Volt egyszer egy nácik által megszállt Franciaország, ahol Quentin Tarantino nácivadászokat küldött a zsidóvadászokra, hogy jól kicsinálják egymást. 10 éve mutatták be a Becstelen brigantykat.

Hans Landa ezredest, másnéven a Zsidóvadászt maga Hitler rendelte Franciaországba, hogy kifüstölje az utolsó bujkáló zsidókat. Ezzel egy időben az amerikai Aldo Raine főhadnagy, aki Apacs néven vált közismertté, egy nácivadász osztagot indított Európába, hogy a zsidóvadászokat módszeresen legyilkolják és skalpjaikat összegyűjtsék. Az összeverbuvált társaság hasonlóan A piszkos tizenkettőhöz, a Halál ötven órájához vagy a Kelly hőseihez, egy csapat sehonnai bitang embert kerget végig a háborúban, hogy igazságot osszanak. A film másik történetszálán a Zsidóvadász karmai közül megmenekülő lány párizsi mozijába csöppenünk, ahol egy kifordított Rómeó és Júlia-szerelem szökken szárba. A híres náci katona (aki egymaga egy toronyból 300 szövetségest lőtt le) olyan erős vonzalomra ébred a zsidó, mozitulajdonos hölgy iránt, hogy ráveszi Göebbelst, hogy a főszereplésével készült nagyszabású filmet, A nemzet büszkeségét ebben az épületben mutassák be. Itt pedig szépen összegyűlik a Harmadik Birodalom összes fontos alakja, így világos, hogy Aldo főhadnagy és társulata is részt vesz az eseményen.

A Becstelen brigantyk forgatókönyvét 10 éven keresztül finomítgatta Quentin Tarantino. Tulajdonképen nem csinált mást, mint fogta a legrettegettebb, érinthetetlen történelmi mítoszt, a nácik huszadik századi rémségeit, illetve az amerikaiakét, aztán apró elemekre szedte szét és jól kifordította magából az egészet. Hollywoodban erre senki nem volt még képes, hogy túllépjen a koncentrációs táborok emberfüstbe burkolódzó iszonyatán. Nála a zsidó főszereplők ellenszenvesek, és élvezettel kínozzák a nácikat. Az amerikai szereplőket rendkívül erőszakosnak és korlátoltnak ábrázolja, akik csupán abban különböznek náci ellenfeleiktől, hogy nem hagyják, hogy holmi apró részletek (mint nyelvismereti hiányosságok) megzavarják őket. A filmben egyébként minden szereplő eredeti nyelven beszél: alapvetően német, angol és francia nyelv uralja nagyjából azonos arányban a filmet, de egy jelenetben még olasz is van. Egy amerikai film esetében ez kifejezetten egyedi megoldás.

Tarantino még sosem volt olyan kifinomult, mint a Becstelen brigantyk esetében: felvonultatja ugyan bevált eszköztárát az olyan formai megoldásoktól kezdve, mint hogy a film fejezetekre tagolódik, a rá jellemző képi és verbális poénokig, de mintha már nem csak arra utazna, hogy hüledezzünk és hahotázzunk rajta. Habár a témából adódna, hogy Tarantino szabadjára eressze a védjegyévé vált brutalitást, a rendező tőle meglepő visszafogottsággal viszonylag gyorsan, fájdalommentesen és nem közvetlen közelről mutatva nyírja ki legtöbb szereplőjét. Skalpolást talán, ha kettőt látunk közelről.

Tarantino ezúttal nem látványos akciófilmet csinált, hanem egy vérbeli narratív filmet, amiben a karakterek és a szövegek a fontosak. Nincsenek üresjáratok, elfelejtett szereplők, béna dialógusok, a történetnek rendelt alá mindent: a Becstelen brigantyk nem más, mint humortól szikrázó párbeszédek véget nem érő sora. A film kapott olyan negatív kritikákat, miszerint unalmasak és túlnyújtottak a jelenetek. Viszont az európai nézők a kontinentális filmes hagyományoknak köszönhetően sokkal türelmesebbek, mint a képregényadaptációkon szocializálódott amerikaiak – alapvetően az európai közönség számára egyáltalán nem lassú vagy fárasztó a Becstelen brigantyk, minden percét, és különösen minden szavát borzasztóan lehet élvezni.

