Kultúra minden mennyiségben

KultúrSokk

KultúrSokk

Goethe mesteri költészete

2018. június 14. - Péntek Tünde

“Az embert nem a születés, a földi rang avatja előkelővé, hanem a szellem és a jellem.” Weimarban 1832. március 22-én halt meg a német irodalom egyik klasszikusa és a világirodalom egyik legnagyobb költője, Johann Wolfgang Goethe.

Johann Wolfgang von Goethe Frankfurt am Main-ban született 1749. augusztus 28-án. Szülei hat gyermeke közül csupán ő és egy évvel fiatalabb húga, az 1750-ben született Cornelia Friederike Christiana maradt életben. Goethe édesapja sokoldalúan képzett, mélyen tisztelt jogász volt, édesanyja egy melegszívű asszony. Mindkét gyermeküknek boldog fiatalkora volt a szülői házban. Édesapjuktól és házitanítóktól általános magánleckéket kaptak, ezen felül nyelvekre is oktatták őket: latinul, franciául, görögül és angolul beszéltek. Goethe tanult rajzolni, úszni, lovagolni, vívni; mindent, ami egy előkelő fiának képzettségéhez tartozott. Rendkívül szeretett az ecsettel bánni és nagyon korán kezdett érdeklődni az irodalom – különösen Friedrich Gottlieb Klopstock és Homérosz – iránt. Kedvelte a színházat is és rajongott a bábszínházért.

12_9.jpg

Goethe jogi tanulmányokat folytatott Lipcsében, de utálta a jogi kart, mert ott naphosszat ósdi jogszabályokat kellett magolnia. Jobban kedvelte Christian Fürchtegott Gellert költészet óráit, amelynek rendszeres látogatója volt. A város mind emberként, mind költőként nagy hatással volt rá. Ezután Strassburgba került, itt ismerkedett össze Herderrel, aki a világirodalom több nagyságára, és a népköltészetre is felhívta figyelmét. 1772-ben a wetzlari kamarai bíróság gyakornoka volt, itt szeretett bele Charlotte Buffba, akit a Werther Lottéjaként örökített meg. Négy év múlva állami szolgálatba lépett, Weimarban különböző tisztségeket töltött be a kormányban. 1791 és 1817 között a weimari udvari színház igazgatójaként tevékenykedett. 1823-tól visszavonultan élt. Sokoldalú tevékenysége kiterjedt az irodalom- és művészelméletre, a filozófiára, a történelem és a természettudományok területére.

13_9.jpg

Még 1794-ben barátságot kötött Schillerrel, kapcsolatukat termékeny együttműködés és nemes versengés jellemezte. 1805-től, Schiller halála után életét az egyetemességre való törekvés hatotta át. Életműve kiemelkedő a lírában, a drámában, az epikában és az esszéirodalomban is. Legfontosabb műveinek felsorolása alig áttekinthető: Az ifjú Werther szenvedései szentimentális levélregény, hatása egész Európára kiterjedt, és Goethét végig a Werther szerzőjeként tisztelték. A vándor vihardala, a Mohamed éneke, a Prométheusz, a Ganümedész, a német irodalmi lázadók mozgalmának, a Sturm und Dragnak és a természetrajongásnak lírai kifejezői. Híres balladái (A villikirály, Az isten és a bajadér, A bűvészinas, A korinthusi menyasszony), a Schillerrel való versengés során keletkeztek, témájuk régi és távoli forrásokból származik, melyek Goethe feldolgozásában mély erkölcsi és mitikus tartalommal telítődtek.

14_9.jpg

Halála előtt befejezte félbehagyott műveit, az Utazás Itáliábant, a Költészet és valóság önéletrajzi köteteit, s lezárta főművét, a Faustot, a `világkölteménynek` szánt tragédiát, amely élete főműve lett. Egész életén át dolgozott rajta, ez szellemi önéletrajza. Faust – az emberiség jelképes megtestesítője – az élet célját és értelmét keresi, s a drámai költemény azt az utat mutatja be, amíg megtalálja a választ az emberi lét legalapvetőbb : szabad földön, szabad néppel, munkával alakítani a valóságot.

A cikk eredeti megjelenése: 2010. 03. 22. www.nembulvar.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://expertin.blog.hu/api/trackback/id/tr5314032042

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása