Százhatvan éve született és kilencvenöt éve hunyt el Giacomo Puccini, a XX. század egyik legnépszerűbb olasz operaszerzője. Az évfordulók apropójából sosem látott fesztivált rendeztek az operairodalom utolsó nagymestere tiszteletére a Magyar Állami Operaház szervezésében.
„Azt hiszi, hogy sikereim után boldog voltam, vagy vagyok? Mindig egy zsákra való melankóliát cipeltem magammal. Tudom, hogy nem volt rá okom, de én már csak ilyen vagyok.” – Giacomo Puccini
Mitől olyan varázslatosak Puccini operái?
Puccini műveiben főként az emberi érzésekre összpontosított: kis örömök, mindennapi kis események, nagy szenvedélyek és érzelmek jelennek meg, többnyire egzotikus környezetbe ágyazva. Hősei hétköznapi emberek. A Bohémélet tüdőbajos Mimije, az elhagyott Pillangókisasszony, az öngyilkos Tosca mind a szerelem áldozatai, akik végül az életükkel fizetnek. Puccini operái többnyire tragikus befejezésű darabok, ám A Nyugat lánya és a Gianni Schicchi című vígopera cselekménye azonban boldog véget ér – akárcsak tragikus fordulata után az utolsó műve, a Turandot is.
Puccini csodás zenei világát nem ruhadarabként aggatta hőseire, dallamai természetesen következnek a szereplő drámai és érzelmi helyzetéből. Áriái általában lassan kezdődnek, a fő témát a zenekar játssza, az énekhang ilyenkor bizonyos hangokat megismételve szólal meg. A művek jól felépítettek, ennek köszönhetően az áriák folyamatosan a zenei szövetbe illeszkednek. Puccini operáiban mindig nagy zenekart alkalmazott, a hangzása néha Richard Strauss műveihez hasonlóan gazdag, máskor Claude Debussy finomságához hasonlítható. Ezenkívül, rendkívüli drámai érzékkel is rendelkezett: minden operája látványos vizuális jeleneteket tartalmaz, ugyanakkor jól alkalmazza a csend hatalmát is. A cselekmények célratörők, nincsenek figyelmet elterelő mellékcselekmények vagy bonyolult viszonyok.
„Mindig távol éltem az emberektől és szerényen dolgoztam. Ki tudja, hogyan cselekednének mások az én helyemben? Mindig visszavonultam a világtól, mint a pásztor a ligetébe, senkinek sem kereszteztem az útját, és ha tehettem, erőim szerint segítettem. Jutalmul csak rosszat kaptam. Miért?” – Giacomo Puccini
Puccini legismertebb operái
Bohémélet
Vannak legendás operák. Ilyen ez az 1830 körül játszódó párizsi történet is. A Bohémélet kallódó fiatal művészek életéből ragad ki vidám, keserédes és tragikus pillanatokat, melyek egy költő és egy varrólány szerelmének egy éve köré csoportosulnak. Az operairodalom egyik legszebb románcát mutatja be a darab, amely egy kialudt gyertyával és egy elveszett kulccsal kezdődik. A Bohémélet zenei világát sokan már-már operettkönnyedségűnek tartják, s ennek tulajdonítják az opera töretlen népszerűségét.
Tosca
Puccini egyik legmegrázóbb operája szerelemről, hatalomról, erőszakról és az emberi természet határairól szól. A darab 1800. júniusában játszódik Rómában, a spanyol megszállás idején, amikor is forr a levegő Rómában: az előbb francia, majd osztrák elnyomás alatt álló köztársaság sorsa most Napóleontól függ. A politika és a politikai terror a rómaiak életének szerves részévé vált; így egy festő és egy ünnepelt operadíva szerelmébe is beleszól a hatalom. Vannak idők, amikor az élet drámaibb helyzeteket produkál, mint a színpad.
Turandot
Puccini utolsó és talán legcsodálatosabb műve, egyben első mesealapú operája középpontjában az izzó, de elfojtott szerelmi szenvedély áll. A gyönyörű, ám jégszívű kínai hercegnő, Turandot és a kezére pályázó, tatár királyfi, Kalaf különös szerelméről szóló történet alapja Carlo Gozzi-színműve. Puccini azonban nem tudta befejezni művét: halála után Franco Alfano komponálta meg az utolsó felvonás végét. Az 1926. április 25-i premieren a milánói Scalában Arturo Toscanini karmester a harmadik felvonásban, Liu halála után a komponista által leírt utolsó ütemnél letette a pálcát, és azt mondta: "Az operának itt a vége, mert a Maestro ennél a pontnál halt meg." A teljes mű csak a második estén hangzott el.
