Hazánkban mindenki hallott már Mancsról, arról a mentőkutyáról, akinek sok ember köszönheti az életét határon innen és túl. Lassan már 10 éve, hogy nincsen köztünk ez a nagyszerű németjuhász, így éppen itt volt az ideje, hogy mozgókép formájában is emléket állítsunk neki.

Mindenekelőtt fontos leszögezni, hogy Pejó Róbert rendező filmje egy fiktív történet, a forgatókönyvet a képzelet szülte – viszont Mancs pályafutása ihlette a művet. Így, ha nem is úgymond „életrajzi” alkotásról van szó, de ez a film célja nem titkoltan a tiszteletadás a világ összes mentőkutyája előtt, akik lélekjelenlétüknek és helytállásuknak köszönhetően életeket mentenek. Kifejezetten a magyar mentőkutyáknak is köszönetet mondanak a Mancs végén, azoknak a négylábú hősöknek, akiknek bátorságát és kitartását sokan megirigyelhetnék.

A Mancs első bemutatója 2015. január 29-én volt és elég csendesen gyűrűzött be a hazai filmszínházakba, nem túl nagy sajtó visszhangot kiváltva. Elsőre akár azt is gondolhatnánk, hogy egy aranyos és egy egész ország által szeretett kutyussal szinte bármit el lehet adni, azonban ez a film több, mint egy eleven és szórakoztató németjuhász másfél órán át tartó mutogatása: ötletes, frappáns, egészen izgalmas és üdítően keveri az élőszereplős és az animált betéteket. Bájos keretet ad a történetnek, hogy az egész egy lefekvés előtti esti meseként elevenedik meg, így a gyermeki fantázia megvalósulása révén egyértelmű létjogosultsága van a rajzolt részeknek. Kétségkívül ez az egyik legeredetibb ötlet a Mancsban, mivel a humoros, kedves és változatos rajzok az aktuális történéseket árnyalják, ráadásul egy leheletnyi karikatúrával is élnek, amelyek a jól eltalált zene mellett igencsak szórakoztatóak tudnak lenni.

Annak ellenére, hogy Pejó Róbert műve fiktív kreáció, mégis hűen próbálja bemutatni Mancs és gazdája kapcsolatát a kezdetektől. A gazdátlanul maradt kiskutyát eleinte családi állapotra hivatkozva nem akarja befogadni Zoli, a villamos szerelő, egykori díjnyertes kutyaidomító. Aztán persze megtörik a jég, és a terhes feleség elől gondosan titkolva az épülő házuk környékén kap menedéket Mancs. A különlegesen kifinomult szaglással rendelkező kutyából kitartó munkával képzett kereső kutya válik. Minden egy elveszett kisfiúval kezdődik, hogy aztán évek múltán már a brassói földrengés következtében kialakult romok között kutasson a magyar Herkules csapat túlélők után.

Azonban a Mancs filmnek is megvannak a maga hibái. Az egyik legégetőbb probléma a karakterekkel kapcsolatban fedezhető fel, akik vagy nem szimpatikusak vagy nem túl életszerűek: a főhős (Zoli) tulajdonképpen hazudozik feleségének és nem lehet túl komolyan venni apaként, a felesége pedig mindebbe nagyon könnyen beletörődik, teljesen természetesnek veszi, hogy férje alig tölt időt itthon. Továbbá számtalan apró logikai baki fedezhető fel a filmben, az például elég furcsán vette ki magát, amikor a brassói mentős jelenetben a nyolc napja a törmelék alatt fekvő kislány, aki beszorult egy kád alá, szinte varázsütésre ki tudja húzni elgémberedett végtagját a vas szorításából. Igen, ezek a hibák sokszor zavaróak, viszont összességében nem vonnak le túl sokat a Mancs értékéből. A kortárs magyar filmgyártás üdítő színfoltja ez a film, amit mindenkinek csak ajánlani tudok. Magam is meglepődtem rajta, hogy mennyire szívmelengető ez a történet, és habár nem is tökéletes, habár nem is igaz, mégis örülök, hogy láthattam.

Mancs

magyar családi kalandfilm,92 perc, 2015

Rendező: Pejó Róbert

Főszereplők: Trill Zsolt, Szacsvay László,

Forgalmazó: A Company Hungary Kft.

A cikk eredeti megjelenése: 2015. 10. 28. www.nembulvar.hu