"Az volna gyönyörű, ha írás közben szótól szóig, mondattól mondatig - mint a zseblámpafény - világíthatnánk magunknak, és így érhetnénk tetten, ami éppen a tettenérésünktől lesz azzá, ami." Vallotta Mészöly Miklós, író, költő, drámaíró és publicista.
Molnár Miklós néven 1921. január 19-én született Szekszárdon. 1938-42 között a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen (mai ELTE) jogot hallgatott és diplomát szerzett. Párizsban a Sorbonne-on szeretett volna irodalmat tanulni, de ezt megakadályozta a második világháború. 1943-ban besorozták, egy évig frontkatonai szolgálatot teljesített, de hamarosan szerb hadifogságba esett. Megszökött, és amíg szovjet fogságba nem került, katonaszökevényként bujdosott.
Szabadulása után munkásként dolgozott, számos munkahelye volt, például malomellenőrként terménybegyűjtőként tevékenykedett. 1947-től dolgozott először lapszerkesztőként Szekszárdon és ekkor vette fel a Mészöly Miklós írói nevet. 1949-ben feleségül vette Polcz Alaine-t, aki író, pszichológus, a Magyar Hospice Alapítvány vezetője volt. Számos könyve foglalkozik a halál problémakörével, ezen kívül a pszichológiával, életvezetési kérdésekkel, a hozzá közel állókkal, az esszétől a regényig terjedő műfajban.
Mészöly Miklós 1951–ben a Bábszínház dramaturgja volt, csak 1956-tól vált szabadfoglalkozású íróvá. Az életműve gerincét elbeszélések, novellák, kisregények alkotják, több esszé-, publicisztika-, dráma- és mesekötet szerzője. A korai rövidprózát a határozott szituációrajz, fegyelmezett szerkesztés, erőteljes atmoszféra jellemzi. A tömörítés, a távolságtartó narráció, a bölcseleti beállítottság és a formafegyelem szinte minden pályaszakasz meghatározója. Stílusára jellemző a letisztult, pontos, egyszerű és meghitt nyelv a szekszárdi tájba sűrített Pannónia nyelvi megjelenése.
Még 1948-ban jelent meg első könyve, a Vadvizek című elbeszéléskötet. Az ötvenes években sokáig nem publikálhatott. 1955-ben, a Nagy Imre nevével fémjelzett enyhülés idején azonban megjelenhetett Hétalvó puttonyocska című mesekötete. 1956-ban látott napvilágot első jelentős műve, a Magasiskola című kisregénye, melyben solymászok életén keresztül mutatja az ember tevékenységeinek természetellenességét. Nemcsak írói teljesítményével, hanem morális tartásával is kitűnt alkotótársai közül. Nem alkudott meg a hatalommal sem '56 előtt, sem utána. Egy időben ezért feketelistás szerző is lett, Az atléta halála című regénye itthon nem jelenhetett meg, ezért először Párizsban látott napvilágot franciául. Magyarországon csak 1966-ban jelenhetett meg. A regény példázat a teljesítményt hajszoló nyugati civilizáció kudarcáról. 1968-ban ő is a Csehszlovákiai beavatkozás ellen tiltakozó írók között volt, ekkor jelent meg Saulus című könyve. A kádári rendszer sem értékelte nagyra művészetét, csak a nyolcvanas évek második felében kezdték elismerni amikortól számos díjat és kitüntetést kapott (Déry Tibor-díj, Magyar Művészetért Díj, Kossuth-díj, Soros-életműdíj).
A rendszerváltás után is élénken kiállt az ember jogaiért, tagja volt a Hadkötelezettséget Ellenzők Ligájának. Liberális elvei miatt számos támadás érte. 1990-ben beválasztották az Írószövetség elnökségébe, 1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító elnöke lett. 2001. július 22-én hunyt el, hamvait a Farkasréti temetőben helyzeték örök nyugalomba.
A cikk eredeti megjelenése: 2011. 01. 19. www.nembulvar.hu