Pillangókisasszony
Puccini legszemélyesebb műve, a világ operaházainak egyik legjátszottabb darabja Cso-Cso szan és Pinkertin tragikus szerelmének története. A szövegkönyv alapja John Luther Long 1898-ban megjelent elbeszélése, melyből David Belasco írt drámát. „Ha nem egzotikus helyszínen, tőlünk távol játszódna a dráma, elviselhetetlen volna ez a fájdalom.” – írták róla az akkori kritikák. A darab annyira megtetszett Puccininek, hogy egyből megvásárolta a megzenésítés jogát. Hogy hiteles japán dallamvilágot komponálhasson, Puccini alaposan utánajárt a japán hangzásvilágnak: felkereste a Viareggióban nyaraló japán követ feleségét, aki népdalokkal ismertette meg; valamint Milánóban egy ott fellépő japán színésznő énekét is tanulmányozta. Puccini a Pillangókisasszonynak összesen 5 változatát készítette el, mire megszületett a mű végleges verziója.
A PucciniFeszt
Az Operaház tematikus „Puccini Itáliája” évadának csúcspontja a bő háromhetes fesztivál, amelyre május 18-tól június 10-ig került sor. A PucciniFeszt megrendezésével olyan rendkívüli eseményre vállalkozott az Opera, amelyre még sosem volt példa: a világon egyedülálló módon, az ősz óta főszerepben lévő szerző valamennyi színpadi és vokális műve megszólalt alig egyetlen hónap alatt. A 10 operán felül (Manon Lescaut, Tosca, Messa di Gloria / Lidércek, A Nyugat lánya, Pillangókisasszony, A fecske, Edgar, Bohémélet, Triptichon <A köpeny; Angelica nővér; Gianni Schicchi>, Turandot) más oldalairól is megmutatkozott az olasz mester, Giacomo Puccini: dalok, áriák, különleges és sokszínű produkciók, hazai és külföldi énekesek várták a fesztivál résztvevőit. Az eseménysorozatban 4 premier, köztük egy ősbemutató, koncertszerű előadás, vetítések és dalest is helyet kapott, a zárógála sztárvendége pedig Gregory Kunde volt.
A premier előadások
Puccini ritkábban játszott darabjai közül egyetlen könnyedebb műfajú, kései műve A fecske. A már-már operettbe hajló alkotás, amelynek cselekményére a Bohémélet és A kaméliás hölgy egyaránt haltással lehetett, a Kolozsvári Magyar Opera koprodukciójában volt látható a PucciniFeszten.
Puccini szinte alig játszott korai darabját, az Edgart először mutatták be teljes értékű színpadi változatban Magyarországon június 1-én és 6-án az Eiffel Műhelyházban. A címszereplő szerelmi önsorsrontását feldolgozó alkotás egyes részletei a Toscában is visszaköszönnek, míg gyászindulója Puccini temetésén is felcsendült.
Puccini további korai művei az Erkel Színház május 20-i hangversenyén voltak hallhatók. A Messa di Gloria mellett a szerző első operája, a Lidércek koncertszerű változatban szólalt meg. Mivel a Lidérceket az Opera repertoárján ugyancsak szereplő Giselle című balett ihlette, ezért annak nagy pas de deux-jével ezt a művet is megidézte az esten a Magyar Nemzeti Balett két szólistája, Ivanova-Skoblikova Sofia és Balázsi Gergő Ármin.
A színpadi premierek közé tartozott Szálinger Balázs az Opera megbízásából írt második, vegyes műfajú darabja, amelynek ősbemutatója szintén a fesztiválon volt. A Wagner és Nietzsche barátságát feldolgozó, tavaly bemutatott Siegfried-idill után most Puccini életének egy komor momentumából készült színpadi változat. A közismerten szoknyabolond zeneszerző felesége, a kicsapongásokat egyre kevésbé tűrő Elvira féltékenységének lett áldozata a Puccini-család egyik cselédje, Dorina, aki a folyamatos – és mint kiderült, alaptalan – gyanúsítások és későbbi elbocsátása hatására öngyilkos lett. A tragédia ihlette a Turandot önfeláldozó szolgálólánya, Liù hattyúdalát, amely Puccini utolsó kompozíciója volt halála előtt. A felkavaró történetből született meg a Krizantémok, avagy Liù halála című zenés kamaraelőadás.
A PucciniFeszten a repertoárdarabok közül a Tosca, A Nyugat lánya, a Bohémélet, a Pillangókisasszony, a a Triptichon mind-mind visszatértek két-két előadás erejéig az Erkel Színház színpadára, illetve a Turandotnak a Margitszigeti Szabadtéri Színpad adott otthont.
A fesztiválhoz kapcsolódva az énekkari művészek Puccini és kora címmel adtak ária- és dalmatinét május 26-án délelőtt az Erkel Színházban. A címadó szerző mellett Catalani, Mascagni, Leoncavallo és más kortársak alkotásainak legszebb részletei is szerepeltek a koncertprogramban. Puccini, a dalnok címmel a szerző alkalmi műveiből szólalt meg egy csokor Boncsér Gergely, Fodor Beatrix, Máthé Beáta és Megyesi Schwartz Lúcia tolmácsolásában június 4-én az Eiffel Műhelyházban. A PucciniFeszt zárásaként pedig Gregory Kunde amerikai tenor június 10-én az Erkel Színházban adott Puccini-áriaestet.
