Joker - négyszer

2019. október 06. - Péntek Tünde

Szuperhősös filmekben játszani sosem jelentette a szakmai karrier csúcsát. Nyilván számtalan rajongóra és elképesztő fizetésre lehet szert tenni velük, a legmenőbb karaktereket megformáló színészek pedig a figyelem középpontjába kerülnek és sok lehetőség nyílik meg előttük, de valljuk be: nem ezekért az alakításokért szoktak díjakat osztogatni. Leszámítva Jokert.

Úgy tűnik, hogy szinte minden évtizedben jön valaki, aki eljátssza Batman legmegátalkodottabb ellenfelét a mozivásznon. Az elmúlt 30 évben 4-szer láthattuk, amint Hollywood legtehetségesebb színészei kifestett arccal, fülig érő mosollyal alakították azt az elmebeteg figurát, akit aztán igen nehéz elfelejteni. Jokernek nincsenek különleges képességei, ő egy gonosz bűnöző, aki nem mellesleg pszichopata, szadista és nevetve gyilkol Gotham utcáin. Ezek a tulajdonságok mind a négy filmben megegyeztek, a különbségeket viszont most szépen sorba vesszük.

Jack Nicholson - Batman (1989)

Már 30 év eltelt azóta, hogy Tim Burton megrendezte első Batman filmjét, amellyel aztán igazi lavina indult el. Az akkor még igencsak a pályája elején járó Burton mozija nem csak érdemben adott hatalmas lökést a máig tartó képregény-feldolgozásoknak, hanem a popkultúrának is meghatározó szeletévé vált.

Nem kis bátorság volt a rendező részéről, hogy a címszerepet Michael Keatonra bízta, ellenben Jack Nicholson telitalálat volt Jokerként. Pedig sokan pályáztak a szerepre, többek között David Bowie, Willem Dafoe Tim Curry vagy Robin Williams – de az akkor már két (1998-ban már három) Oscar-díj nyertes Jack Nicholson mindenkit kenterbe vert.

Tulajdonképpen már az első Batman film is azt bizonyította, hogy ez az elmebeteg figura sokkal érdekesebb és izgalmasabb, mint maga a Denevérember. Ráadásul Nicholson semmilyen téren nem fogta vissza magát, és igencsak élvezetesre sikerült ripacskodásával úgy mosott le mindenkit a filmvászonról, hogy egészen 2008-ig egyetlen hozzá fogható negatív karaktert sem tudtak prezentálni, pedig 4 filmet is bemutattak. (1992 – Batman visszatér, 1995 – Mindörökké Batman, 1997 – Batman és Robin, 2005 – Batman: Keződik).

Nicholson a mai napig különösen büszke Joker szerepére. Elmondása szerint ő maga sem ismer tréfát az életben és emiatt barátai, kollégái is sokszor megszólták, ami miatt nem egyszer szégyellte is magát, viszont Jokerben az volt az igazán élvezetes, hogy a figurának humorban sincsenek korlátai, hovatovább egyenesen ízléstelen. Nicholson olyan szinten büszke volt Jokerre, hogy a film bemutatója után majd minden nap megnézte/megnézette barátaival, családjával a házában. A szerepben egyedüli kihívást számára a múzeumi jelenet pusztítása jelentette, ugyanis a színész a valóságban közismerten a művészet nagy pártolója.

Heath Ledger – A sötét lovag (2008)

Heath Ledger tinifilmekből nőtte ki magát a hollywoodi A-listás sztárok közé. A 10 dolog, amit utálok benned, a Lovagregény vagy a Casanova főszerepei után a Túl a barátságon című filmmel bizonyította első ízben, hogy mennyire kiváló színész és alakításáért begyűjtötte első Oscar-jelölését is. Ezután jött A sötét lovag és már egyenesen maga az Oscar-díj is – amit sajnos nem tudott személyesen átvenni. Az egész világot megrázta, amikor 2008. január 22-én, 28 éves korában gyógyszer-túladagolás következtében elhunyt a színész. A családja pedig azt állította, hogy ebben közrejátszott Joker figurája is, annyira megviselte a forgatás.