Nem mellesleg Tarantino kiválóan jó érzékkel válogat színészeket a filmjeihez. Hans Landa ezredes szerepére eredetileg Leonardo DiCaprio-t képzelte el, végül úgy döntött, hogy egy német anyanyelvű színész tudná csak hitelesen megformálni a Zsidóvadászt. A casting során viszont már azt is fontolgatta, hogy leállítja az egész produkciót, mert eljátszhatatlannak tűnt Landa figurája. Amikor viszont az osztrák Christoph Waltz megérkezett a meghallgatásra, zsigerből érezte, hogy megtalálta a tökéletes színészt. Szinte már közhely azt emlegetni, hogy Waltz alakítása fergeteges volt, de az az igazság, hogy minden túlzás nélkül állítható, hogy a filmtörténet egyik legemlékezetesebb játékát láthattuk tőle. Kíméletlen, éles eszű gonosza a film legjobban megírt figurája, aki minden egyes vásznon töltött pillanatában szuggesztív, szórakoztató és borzongató, sőt, sokszor vicces, anélkül, hogy karikatúrává válna modorosságával. Egyszerűen tökéletes alakítás volt, valószínűleg élete legnagyobb szerepét játszotta el az osztrák színész.

Egyes feltételezések szerint Landa karaktere nem is töltött volna ennyi időt a vásznon az eredeti koncepció szerint, viszont Waltz zsenialitása annyira meglepett mindenkit, hogy nagyobb teret biztosítottak neki a vágószobában. A színész olyan átadással formálta meg Tarantino agyszüleményét, hogy még a főszereplő Brad Pittet is simán lejátszotta a vászonról. Igaz, Pitt Raine hadnagya szintén szórakoztató, de egysíkú figura, aki mindössze bátorságból, elszántságból, vicces déli akcentusból és egy furcsa bajuszból van összegyúrva. Tarantino pedig szinte sportot űz abból, hogy letűnt vagy „sohasem volt” sztárokat repít egy mozi erejéig (újra) a csúcsra; ez esetben éppen Til Schweiger brillírozik nála, illetve Rex felügyelő egykori gazdija, Gedeon Burkhard, no meg a baltaarcú Eli Roth, aki amúgy horrofilmeket rendez.

A Becstelen brigantyk igazi kasszasiker lett, a 70 millió dolláros költségvetéssel szemben 321 milliót hozott a konyhára. Habár a nézőket és kritikusokat egyaránt megosztotta a film, összesen 8 Oscar-díjra jelölték, melyből egyet nyert meg Christoph Waltz bravúros alakításának köszönhetően. Nem volt még egy olyan alkotás, aminek a forgatókönyvével ennyi időt töltött volna el Tarantino, és az eredményt látva joggal nevezhető a Becstelen brigantyk az eddigi legkiforrottabb munkájának. Sokan róják fel neki, hogy a történelem ily formán történő torzítása egyszerűen botrányos, ám a valósághoz az is hozzátartozik, hogy tényleg létezett egy zsidókból álló brit katonai különítmény, az X-Troop. Persze ők nem náci tisztek levadászásával és skalpolásával foglalkoztak, hanem pusztán információszerzéssel. Viszont semmi sem szabhat határt Tarantino fantáziájának, mi több egójának sem, hiszen mekkora öntudatra vall már azzal a mondattal befejezni egy filmet, hogy „Szerintem ez egy igazi mestermű lett.”

Végül jöjjön 10 érdekességek a 10 éves filmről!

