„Egy zseni gyermekének lenni sem könnyű, de kettőének…” – mondta Irene. A Nobel-díjas Curie házaspár leánya férjével közösen szintén elnyerte a neves díjat kémiai felfedezéseikért.
Irene Curie, Marie Curie-Sklodowska és Pierre Curie gyermeke Párizsban született 1897. szeptember 12-én. A Nobel-díjas Curie-házaspár lánya a Sorbonne-ra járt, a családi hagyományoknak megfelelően fizika és kémia szakon. Ám egyetemi tanulmányait az első világháború szakította félbe: ekkor a fronton röntgenező nővérként dolgozott, a vizsgálatokat védőfelszerelés nélkül végezte, és az ekkor kapott sugárdózis nagyban hozzájárult a halálát okozó leukémiához. A háború után visszaült az iskolapadba, doktori értekezésének témája az édesanyja, Marie Curie által felfedezett polónium alfa-sugárzása volt.
A Sorbonne egyetem elvégzése után kezdett el dolgozni az anyja vezette Rádium Intézetben. Itt ismerte és szerette meg a nála három évvel fiatalabb Fréderic Joliot-t, akivel 1926-ban házasodtak össze. Irene tökéletes társra lelt Frédéric személyében: mindkettőjüket érdekelte a tudomány, a humanizmus, a sport és a művészetek. Kettejük harmonikus kapcsolatának bizonyítéka, hogy a kor szokásaival szembeszegülve felvették egymás vezetéknevét: így lettek Frédéric és Irene Joliot-Curie.
A házaspár együtt kutatta a radioaktivitást, Irene a téma fizikai, férje a kémiai aspektusára összpontosított. Hajszál híján megtalálták a rég keresett neutront, de Chadwick megelőzte őket, nem sokkal később a pozitront, de ez a dicsőség meg Andersonnak jutott. 1934-ben férjével sikeresen állított elő mesterséges radioaktív elemeket - az alumínium alfa részekkel való bombázásakor felfedezték a mesterséges radioaktivitást: megfigyelték, hogy egy polónium közelébe helyezett alumínium-lemez még akkor is bocsát ki radioaktív sugarakat, amikor a forrás polónium-lemez már nincs a közelben. Ezért 1935-ben az általuk felfedezett `új elemek előállításának radioaktív kémiája területén végzett munkájukért` közösen kémiai Nobel-díjat kaptak. A radioaktivitás mesterséges formájának felfedezése és nukleáris reakcióval történő előállítása új korszakot nyitott. Mára ezernél is több radioaktív izotópot állítottak elő, szinte minden ismert elemből, amelyek meghatározó szerepet játszanak az orvostudományban, az iparban és a kutatásban.
Irene-t 1936-ban a népfrontkormányban kutatási államtitkárrá nevezték ki, majd húsz éven keresztül a Sorbonne professzora lett, emellett a Rádium Intézet igazgatója is volt, s részt vett a francia atomreaktor kifejlesztésében, az ő tervei alapján, irányításával épült az orsay-i magfizikai kutatóközpont. A II. világháború alatt férjével részt vettek az ellenállási mozgalomban, robbanószereket gyártottak laboratóriumukban a partizánoknak. A háború után megkapták a Becsületrendet. Irene aktív szerepet vállalt a Francia Nőszövetségben és a Békevilágtanácsban. Sokoldalúságát az is igazolja, hogy nemcsak a munkában, hanem a sportban is jeleskedett: Franciaország legjobb női síelőjének tartották
A Joliot-Curie házaspár kezdettől fogva felelősnek érezte magát az emberiségért és a társadalomért. A heves politizálás és a baloldal iránti elköteleződés végül veszélybe sodorta őket: a hidegháború idején elutasították de Gaulle tábornok kérését, és nem fejlesztették ki a francia atombombát. A parancs megtagadása után leváltották őket tisztségükből. Irene ekkor már küzdött a leukémia tüneteivel: csontsoványra fogyott és gyakran betegeskedett: 1956. március 17-én Párizsban halt meg, édesanyjához hasonlóan a radioaktivitás okozta vérrákban.
A cikk eredeti megjelenése: 2011. 03. 17. www.nembulvar.hu