Christopher Nolan a kétezres évek elején egy trilógia (Kezdődik - 2005, A sötét lovag - 2008, Felemelkedés - 2012) keretében fogalmazta újra Batman történetét, melynek minden kétséget kizáróan A sötét lovag című második epizód lett a legemlékezetesebb darabja. Habár Heath Ledger eredetileg Batman szerepére jelentkezett, ám a meghallgatások során benne látták meg Jokert. A figurát eredendően nem is szánták annyira hátborzongatónak, mint amilyenre végül sikerült – de Ledger annyira jól megfogta a karakter pszichotikus oldalát, és úgy túlszárnyalta a karakter adta lehetőségeket, ahogy arra senki sem számított.

A legendák szerint a színész teljesen elszeparálta magát a külvilágtól, hogy minél jobban beletudja magát élni az őrült szerepébe. A Mechanikus narancs című film elmebeteg karakteréből merített inspirációt, naplót vezetett, akárcsak Joker és megkérte kollégáit, hogy a verekedős jelenetekben tényleg üssék meg. A sminkjét is maga készítette, hogy az valóban úgy fessen, mintha egy elmebeteg pingálta volna össze a saját arcát. A forgatás szüneteiben is viselte a filmbéli ruháját és annyira benne élt a karakterben, hogy számtalan esetben olyan jól improvizált a kamerák előtt, hogy a végső verzióban is benne maradtak ezek a jelenetek.

Jared Leto – Suicide Squad - Öngyilkos osztag (2016)

Christopher Nolan trilógiája olyan magasra rakta a lécet, hogy érdemben már nem is lett volna értelme hozzányúlni a témához – pár évtizedig. Ehhez képest a DC Comics gondolt egy nagyot a Marvel sikerei láttán és Batmant is feláldozta a blockbusterek oltárán, elkezdte saját képregényvilágának mozifilmes kiépítését. Ráadásul Batman szerepére Ben Afflecket szerződtették, ami a Nolan filmeken szocializálódott jóízlésű rajongók számára igazi arcul csapás volt. Ebben a szériában Batmanhez kapcsolódva eddig a Suicide Squad – Öngyilkos osztag (2016), a Batman Superman ellen – Az igazság hajnala (2016) és Az Igazság Ligája (2017) jelent meg.

Összességében mindegyik film a nézhetőség határát súrolja, de az Öngyilkos osztag a legborzalmasabb közülük, amelyben felbukkan Joker is – az Oscar-díjas Jared Leto megformálásában. A színész nyilatkozott arról, hogy Heath Ledger hagyatéka elég nagy nyomásként nehezedett rá és igyekezett legjobb tudását bevetve, méltó módon megformálni Jokert. Ennek érdekében ő is method actinggel készült a szerepre: pszichiáterekkel és sérült páciensekkel ismerkedett, a felvételeken kívül sem lépett ki szerepéből, Jokerként beszélt és elvárta, hogy így szólítsák meg, ijesztgette és gyötörte kollégáit, illetve a legváratlanabb helyzetekben is nevetett. A forgatás kezdetén mindenkit meglepett egy vibrátorral és egy pillangókéssel, aztán Will Smith később egy lőszerrel teli dobozt kapott tőle, a Margot Robbienak szánt dobozban pedig egy szerelmeslevél és egy élő patkány kuporgott, ami a kinyitást követően egyenesen a színésznő arcába ugrott.

