„Miközben haldoklott, megerőszakolták, de még mindig nem tartóztattak le senkit. Hogy lehet ez, Willoughby rendőrfőnök úr?”
7 hónapja valaki brutális módon meggyilkolta Mildred Hayes tinilányát, az asszony pedig a fenti üzenetet helyeztette el három hirdetőtáblán, ezzel a kisváros tudtára adva, hogy elégedetlen a helyi igazságszolgáltatással. Röviden és tömören erről szól Martin McDonagh filmje, azonban már az első képkockákból kiderül az is, hogy valami rendkívüli dologról van szó. A Három óriásplakát Ebbing határában alapvetően egy bosszútörténet, ami helyenként kifejezetten kemény, ugyanakkor kellő érzékenységgel nyúl a szívszorító témához, nem mellesleg pedig sokat lehet rajta nevetni. Ennek a filmnek olyan sajátos íze és hangulata van, amit semmihez sem lehet hasonlítani.
Ebbing kitalált közösségében nincsenek jó vagy rossz emberek, még a látszólag kőkemény és cinikus karakterekről is kiderül végül, hogy ugyanolyan esendőek, mint bárki más. A mű tökéletes példáját adja annak, hogy milyen is az, amikor a gyűlölet még több gyűlöletet szül: a csatározások olyan szintig eldurvulnak, hogy a rasszista rendőr agresszív túlkapásaira válaszul a vesztenivaló nélkül maradt anya Molotov-koktélokat dobál az őrsre – mindeközben pedig olyan fekete humorral tarkított monológokkal semmisítik meg egymást, hogy azon nem lehet nem kuncogni egy kicsit. Azonban ne higgyük azt, hogy csak a gyűlölködésről szól a film, szereplőink életében bekövetkezik egy-egy olyan fordulat is, amely után mindenki kicsit máshogy kezdi szemlélni a világot.
A rendező Georgia, Florida és Alabama államok határai környékén utazott, amikor feltűnt neki egy olyan hirdetőtábla, amelyen egy megoldatlan bűntényről írtak. Ez adta a film alapötletét, habár magát a cselekményt Missouri államba helyezte egy kitalált településre – nem mellesleg pedig Észak-Karolina egyik hegyvidéki kisvárosában, Sylva-ban forgatták. A felvételek helyszíneit nagy érdeklődés övezte a helyiek részéről, előfordult, hogy több, mint 100 fős tömeg gyűlt össze megfigyelni a filmesek munkáját. A stábtagok is örömmel fogadták a kíváncsiskodókat, például a forgatás szüneteiben a színészek szívesen osztottak autogramokat és fényképezkedtek is. A filmben rendőrőrsként funkcionáló épület szomszédságában egy hangszerbolt üzemelt, ahol Woody Harrelson gitározott és énekelt is rajongóinak.
Magához a történethez az inspirációt többek között a Ne nézz vissza! című 1973-as műből merítette a direktor. Ez a film is egy halott lányát gyászoló szülőről szól, akit szinte megőrjít a bűntudat és a fájdalom gyermeke elvesztése miatt. Mindkét alkotásban meghatározó a piros szín (a táblák színe és Red nyomozó neve), emellett mindegyikben szerepelnek törpék, hasznavehetetlen papok, és bénázó rendőrök, továbbá sokat káromkodnak, hatalmas késeket használnak, a gyerekeket egyedül hagyják játszani a vízparton és a tóban plüssjátékok úszkálnak. Ráadásul a Három óriásplakát Ebbing határában egyik karaktere is éppen a Ne nézz vissza!-t nézi a tévében.
A direktor és az egyik főszereplő, Sam Rockwell óriási rajongója az 1978-as A szarvasvadász című filmnek, amely több jelenetet is inspirált, illetve a Mildred által viselt fejkendő Christopher Walken legendás alakítását idézi meg.
Amellett, hogy rendkívül egyedi a film hangulata, nem lehet szó nélkül hagyni azt sem, hogy tele van elképesztő színészi alakításokkal: a kőkemény anyát megszemélyesítő Frances McDormand, a kőbunkó zsaru szerepében Sam Rockwell és a privát poklával megküzdő rendőrfőnököt alakító Woody Harrelson kiemelkedőt játszanak.
Nem túlzás azt állítani, hogy a színésznőnek írták a szerepet, ugyanis a rendező már eleve Frances McDormandként képzelte el Mildredet, amikor csak ötletként létezett fejében a karakter. Ennek ellenére a színésznő sokat gondolkodott, hogy elvállalja-e. A fejtörést az okozta, hogy ekkoriban 58 éves volt, Mildrednek pedig a legidősebb gyermeke 20 éves – és véleménye szerint egy ilyen kisvárosi közegben, amelyből a szereplő származik, furcsán venné ki magát, ha 38 évesen vált volna először anyává. McDormand a férjével, a rendező Joel Coennel is megvitatta aggályait, aki csupán annyit mondott rá: „elég a siránkozásból, csináld csak meg!” Ahogy láthatjuk, a színésznő számára telitalálat volt a karakter, annyira belebújt Mildred bőrébe, hogy akár egyetlen pillantásával is képes volt elmondani mindent, szavak nélkül. Teljesítményét Oscar-díjjal jutalmazták – amelyet még az átadó estéjén el is loptak tőle, végül szerencsésen visszajutott hozzá.
A Három óriásplakát Ebbing határában másik nagy alakítását (és egyben meglepetését) Sam Rockwell hozta. Habár azt nem vállalta be (sok kollégájával ellentétben), hogy meghízik a szerep kedvéért, csupán műhasat hordott, hogy tunya külsőt kölcsönözzön az általa megformált tahó zsarunak. Azonban a Missouri-beli akcentussal igazán komoly munkát végzett: logopédusa elcsípett a tévében egy interjút a springfield-i rendőrfőnökkel, akivel felvette a kapcsolatot és Skype-on összehozta vele a színészt. Rockwell számtalan helyi kifejezést elsajátított tőle, amiket utólag vettek bele a forgatókönyvbe. Amikor pedig a végső verzió is elkészült, a színész megkérte a rendőrfőnököt, hogy olvassa fel neki az általa megformált zsaru mondatait, amit fel is vettek – és ezt visszahallgatva memorizálta a szövegét a forgatásra. Rockwell kiemelkedő játékát is Oscar-díjjal jutalmazták, mivel annyi árnyalatot és érzést vitt a tapló rendőr megformálásába.
Woody Harrelson alakításáról pedig nyugodtan mondhatjuk, hogy élete egyik legszebb szerepét játszotta el – habár a Három óriásplakát Ebbing határában története alapján nem feltétlenül erre lehetne számítani. Ebbing városkája csupa meglepetést tartogat a szereplők és a nézők számára egyaránt. Bármennyire vétkesek, ostobák vagy korlátoltak a karakterek, minden hibájuktól függetlenül megkapják a feloldozást bűneik alól. Mi pedig a film kiválóan szarkasztikus hangvételének adhatunk hálát, hogy nem fogunk a pokol tüzén égni amiatt, hogy ilyen jól szórakozunk más emberek nyomorán.
Három óriásplakát Ebbing határában (Three Billbords Outside Ebbing, Missouri)
amerikai dráma, 115 perc, 2017
Főszereplők: Frances McDormand, Sam Rockwell, Woody Harrelson
Rendező: Martin McDonagh