Kultúra minden mennyiségben

KultúrSokk

KultúrSokk

Hidegháború

2019. január 21. - Péntek Tünde

Még 2018-ban is készülnek fekete-fehér filmek, méghozzá nem is akárhogyan. Az Oscar-díjas lengyel rendező legutóbbi alkotása egy évtizeden átívelő, se veled, se nélküled románcot mutat be a vasfüggöny árnyékában. 

7_46.jpg

A Hidegháború Lengyelországba kalauzolja a nézőket, a kommunizmus kiépülésének időszakába. A történet egyik főhőse, Wiktor a népi együttes megszervezésén dolgozó értelmiségi, aki kollégáival együtt vidékre utazik népdalokat és tehetséges énekeseket, táncosokat toborozni. Így találkozik a nehézsorsú, önvédelemből apa-gyilkos Zulával, akit tehetségének és kisugárzásának elbűvölő egyvelege miatt juttat be a csapatba. Miközben szerelmük szárba szökken, az egyesület is egyre népszerűbb lesz, a politikai vezetés pedig a nemzetközi sikerek küszöbén erőteljesen javasolja, hogy népdalos profiljukba szőjenek bele mezőgazdasági reformokról vagy Sztálin elvtársról szóló zenéket is. A kérésnek eleget téve végül Berlinbe is eljutnak, ahol a kommunista rendszertől megcsömörlött Wiktor disszidál, de Zula végül nem tart vele. Innentől élethosszig tartó románcuk szemtanúi lehetünk, Lengyelországon, Párizson és Jugoszlávián át ívelő történetük nyomasztó találkozások és búcsúk sorozatává alakul, amikor is hol egyikük, hol másikuk válik a rendszerek áldozatává vagy hoz rossz döntéseket.

3_65.jpg

Pawel Pawlikowski előző műve, a mély drámaiságú, de könnyen átélhető Ida, 2013-ban végigtarolta az európai fesztiválokat, és végül Oscar-díjat is nyert a legjobb idegen nyelvű filmek járó kategóriában. A mű egy leendő apáca történetét meséli el, akit a fogadalomtétel előtt kikér nagynénje a kolostorból, hogy megismertesse vele a megrázó családi múltat. „Ida, bár felfedezi zsidó származását, és megismeri szülei halálának körülményeit, továbbra is jó keresztény marad. Néha meginog az úton, de Istenbe vetett hite nagyon mély. Ez egyáltalán nem általános. Elsősorban egy ilyen alakról akartam filmet készíteni” – nyilatkozta a rendező. Ez a hatvanas években játszódó fekete-fehér dráma egy csapásra minden idők egyik legnagyobb nézettségű lengyel filmjévé vált, így joggal várt sokat a közönség Pawlikowski következő alkotásától.

1_73.jpg

A 2018-as Cannes-i fesztiválon bemutatott Hidegháború a bevált sikerrecept alapján készült, hasonlóan fekete-fehér kivitelezésben, és mély tartalommal: személyes traumákon keresztül mutatja be a huszadik század közepének zavaros időszakát. A rendező ezúttal is az Idáért Oscar-díjra jelölt operatőrrel, Lukasz Zallal dolgozott, aki most is csodát művelt: a sötét, lehangoló terekben megvilágított szereplők, a kemény árnyékok, a megfontoltan mozgó kamera, mind-mind annyira gyönyörűen, húsba vájóan és beszédesen festenek a vásznon, hogy mindezt színesben látni csupán szükségtelen figyelemelterelés lett volna. Lukasz Zal olyan bravúrra komponálta a képi világot, hogy egy állóképpel is többet tudott elmondani száz szónál. Így már az is értelmet nyer, hogy a Hidegháborúban miért szerepel csaknem több énekbetét, mint párbeszéd.

2_70.jpg

A Hidegháború eseményeinek kibontakozását nemcsak aláfesti a korhű muzsika, hanem folyamatosan követi is a cselekmény drámaiságának alakulását, a szereplők lelki állapotát. Tehát a film zeneisége szerves részét képezi a történetmesélésnek és az adott korszak felelevenítésének. Ennek megfelelően a népdaloktól kezdve, a műdalokon és kórusműveken keresztül egészen egy párizsi, füstös jazz bárig jut a zenei paletta, érzékeltetve a személyes és kulturális értékrend változását a szereplők életében, kapcsolatuk alakulásában. Igazából nem a kiváló színészeken múlott, hogy Wiktor és Zula karaktere inkább sablonosnak mondható, mintsem mélységeiben árnyalt, hús-vér emberi jellemek megnyilvánulásának. Maga a politikai háttér is tankönyvi példának tűnik, és például a magyar nézők számára nem mond semmi újat vagy meglepőt a kommunista rendszer kiépülésének folyamatáról. A történetvezetésben található fordulatok pedig annyi kémfilmes klisét tartalmaznak, hogy már a hihetőség határát súrolják. Így a Hidegháború legnagyobb erényének megmarad a zene, amely megtölti élettel cselekményt és még némi aktualitással is felruházza a film által hordozott üzenetet.

6_52.jpg

Nemcsak a kommunizmusban lehet azt elképzelni, hogy amikor az ideológia beférkőzik a művészetbe és a magánéletbe, akkor a művészek csapdába kerülnek. Wiktor a disszidálást találja a megoldásnak, viszont Párizsban minden sivárnak tűnik számára kulturális gyökerei nélkül. Zula másik utat választ, egy vízumot nyújtó házasságba menekül, ami számtalan lehetőség kínál neki, ám a nemzetközi sztárság helyett inkább a megalkuvásokkal teli középszerűségben talál végül megnyugvást. Nem titok, hogy a főhősök életébe személyes élményeit is beleszőtte Pawlikowski. A rendező maga is ismeri milyen a gyökértelen lét, kamaszként a kommunista Lengyelországból Londonba emigrált édesanyjával, később Párizsban is élt, de igazi művészként akkor tudott kiteljesedni, amikor a 2010-es években visszatért Varsóba és azóta is ott maradt.

4_64.jpg

Minden hibája ellenére a Hidegháború egy rendkívül megindító és magával ragadó film, amelyet igazi élmény végignézni. Pawlikowski visszafogott és érzékeny lelkivilága révén egy mérnöki igénnyel megkomponált alkotás született, amely rövid, lényegre törő, mentes minden sallangtól, nem akar többnek látszani, mint ami – mégis másfél óra alatt tökéletesen lepereg előttünk 10 érzelmi vihartól terhes esztendő, amelyből tökéletesen megértjük a főhősök motivációit és nem marad semmiféle hiányérzetünk a lezárás után sem. Ráadásul még néhány gondolat is elkísérhet minket a későbbiek során, amelyeket rendkívül finom eszközökkel érzékeltet a direktor. Ahogy Wiktor és Zula kapcsolatát felőrli a rendszer, majd az emigrációban a kívülállóság, az nagyon ismerősen csenghet napjaink Közép- és Kelet-Európájában, ahol a kivándorlás utáni új életre árnyakat vethet a hátrahagyott világ visszahúzó ereje.

5_54.jpg

Hidegháború (Zimna wojna / Cold War, 2018)

lengyel-francia-angol romantikus dráma, 88 perc

Rendező: Pawel Pawlikowski

Főszereplők: Joanna Kulig, Tomasz Kot

0_12.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://expertin.blog.hu/api/trackback/id/tr6414565430

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása