„Nagyon ritka filmen, hogy a szavak határozzák meg a történet vizuális szótárát.  A Transz ilyen film.” Danny Boyle a Gettómilliomos után igazi thrillert rendezett. Számtalan meghökkentő fordulat, elképesztő ötlet és kitalálhatatlan befejezés teszi a filmet kihagyhatatlanná.

Állítólag műtárgyat lopni könnyű. Aki elég bevállalós, elég ötletes, és tényleg nagyon akarja a pénzt, annak sikerülni fog. Simon (James McAvoy) egy aukciós ház alkalmazottja, és bebizonyítja: ő is meg tud lovasítani egy értékes festményt. A bajok ott kezdődnek, hogy átmenetileg szövetkezni volt kénytelen egy műkincsrabló bandával, részben az, hogy akció közben nagyon beütötte a fejét: így aztán teljesen elfelejtette, hova rejtette el a milliókat érő képet. A banda főnöke (Vincent Cassel) mindent megpróbál, hogy emlékeztesse őt, de a kínzás sem segít. Így aztán felbérelnek egy hipnózissal foglalkozó pszichológust (Rosario Dawson), hogy vezesse be őket szövetségesük titkos gondolatai közé. Minél mélyebbre merülnek Simon tudatalattijába, annál több titokra bukkannak. Vágy, valóság és hipnotikus álom összekeveredik, a határok elmosódnak… pedig a festménynek lennie kell valahol.

„A Gettómilliomos után új közös munka után néztünk Christian Colson producerrel – mondja Danny Boyle rendező. – Egyik régi ötletem az Aron Ralston-sztori volt – ebből lett a 127 óra –, a másik pedig ez az őrült thriller.” „Megértettem, hogy Danny az emberi viselkedés végleteiről akar mesélni – mondja John Hodge forgatókönyvíró. – A három főszereplő a túlzott vágyakat, az erőszakos viselkedés, az elszánt önfenntartás és a kapzsiság végleteit szemlélteti. Mi, akik Dannyvel dolgozunk, tudjuk, hogy ötleteivel szereti a határokat feszegetni, és íróként ezt nagyon izgalmasnak találom.”

„Amikor először olvastam a forgatókönyvet, teljesen lenyűgözött ez a műfajokat vegyítő, az elmével játszó, pszichológiai, bűnügyi sztori – mondja McAvoy. – A forgatókönyv nagyon bonyolult. Danny már a meghallgatáson hihetetlen volt, ritkán fordul elő, hogy egy meghallgatás ennyire izgalmas. Ha nem kaptam volna meg a szerepet, akkor is úgy éreztem volna, már az megérte, mert fantasztikus munka volt. Szerencsére rám esett a választás. Danny minden filmje merész és kockázatos vállalkozás. Amikor egy műfajon belül dolgozik, akkor is azon igyekszik, hogy feszegesse a határokat és időnként átvált más műfajokba is.”

Boyle úgy gondolta, McAvoy kissé fiatal a szerephez, „de amikor találkoztunk és beszélgettünk, érdekes dolog történt, mert a szerep valahogy idősebbnek mutatta őt. Fantasztikus volt, ahogy belenőtt a szerepbe, mondtam is neki a forgatáson, hogy idősebbnek néz ki, mint ahogy korábban láttam őt a vásznon. Ilyen bókot ritkán kapnak a színészek, mert rosszul is elsülhet. Azt általában szeretik hallani, hogy tapasztaltak és érettek, de azt nem, ha idősebbnek néznek ki. Szerettem volna, ha James megtartja a skót akcentusát, és erre is azt mondta, hogy nem sűrűn kérnek tőle ilyet. Egyébként teljesen McAvoy-függővé váltam, olyan csodálatos munkát végzett.”

Rosario Dawson a felkészülés során részt vett hipnózis-előadásokon és elolvasott számos pszichológiai szakkönyvet. Fontos volt számára, hogy megfigyelje a terapeuta és a páciens közötti kapcsolatot, hiszen szerepének legfontosabb része az volt, hogy megteremtse a terapeutákra jellemző irányítást és nyugodt légkört, és képes legyen hitelessé tenni az elmélyült foglalkozásokat Simonnal. „Találkoztam néhány hipnoterapeutával, és engem is hipnotizáltak – meséli Dawson. – A próbák során is jött egy szakember, így mindenki gyűjthetett erről tapasztalatot. Azok a terapeuták, akikkel találkoztam, mind olyan magabiztosságot mutattak, amivel nem lehet találkozni bármelyik szakmában. Bár a megközelítési módjaik és módszereik nagyon eltértek, ez a magabiztosság mindegyikükben megvolt.”

A stáb David Oakley professzort, a University College London klinikai pszichológusát és kutatóját kérte fel szakértő tanácsadónak. „A hipnózis a gyakorlatban egy hipnotikus állapoton, egy transzszerű állapoton alapul, ami a figyelem fókuszálásáról szól, a gondolatok és elképzelések befogadásáról. Ez egy éber állapot. Semmi köze az alváshoz, és nem szükségszerűen relaxált állapot. Az emberek gyakran összekeverik a hipnózist a relaxációval. A relaxáció nem szükségszerű hipnózisban, bár el lehet érni közben erős ellazulást. A hipnózis sokkal inkább hasonlít az álmodozásra, vagy arra az állapotra, amibe egy jó könyv olvastán, vagy filmnézés közben kerülünk. A film nagy része az emlékek kutatásával foglalkozik, és azzal az elképzeléssel, hogy hipnózisban megjeleníthetsz egy emléket, mint egy csomagot, felkutathatod és biztonságosan kinyithatod.”

Transz (Trance, 2013)

Angol thriller, 101 perc

Főszereplők: James McAvoy, Rosario Dawson, Vincent Cassel

Rendező: Danny Boyle

Forgalmazó: InterCom

A cikk eredeti megjelenése: 2013. 06. 11. www.nembulvar.hu