A tavasz beköszöntével a romantikus filmek szezonja is a tetőfokára hág. A mostani szezon egyik legígéretesebb alkotásának a világhírű bestseller-gyáros Nicholas Sparks egyik regényének adaptációja, a Menedék bizonyul.

Nicholas Sparks nevét a romantikus regények rajongói minden bizonnyal ismerik. Több könyvéből is született már filmes adaptáció, minden kétséget kizáróan a legnépszerűbb darab a Szerelmünk lapjai (Ryan Gosling és Rachel McAdams főszereplésével). De Nicholas Sparks nevéhez fűzhető az Éjjel a parton (Richard Gere és Diane Lane tolmácsolásában), Üzenet a palackban (Kevin Costnerrel, Robin Wright-tal és Paul Newmannel) Szerencsecsillag (Zac Efronnal), Kedves John (Channing Tatum és Amanda Seyfried alakításaival), Az utolsó dal (Miley Cyrus főszereplésével) vagy a Séta a múltba (Mandy Moore-ral). A mostani film főszerepeire két fiatal sztárt, Julianne Hough-t (Mindörökké rock) és Josh Duhamelt (Transformers filmek) szerződtették. A film rendezője pedig az a Lasse Hallström, akinek olyan sikerfilmek fűződnek a nevéhez, mint a Csokoládé, Árvák Hercege, Gilbert Grape, Hacsi – A leghűségesebb barát, Lazacfogás Jemenben, Kikötői hírek vagy a Casanova. Ráadásul nem is ez az első Nicholas Sparks adaptációja, a Kedves John-t is ő rendezte. Mindezek alapján nyilván garantált a siker. Vagy mégsem?

Érdekes módon a Menedék nem üt akkorát, amennyire képzelné az ember. A történet, miszerint egy titokzatos nő érkezik a kisvárosba, ahol beleszeret a kislányát egyedül nevelő magányos férfiba, majd fény derül a titkaira és azok egy kis akció keretein belül megoldódnak – valljuk be, túlzottan sablonos. A filmben jóformán csak csordogálnak az események, mellőzve a mélységet, viszont annál inkább hatásvadász eszközöket bevetve. Mint szinte mindegyik Sparks adaptációban, ebben is van tengerpart, csónakázás, tipikus amerikai gyorséttermes jelent és látványos családi házak szép zöld kertekkel. A Menedéket megtekintve olyan érzése lehet az embernek, hogy mindössze az előző Sparks alkotásokból lett összeollózva a keret, a történet pedig egy eddig még nem felhasznált klisé – a brutális férj elől bujdosó asszony személyében. Igaz, hogy ezt is láttuk már számtalan formában feldolgozva, de semmi esetre sem limonádé típusú filmben, rettenetesen lebutított verzióban.

Valamiért kezd kifogyni Nicholas Sparks-ból az egyediség. Amilyen nagyszerű és megható a Szerelmünk lapjai, a Menedék legalább akkora csalódás. Érdekes módon az utóbbi adaptációk, a Kedves John, Szerencsecsillag vagy Az utolsó dal még tokkal vonóval elmegy, mint olyan filmek, melyek a Szerelmünk lapjai sikereit kívánják meglovagolni – de a Menedékkel egyértelműen betelt a pohár. Jóformán minden romantikus történetbe illő klisét megírt már Nicholas Sparks – kíváncsian várom, hogy végre ismét valami egyedivel és nagyszerűvel jelentkezzen. Hiszen mégiscsak ő a szülőatyja ezeknek a könyvek és a filmek gyártásába is belefolyik – így nem lehet egyértelműen a rendezést kritizálni, mert szerintem ebből az alapanyagból sok mindent kihozott Hallström és a film képi világa kifejezetten szép és kellemes. Végül is nem szeretném senki kedvét sem elvenni a Menedéktől, egy kellemes délutáni limonádénak fogyasztható – de senki ne várjon tőle túl sokat.

Menedék (Safe Haven, 2013)

amerikai romantikus film, 115 perc

Rendező: Lasse Hallström

Főszereplők: Julianne Hough, Josh Duhamel

Forgalmazó:Big Bang Media

A cikk eredeti megjelenése: 2013. 05. 12. www.nembulvar.hu