Boncza Berta Ady Endre feleségeként vált halhatatlanná, ám azt már kevesebben tudják, hogy Csinszka életében korának más jelképes alakjai is fontos szerepet játszottak.
Boncza Miklós országgyűlési képviselő, erdélyi földbirtokos, ügyvéd közel 50 éves korában vette feleségül saját nővérének leányát, az alig 22 éves Török Bertát - környezete nem kis megbotránkozására. Gyermekük, Boncza Berta az erdélyi Csucsán született 1894. június 7-én – ám az asszony gyermekágyi lázban meghalt. Boncza Miklós leányát svájci nevelőintézetben taníttatta. Hazatérve a hatalmas Boncza-kastélyban töltötte napjait, atyja szigorú felügyelete alatt. A szigor azonban nem érinthette az érzékeny kamaszlány ábrándjait, amelyekben az olvasott versek, regények hatására a szerelem, a szenvedély, a romantika nyert igen nagy teret.
A nővé serdülő Berta legmerészebb álma volt, hogy Szendrey Júliához hasonlóan ő is híres költőfeleség lesz. Az ügy érdekében meg is tette, amit tehetett, az ifjú író Tabéry Gézát ostromolta leveleivel, eredménytelenül. A csalódás után Adynak írt rajongó leveleket, verseket is küldött neki. A Léda-szerelemből épphogy kilábaló, a magát féktelen élvhajhászásba vető költő kezdetben hűvös távolságtartással viszonozta az érdeklődést, de Berta egyre sűrűsödő, egyre bizalmasabbá váló levelei végül megtették a hatást.Egyes források szerint Ady a lumpolást, az alkalmi nőket megunva otthonra, feleségre vágyott, és Csinszka szerelme kapóra jött neki. 1914-ben át is ruccant Csucsára: a költő magát tréfásan Csacsinszky lengyel grófnak adta ki, Berta pedig Csacsinszka, becézve Csinszka lett.
Boncza Miklós igen rossz szemmel nézte, hogy lánya választottja nemcsak rosszhírű, de immár megtört, beteg ember, aki ráadásul az alkohol rabja. Minden, mitől féltette leányát Boncza Miklós, az Adyban megtestesült. De nem ő volt az egyetlen "gyenge láncszem". Az Ady család soha sem tudta elfogadni az ifjú asszonyt: Ady édesanyja féltékenyen figyelte menyét, míg Bandi testvére, Ady Lajos a költő haláláig megkeserítette a pár életét.
Csinszka kamasz álmai váltak valóra, mikor Ady megkérte a kezét. Árvaszéki engedéllyel 1915. március 27-én Budapesten megtartották az esküvőt, majd Csucsára költöztek, a kastély mellett álló kis házba. Csinszka odaadással ápolta férjét, aki cserébe szerelmi lírájának legszebb, gyengéd melegséget sugárzó darabjait írta hozzá (Őrizem a szemed, Ceruza-sorok Petrarca könyvén, Vallomás a szerelemről, Akkor sincsen vége, De ha mégis?, Egy háborús virágének). 1917 januárjában meghalt Boncza Miklós, és az év őszén Ady és Csinszka beköltözött a tőle örökölt budapesti lakásba. Csinszka lelkesen látott hozzá új otthonuk berendezéséhez, de Ady ekkor már súlyos beteg volt, és 1919. január 27-én meg is halt.
Csinszka alig 17 éves volt, mikor megírta első levelét Adynak; alig 21, mikor hitvese lett, és alig 25, mikor már férje ravatalánál állt a Nemzeti Múzeum előcsarnokában. Múzsa akart lenni, de a "nemzet özvegye" nem. Ekkor kereste fel Babitsot."Olyan volt, mint egy drága kisfiú és sohse lesz már, mint kisfiú, nékem.” "Félénken és szívdobogva jött, mint egy kisdiák; egy nagy mappa volt a hóna alatt - mert azzal az ürüggyel jött, hogy a rajzait akarja megmutatni." - írta Babits Csinszkáról. Alig egy hónappal Ady halála után születtek a fenti sorok: akkor történt ugyanis, hogy Csinszka egy borongós februári napon Babits lakására érkezett. Babitsot kissé feszélyezte, hogy röviddel a nagy költő halála után az özvegyével kapcsolatba bonyolódjon: kettős helyzetbe került, befejezni nem akarta, de folytatni nem merte. Egy nap levelet kapott Csinszkától: férjhez ment a kor egyik legtehetségesebb, legsikeresebb festőjéhez, Ady és Babits közös barátjához (később a költő is nőül vette Török Sophiet).
Csinszka 1920-ban kötött házasságot Márffy Ödönnel, aki tizennégy évi házasságuk alatt portrék, aktok, jelenetek sorát festette róla. E frigy végre anyagi biztonságot és társadalmi megbecsülést hozott Csinszka számára. Még nem volt negyven éves sem, amikor már a halál, az elmúlás gondolata foglalkoztatta. Mintha csak rendelésre történt volna: egy vacsora alkalmával élettelenül bukott az asztalra. Többet nem tért magához, néhány nap múlva agyvérzésben meghalt a kórházban 1934. otóber 24-én. (Babits külföldön értesült Csinszka halálhíréről, nagyon megsiratta: hagyatékából egy fájdalmas vers került elő, melynek címe nincs, csak feleségének egy megjegyzése: "kelt, 1934 novemberében, mikor Cs. haláláról értesült a költő.""Miért faggatnak a holtak,kik élve némák voltak?Miért hangos a halál?miért van, ami nincsen? miért fáj, ami mindegy?")
Csinszka szerepe, egyénisége máig sok vitára ad okot. Saját költeményei, amelyek a Csinszka versei című kötetben jelentek meg, a kritika szerint halvány Ady-utánérzések, viszont az Életem könyve című memoárja, és az Adyval folytatott levelezése az Ady-kutatás alapvető forrása. „Csinszka nem a saját verseiből él igazán, hanem azokban az örök poémákban él, melyek általa születtek akkor, amikor Ady már a halottak élén állott.” (Reményik Sándor)
A cikk eredeti megjelenése: 2010. 06. 07. www.nembulvar.hu