1. A Hicox hadnagyot játszó Michael Fassbender szerepe szerint angol tiszt, aki németül jól beszél, ám akcentussal. A valóságban pont fordítva van, mivel a színész Németországban született, majd Angliába költözött, ezért a német az anyanyelve és az angolt beszéli akcentussal. A meghallgatáson egyébként javasolta Tarantinonak, hogy kiváló Hans Landa lenne, mire a rendező a következőt válaszolta: „Figyelj, tesó, aki valaha is eljátszotta Heathcliffet, nem elég tökös német ahhoz, hogy az én Landám legyen.” Egyébként Fassbender Hicox hadnagy szerepével sem járt rosszul, annyira emlékezetes lett az alakítása, hogy a színész bevallása szerint, a mai napig előfordul, hogy amikor felismerik az utcán, úgy szólítják meg, hogy a német 3-at mutatják neki.
2. Mikor a „Medvezsidót” játszó Eli Roth-ot megkérdezték, hogyan tudott olyan hitelesen erőszakosnak tűnni a gyilkolós jelenetekben, viccesen csak annyit válaszolt, hogy gyapjú alsóneműt viselt, és előtte Hannah Montana zenéit hallgatta, amitől tényleg ölni támadt kedve. Egyébként Eli Roth A Motel-filmek rendezője, és nem csak szerepelt a Becstelen brigantykban, de A nemzet büszkesége című filmből látható részleteket, amelyekben Frederick Zoller történetét mesélik el, is ő rendezte.
3. A zsidóvadászt alakító Cristoph Waltz a valóságban annyira az ellentéte az általa megformált figurának, hogy a fia rabbi. Egyébként Waltz az egyetlen színész, aki Tarantino-filmben nyújtott alakításáért Oscar-díjat kapott – mi több, neki szám szerint kettő is van (a Django elszabadulért kapta a másodikat).
4. A nácik büszkeségét alakító Daniel Brühl bevallotta, hogy nem beszélt folyékonyan franciául, amikor a film castingján vett részt. Viszont Tarantino éppen ezt kérte tőle, a német-spanyol szülőktől származó színész pedig a francia nyelvbeli hiányosságait spanyol szavakkal pótolta ki – bízva abban, hogy a rendező nem veszi észre. Így is történt, de a forgatásra már tökéletes franciasággal elsajátította a forgatókönyvben írottakat.
5. A Becstelen brigantyk alapjául szolgáló The Inglorious Bastards (1978) című filmet, amely egy nácivadász amerikai katonáról szól, Enzo G. Castellari rendezte, akit születési nevén Enzo Gorlami-nak anyakönyveztek. Brad Pitt karaktere olasz rendezőnek álcázva pedig éppen ezen a néven mutatkozott be a náciknak.
6. Til Schweiger, aki az egyik brigantyt, Hugo Stiglitz őrmestert alakítja, német származású színész. Schweiger elvből soha nem vett volna fel náci uniformist és sohasem vállalt el náci szerepet, habár sokszor megkörnyékezték vele. Ez alkalommal csak azért ment bele, hogy SS egyenruhát öltsön magára, mert szerepe szerint nácikat ölhetett.
7. Shosanna szerepére készülve a francia színésznő, Mélanie Laurent mozigépészként dolgozott néhány hétig Beverly Hills-ben, hogy megtanulja a szakmát. Főleg rajzfilmeket és a filmek előtti előzeteseket vetített a moziban. A forgatás előtt Tarantino még egyszer letesztelte a tudását, le kellett vetítenie a rendező első nagy dobását, az 1992-es Kutyaszorítóbant.
8. Mivel tengerentúli produkciókban szerzett hírnevet magának Diane Kruger, Quentin Tarantino azt hitte, hogy amerikai származású. Éppen ezért nem a színésznő volt az első választása Bridget von Hammersmark, a német filmcsillag megformálására. Így a castingon alapos meglepetést okozott a rendezőnek Kruger, mikor kiderült, hogy német az anyanyelve – de persze a szerep azonnal az övé lett.
9. A Becstelen brigantyk marketingkampánya több európai országban okozott botrányt. Például a film német reklámanyagairól, a plakátokról, honlapokról el kellett távolítani a horogkereszteket, Németországban ugyanis tilos náci szimbólumokat megjeleníteni. Egyetlen kivétel van csak a törvényi szabályozás alól: ha történelmi környezetben, a hiteles megjelenítés kedvéért használják őket. Az Egyesült Királyságban és Írországban a film plakátjait cenzúrázták: nem szerepel rajtuk a basterds (korcs) szó, és a televíziós reklámokból is lehagyták. Van, ahol csupán úgy reklámozták a művet, hogy „Quentin Tarantino új filmje”. A cenzúra oka, hogy többen is felháborodtak a káromkodásként használt szó nyílt feltüntetésén.
10. Quentin Tarantino eredetileg a spagetti-western nyomán a Volt egyszer egy nácik által megszállt Franciaország címet akarta adni filmjének – végül a műve első részét nevezte el így. Amikor pedig arról kérdezték, hogy miért szerepel helyesírási hiba a film címében annyit válaszolt: „Sosem fogom elmagyarázni, éppen ettől veszne ki belőle a művészet.”

Becstelen brigantyk (Inglourious Basterds, 2009)

amerikai-német háborús filmdráma, 153 perc

Főszereplők: Brad Pitt, Christoph Waltz, Mélanie Laurent, Daniel Brühl, Diane Kruger, Michael Fassbender, Eli Roth

Rendező: Quentin Tarantino