20 éve halt meg az igen gazdag életművel bíró angol író, akinek egyik legismertebb regénye A csendes amerikai.
Henry Graham Greene 1904. október 2-án született a Hertfordshire-i Berkhamstedben, Charles Henry (iskolaigazgató) és Marion Raymond Greene hat gyermeke közül negyedikként. A szülők gazdag és befolyásos családból származtak, és egymás unokatestvérei voltak. A családtagok között volt a Greene King sörfőzde tulajdonosa, illetve több bankár és üzletember. Greene öccse, Hugh a BBC vezérigazgatója, egyik bátyja pedig (Raymond) kiváló orvos volt.
Greene 1910-ben került iskolába. Az érzékeny fiú utálta a sportot, inkább kalandregényeket olvasott (egyik kedvence R. Haggard volt). Graham bentlakóként mélységesen boldogtalan volt itt, és többször próbált öngyilkosságot elkövetni. 1921-ben, tizenhét éves korában hat hónapig pszichoanalízissel kezelték depresszió ellen. Ezután bejáróként tért vissza az iskolába majd az oxfordi Balliol College-ba került.
Az iskola elvégzése után Greene újságírással kezdett foglalkozni, először Nottingham-ben (ez a város később úgy tér vissza a regényeiben, mint a sekélyes provincializmus szimbóluma), majd később a The Times szerkesztőjeként. Nottinghami korszakában kezdett levelezni a római katolikus Vivien Dayrell-Browning-gal, aki azért írt neki, hogy helyreigazítsa őt egy katolikus hittételt illetően. Greene 1926-ban tért át katolikusnak, és a következő évben összeházasodtak. Két gyermekük született, Lucy (1933-ban) és Francis (1936-ban).
Irodalmi karrierje 1925-ben kezdődött egy versgyűjtemény publikálásával. Ezt követően látott napvilágot első regénye, a Mi emberünk, ami még észrevétlen maradt. Első jelentős sikerét a Brighton sziklája című regényével érte el 1938-ban, majd két évvel később megjelent az igazi világhírt meghozó alkotás, a Hatalom és dicsőség. A regényírásból származó jövedelmét újságírással egészítette ki: könyv- és filmszemlét írt a The Spectatornak, és társszerkesztője volt a Night and Day folyóiratnak.
Írói munkássága mellett - 1939-1955 között - Freetownban és Sierra Leonéban folytatott titkosügynöki tevékenységet. Greene 1941-ben csatlakozott a MI6-titkosszolgálathoz, amelynek három évig volt tagja. (Halála után derült ki, hogy tovább is, szinte egész életében kémkedett a brit Intelligence Service-nek.) Az 1960-as évektől a baloldali eszmeáramlatokhoz közeledett. Barátja lett Fidel Castrónak, egyik kubai útja után írta meg Havannai emberünk című regényét, amelyben kifigurázta a titkosszolgálatot.
Élete során Greene bejárta szinte az egész világot. Utazásai során mindig olyan helyekre látogatott, ahol politikai- vagy vallási válságok voltak. Így jutott el az indokínai háború idején Vietnámba – itteni élményei szerepelnek 1955-ben kiadott A csendes amerikai című regényében, amelyből egyértelműen érződik az USA iránti ellenszenve. A Mau Mau felkelés idején Kenyában járt, vagy a sztálinista Lengyelországban.
Greene gazdag életművén belül maradandó értékű regényei és a saját maga által másodrendűnek tartott szórakoztató könyvei eleinte különösen élesen elkülönültek. Határozott, ironikus társadalomkritikája, páratlan hangulatteremtő ereje, kivételes jellemábrázoló képessége, humanizmusa vitathatatlan erénye írásainak. Greene és az olvasói később egyaránt úgy találták, hogy a "szórakoztató" könyvek majdnem olyan magas - sőt, néha magasabb - értéket képviselnek, mint az irodalmiak, így később Greene kombinálta e két megközelítést olyan könyveiben, mint Az emberi tényező, Havannai emberünk és A csendes amerikai. Amellett, hogy számos könyvét megfilmesítették, írt néhány eredeti forgatókönyvet is, amelyek közül A harmadik ember vált a legismertebbé.
Greene magánéletéről ellentmondásos híresztelések láttak napvilágot (alkoholista nőcsábászon keresztül az irodalmi terroristáig). Greene két életrajzi művében meglehetősen diplomatikusan beszél erről. Önmagát rossz férjnek és ingatag szeretőnek vallja – az biztos, hogy számos, házasságon kívüli kapcsolata volt (és a saját maga által 1920-1930 között vezetett listán 47 prostituált szerepel). 1948-ban az ötgyermekes (és a leggazdagabb angol férfi felesége) Catherine Walston miatt elhagyta feleségét Vivient, de hivatalosan nem váltak el.
1966-ban Greene Antibes-re költözött, hogy Yvonne Cloetta közelében lehessen, akit már több éve ismert. Kapcsolatuk az író haláláig fennmaradt. Élete utolsó éveiben Greene egy svájci kisvárosban (Vevey-ben) élt, a Genfi-tó partján. 1991- április 3-án hunyt el, 86 éves korában.
A cikk eredeti megjelenése: 2011. 04. 03. www.nembulvar.hu
