Jóságos és Törvényalkotó Magnus, Szélesvállú és Hosszúlábú Haakon, Szürkeköpenyes és Keménykezű Harald, Csendes Olaf, Nagyszájú Sigurd. Csak néhány név a norvég uralkodók sorából. A legérdekesebb jelzőkkel illetett királyok és ragadványnevük története pedig csak most következik.
Széphajú Harald (872–931) Norvégia egyesítőjeként és első királyaként vonult be a történelembe. A legenda szerint megfogadta, hogy addig nem vágja le a haját, amíg el nem nyeri a választott királylány kezét. 10 évig várt rá. Kitartásával pedig nemcsak a hölgyet, hanem a „Széphajú” jelzőt is elnyerte. A források alapján I. Harald haján a mai lányok szeme is megakadna, mivel derékig érő, szőke, dús fürtjei voltak.
Talán nem meglepő, hogy Véreskardú (vagy Véresbárdú) Erik (931–934) ragadványnevét a kegyetlenkedései nyomán kapta. 3 évig tartó uralkodása során 8 féltestvéréből hetet megöletett. Végül mégis csak letaszították a trónról és 20 évvel később gyilkosság áldozata lett.
Kékfogú Harald (976-986) egyidejűleg volt Dánia és Norvégia uralkodója is. Különleges jelzőjét azzal érdemelte ki, hogy a temérdek mennyiségben elfogyasztott áfonyától kék színű fogai voltak. További érdekesség, hogy róla nevezték el a bluetoothot, a mobiltelefonokban alkalmazott adatátviteli rendszert, amely képes úgy összekapcsolni két eszközt, ahogy Harald a két északi országot.
Nem szorul komolyabb magyarázatra, hogy Csupaszlábú Magnus (1093–1103) milyen tulajdonságával érdemelte ki a ráaggatott melléknevet. De azért érdemes megjegyezni, hogy feltehetően igen ritka látványt nyújthattak a viking harcosok körében a szőrtelen lábak.
Szerencsétlen Vak Magnus (1130–1135) még láthatta magát uralkodóként, viszont miután IV. Harald megfosztotta trónjától egyúttal a szeme világát is elvette.
Habár első hallásra nem tűnik túl daliás uralkodónak Púpos Inge (1136–1161), a források szerint hullámos, szőke haja volt, és rendkívül vidám, barátságos alaptermészete miatt nagyon szerette a népe.
Papgyűlölő Erik (1280–1299) neve is beszédes, mivel az egyház kiváltságait fokozni akaró drontheini érsek elleni harcáról kapta állandósult jelzőjét.
Ráadásként érdemes megemlékezni arról a dán királyról is, aki éppen ezt szerette volna. Felejthetetlen Erik (1134-1137) ugyanis saját magát nevezte el így, bízva abban, hogy uralkodása hosszú és eredményes lesz. A nép viszont a Nyúllábú nevet aggatta rá, ugyanis ellenségei könnyedén elzavarták a trónról. Élete pedig úgy ért véget, hogy egy dán nemesember agyonütötte.
