Vajon miért kellene beszélnünk Kevinről? Egyáltalán ki ez a Kevin? 2011 egyik legfelkavaróbb drámája az anya-fiú kapcsolat boncolgatásán keresztül keres választ arra a kérdése, hogy mennyire felelős a szülő a kiskori agresszió kialakulásában.

Eva feladja karrierjét és szakmai ambícióit, hogy életet adjon Kevinnek. Az anya és gyermeke közti viszony már a kezdetektől bonyolultan alakul. Eva úgy érzi, hogy Kevin nem egészen olyan, mint amilyennek lennie kellene. Későn kezd el beszélni, előszeretettel gonoszkodik vele és egyáltalán nem úgy viselkedik, mint a többi gyermek. Eva-t igazolja kislánya születése, aki teljesen „normális”. Kevinnel azonban valami elromlott… Vajon már a kezdetek kezdetén? Átadhatott-e neki már akkor valamilyen negatív energiát, amikor úgy érezte, hogy a karrierjét feláldozza fiáért? Mikor Kevin tizenöt éves lesz, egy egészen elképesztő és az egész közösség számára feledhetetlen dolgot művel. Eva saját érzéseivel, a bánattal és a felelősséggel küzd. Szerette valaha egyáltalán a gyermekét? Kevin hibája vajon mennyiben volt az ő hibája, ha másképp neveli, máshogy alakulnak a dolgok?

A Beszélnünk kell Kevinről nagyjából ennyiről szól. A posztmodern vágástechnikának köszönhetően, azonban az idősíkok párhuzamosan haladnak és a film tetőpontján derül ki, hogy mi is az a „feledhetetlen” tett, amely Kevint hírhedtté tette. Kevin karaktere tabukat döntöget: valóban beszélnünk kell róla, hiszen erről a témáról senki sem beszél szívesen és vajmi keveset gondolkozunk róla. Tulajdonképpen Kevin egy pszichopata, aki nemcsak családján éli ki agresszív hajlamait, hanem az iskolában is. Tudatosan megtervezi a tettét, amit pontosan úgy hajt végre, ahogy azt megálmodta. Kevin úgy viselkedik, mint aki gyűlöletben nőtt fel. Azonban a családja hétköznapinak mondható: édesapja tartja el őket, édesanyja pedig őt és húgát neveli. Kevin és az édesanyja kapcsolata a titok kulcsa: nagyon beszédes az a jelenet, amikor Eva életet ad Kevinnek, ugyanis nem akarja megtenni. Aztán amikor már ott van neki Kevin és játszani próbál vele, Kevin nem reagál. Kevin hangosan sír, ami zavarja Eva-t. Kiskorában Kevin csak nyűg neki. Később pedig nem tud vele mit kezdeni, nem érti meg. A film utolsó jelenetéből is kiderül, hogy nem ismeri a saját fiát, aki pedig még egyszer kénytelen csalódni az anyjában, mert mást várt tőle. Mindennek ellenére Eva nem egyértelműen felelős érte és rejtély marad, hol rontotta el, ha egyáltalán ő a hibás. Vajon születhet-e már eleve gonosznak egy gyerek?

A Beszélnünk kell Kevinről semmiképpen sem egy könnyen emészthető film, többször elhangzanak vele kapcsolatban a sokkoló, brutális, megrázó és ehhez hasonló jelzők. Eva karakterét Tilda Swinton formálja meg, akit számos díjra nomináltak játékáért, nem érdemtelenül: oroszlánrészt vállal abból, hogy a nézőt még több kétséggel töltse el a gyermeki gonoszság és a szülői felelősség kérdésköre. Az önostorozást annyira mesteri szinten műveli, hogy a nézőben az is megfordulhat, talán Kevinnek is az lett volna a legjobb, ha meg sem születik. Eva ebben a formába azért tehető felelőssé, hogy úgy vállalt gyermeket, hogy még nem állt készen az anyaságra. Vajon honnan tudjuk, mikor jön el a megfelelő idő? Nos, a nem hétköznapi drámáról mindenképpen elmondható, hogy a családalapítás előtt állóknak, illetve kismamáknak semmiképpen sem ajánlott a megtekintése.

Beszélnünk kell Kevinről (We Need to Talk About Kevin, 2011)

angol-amerikai filmdráma, 112 perc

Főszereplők: Tilda Swinton, Ezra Miller, John C. Reilly

Rendező: Lynne Ramsay

Forgalmazó: Szuez Film Kft.

A cikk eredeti megjelenése: 2012. 04. 06. www.nembulvar.hu