja lett. Egy év után visszament Chicagóba, saját combókat alakított. Az évtized végére az egész országban keresett lett, felvételeket készített, stílusa a szóló virtuozitás irányába változott. Ebben az időszakban ragadt rá a Satchmo becenév, amely a Satchel Mouth (szabad fordításban Táskaszájú) szavak rövidítéséből ered, és amelyet hatalmas, trombitázás közben felfújt pofazacskóinak köszönhetett.
A harmincas években a kornettot trombitára cserélte fel. 1932- 33-ban tette első körútját Európában - zajos sikerrel. Zenei stílusának fordulatai, a klasszikus dzsessztől a swingig, a New Orleans-i stílusra jellemző kollektív improvizációtól a zenekarral kísért szolisztikus játékig, majd a visszatérés a kis létszámú együttesekhez (1940 után), nemcsak személyes pályájának, hanem a dzsessz történetének stíluskorszakait is jelzik. Csodálatos hangszertechnikai tudása kimeríthetetlen rögtönző képzelettel párosult.
Az idő múlásával Louis Armstrong arcizmai már lazultak, ezért nem tudta azt produkálni hangszerével, mint korábban, így egyre inkább áttért az éneklésre, hiszen abban is kivételesen tehetséges volt: a dzsesszben tökéletes hangszerként működő rekedt torokhangjával bűvölte el a közönséget. Egyedi előadásmódjában számtalan dal vált slágerré, köztük a Do You Know What It Means To Miss New Orleans és a What a Wonderful World, mely1968-ban a brit slágerlista élére került és közel fél évig le sem lehetett szorítani a listáról. Meg kell említeni, hogy ő volt az egyik első és legnagyobb scattelő is, azaz szöveg nélkül fantáziaszótagok artikulálásával énekelt. Több mint ötven filmben játszott és 1965-ben Budapesten is fellépett.
1971. július 6-án New York-i otthonában, álmában érte a halál. Kevés kivételtől eltekintve minden őt követő trombitás az ő nyomdokaiban haladt és halad, s így vagy úgy, de az utókor minden dzsesszmuzsikusa köszönhet neki valamit. A világ 2000-ben már megünnepelte születése 100. évfordulóját, 2001-ben pedig ugyanebből az alkalomból róla nevezték el szülővárosa, New Orleans repülőterét.
A cikk eredeti megjelenése: 2010. 08. 04. www.nembulvar.hu