És milyen lett a végeredmény? Az egész filmben nagyából 10 perc szerepet kapott, amelyben idegesítően maníros és minden rezdüléséből süt, hogy valami nagyon nagyot és extravagánsat akar mutatni. Leto Jokeréből teljesen hiányzik Nicholson gátlástalansága és Ledger pszichózisa: nem éli át, csupán játssza az őrültet, és a filmtörténelem egyik legnevesebb gonoszát egy ripacs szintjére süllyeszti. De az egész film nagyjából nézhetetlen lett és a legdöbbenetesebb, hogy mindennek ellenére már készül az Öngyilkos osztag második része…

Joaquin Phoenix – Joker (2019)

Amikor már azt hittük, hogy minden bőrt sikerült lehúzni Jokerről és tényleg mindenki belátja, hogy értelmetlen ezt folytatni, akkor bejelentkezett Todd Phillips rendező egy egész estés Joker filmmel, akinek olyan színvonalú alkotásokat köszönhetünk, mint a Cool túra, a Másnaposok trilógia vagy a Terhes társaság. Habár ez nem túl jeles ajánlólevél, az viszont már annál inkább, hogy a címszerepet a háromszoros Oscar-jelölt (Gladiátor, A nyughatatlan, The Master) Joaquin Phoenix vállalta el, akinél kevésbé elismert, ámde igencsak tehetséges színészt nem nagyon találunk Hollywoodban. Amikor pedig szeptemberben a Joker elnyerte a fődíjat, az Arany Oroszlánt a Velencei Filmfesztiválon, erősen úgy tűnt, hogy mégis csak lehet tovább vinni a Nolan-i hagyatékot.

Egyébként a Joker nem is képregényfilm. Persze kapcsolódik Batmanhez és találunk benne ismerős karaktereket és eseményeket, de alapvetően egy fiktív helyszínen játszódó dráma, amelyben alapos részletességgel láthatjuk, hogyan tébolyul meg a főszereplő és miként válik szocipatává.

Joaquin Phoenix hátborzongatóan profi alakítást nyújt – és valami teljesen mást, mint Nicholson vagy Ledger. Táncol, arcot fest, nyelvet ölt és könnyezik, ám ennek ellenére vannak jelenetek, amelyekben az Arthur Fleckként anyakönyvezett Joker csupán egy hétköznapi embernek látszik, aki depressziós, szerencsétlen sorsú, mentális betegséggel küzd, és akit cserben hagyott a társadalom. Ráadásul ez a maga elé motyogó, zavart tekintetű pali épp úgy néz ki, mint az a fura fazon tegnap este a négyes-hatoson, aki vagy ránk kacsint, vagy a sínekre lök. A rendező koncepciója szerint nagyon óvatosan bántak az erőszak ábrázolásával, nem akartak elrugaszkodni a valóságtól, így aztán amikor valóban erőszakra kerül a sor, az olyan, mintha alaposan gyomorba vágnák a nézőt.

Joaquin Phoenix élete egyik legnagyobb alakítását hozza Jokerként, ráadásul úgy, hogy szerintem ennyire jól még nem dokumentálták az őrületet a mozivásznon. Több mint hátborzongató és felkavaró. Maga a folyamat is a filmben, és az is, hogy ez a fickó mennyire veszett jól játszik. Minden túlzás nélkül kijelenthető, hogy ilyen minőségű beleélést és átalakulást Daniel Day-Lewistól szoktunk látni (bővebben itt).

Ami a 8 hónapig tartó felkészülést illeti, Joaquin Phoenix a Velencei Filmfesztiválon elmesélte, hogy rendkívül megterhelő volt számára: 24 kilót fogyott, ami nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is hatással volt az egészségére. Úgy fogalmazott, hogy jóformán már kezdett megőrülni, a súlyveszteség, és a karakter egyedi megformálása egyaránt nehézségekkel járt, mivel a forgatás utolsó napjáig dolgozott rajta: nem akarta, hogy egy olyan pszichopata bűnöző képe alakuljon ki, akit egy pszichiáter könnyedén be tud sorolni valamelyik kategóriába. Jóslatokba nem bocsátkoznék, de 2020. február 9-én érdemes megnézni a 92. Oscar-gálát, ahol kiderül, hogy Joker karakterét másodszorra is díjjal értékeli-e majd az Akadémia.